Apor Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Apor Károly
altorjai báró Apor Károly
altorjai báró Apor Károly
Született 1815. december 11.
Altorja
Elhunyt 1885. október 31. (69 évesen)
Marosvásárhely
Foglalkozása jogász,
amatőr fotográfus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Apor Károly témájú médiaállományokat.

Báró altorjai Apor Károly (Altorja, 1815. december 11.Marosvásárhely, 1885. október 31.) jogász, amatőr fotográfus.

Élete[szerkesztés]

Apor Lázár erdélyi kancellár fia volt. Iskoláit Nagybányán kezdte, középiskolai és jogi tanulmányait 1835–1836-ban a pozsonyi jogakadémián, majd a bécsi Theresianumban végezte. 1837-ben az erdélyi udvari kancelláriánál gyakornokoskodott; a következő évben már Kolozsvárra, az erdélyi főkormányszékhez tették át és még azon évben Marosvásárhelyre, a királyi táblához joggyakornokul, 1842-ben pedig számfeletti táblai ülnökül kineveztetvén, az erdélyi országgyűlésnek is hivatalból tagja volt. Itt a konzervatív párthoz csatlakozott. Az 1848–1849-es szabadságharcban mint nemzetőr vett részt; de az év végén, Galícián át Bécsbe menekült. 1849 végén visszatért Erdélybe s törvényszéki szolgálatot vállalt. 1853-ban elnök lett a fogarasi törvényszéknél; 1854-ben a nagyszebeni törvényszékhez került előadónak, majd a marosvásárhelyi törvényszék elnökévé nevezték ki; 1857-ben az úrbéri törvényszéknek, 1860. július elején pedig a főtörvényszéknek lett elnöke. 1861. június 17-én az erdélyi törvényes királyi tábla elnökévé; végül 1869. május elején az újonnan fölállított marosvásárhelyi királyi ítélőtábla elnökévé nevezték ki. 1872-ben a Vaskorona-rend másodosztályú keresztjét kapta.

Egyike volt Erdély legkitűnőbb gazdáinak, különösen a gyümölcs- és bortermelés terén. 1868-as évjáratú rajnai rizling bora érmet nyert az 1873. évi bécsi világkiállításon. Az ország egyik első amatőr fényképésze volt. Kolozsváron Marastoni Jakabtól tanult, akitől megvásárolta fényképész-felszerelését is. A Székely Művelődési és Közgazdasági Egyletnek és az Erdélyi Gazdasági Egyesületnek is elnöke volt.

1835-ben lépett fel a Regélőben Fiatal házasok zavarodásai című elbeszélésével, melyet ugyanott néhány verse is követett; humoros cikkeket írt a Rajzolatokba (1835), az Athenaeumban fordítása jelent meg (1839). Ezt követően csak elvétve írt néhány politikai és közgazdasági cikket. Tolnai Lajos mellett jelentős szerepe volt 1879-ben a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság alakulásánál, amelynek első elnökévé választották. Értékes, 12 000 kötetből álló könyvtárát részben, az 1848–49. magyar szabadságharcot illető igen gazdag apró nyomtatvány-gyűjteményét pedig egészen az Erdélyi Nemzeti Múzeumnak hagyományozta.

Munkái[szerkesztés]

  • A székely örökség történelmi és jogi szempontból. M.-Vásárhely. 1868.
  • A zöld takarmány elvermeléséről és eltartásáról. Marosvásárhely, 1883.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Oláh-Gál Róbert: Báró altorjai Apor Károly (1815–1885), Népújság, 2012. július 14. Online hozzáférés: 1 2
  • Oláh-Gál Róbert: Adalékok báró altorjai Apor Károly (1815–1885) életrajzához, in: Öreg tölgyfák árnyékában. Tanulmányok Marosszentgyörgyről (szerk. Nemes Gyula), Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2015. pp.241–261. ISBN 978-606-92584-9-1.
  • Oláh-Gál Róbert: Báró altorjai Apor Károly (1815–1885) életének és munkásságának vázlatos bemutatása, Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2016.