Apokrif (folyóirat)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Apokrif
Típus irodalmi folyóirat
Alapítva 2007
Székhely Budapest
Vezetők Nyerges Gábor Ádám (főszerkesztő - vers)
Tarcsay Zoltán (főszerkesztő-helyettes - arculat, lapdesign)
Evellei Kata (szerkesztő - kritika)
Gál Soma (szerkesztő - próza)
Fráter Zoltán (spiritus rector)
veress dani (képszerkesztő)
Murzsa Tímea (online)

Az Apokrif az ELTE BTK-n, 2007-ben alapított, országos terjesztésű irodalmi folyóirat.

Az Apokrif célkitűzése egy irodalmi klikkeken, politikai és egyéb viszonyokon felülemelkedő, elsősorban fiatal szerzők műveit közlő folyóirat kiadása, valamint színvonalas irodalmi műhely megteremtése és életben tartása, továbbá szakmailag igényes fórum biztosítása a mindenkori pályakezdőknek, a legfiatalabb irodalmi generációknak. A szerkesztőség törzshelyének (eleinte a Prága kávézó, majd a volt Bródy söröző, jelenleg pedig) a Vidám Étterem tekinthető, itt folyik a szerkesztés egy jelentős része.

Története[szerkesztés]

Az Apokrif szerkesztősége (2012.02.02.)

2007-ben alapította a folyóiratot Török Sándor Mátyás, Nyerges Gábor Ádám és Fráter Zoltán, irodalomtörténész, egyetemi docens. Nem sokkal ezután csatlakozott a szerkesztőséghez Tarcsay Zoltán, aki (szerkesztői tevékenységei mellett) mindmáig a lap arculatáért, külső megjelenésért is felelős. 2011-ben és 2012-ben új tagok csatlakoztak a szerkesztőséghez: Torma Mária előbb a kritikai majd a prózarovat rovatvezetőjeként, valamint Reichert Gábor előbb az Apokrif Online, majd a nyomtatott folyóirat kritikai rovatának szerkesztőjeként. Az első lapszám 2008 áprilisában jelent meg; a kiadvány első két évfolyamában rendszertelen időközönként évi három megjelenést produkált, majd a 2010-ben kezdődő harmadik évfolyammal állt át a rendszeresített negyedéves megjelenésre, amely mindmáig jellemzi a lapot. Az Apokrif valamennyi számában publikálási lehetőséghez jut legalább egy új szerző. 2008 novembere óta a szerkesztők rendszeresen szerveznek közönségtalálkozókat, felolvasásokat. A folyóirat kilenc szerzőjét bemutató, Beszámított veszteség című versantológia a 2009-es karácsonyi könyvvásárra jelent meg a Napkút Könyvkiadó gondozásában. A kaposvári Képírás című online periodika hasábjain lépett színre először közösen, reprezentatív módon az Apokrif-kör: ők jegyezvén a lap teljes 2010/1-es számát (Nyerges Gábor Ádám társszerkesztői közreműködésével). Hasonló gesztusként az Új Forrás 2010 márciusi számában (Kelemen Lajos "Kilenc mag" című, a Beszámított veszteségről írt esszéje mellett) hat Apokrif-szerző is egyszerre publikálhatott. 2011 augusztusában az Apokrif szerzői és szerkesztői mutatkoztak be a József Attila Kör szigligeti alkotótáborában. Ugyanekkor került sor a hivatalos bejelentésre (majd írásban szeptember 1-jén a folyóirat hálózati kiadásában[1]), mely szerint az Apokrif új felelős kiadója a Palimpszeszt Kulturális Alapítvány, a folyóirat pedig ötödik évfolyamától kezdve (2012-től) immáron országos terjesztésű sajtótermékként jelenik meg. 2011. szeptember 1-jén újabb két taggal bővült a szerkesztőség, a folyóirat képanyagát és nyomtatott, illetve vizuális tartalmait innentől kezdve Erdei Tamás és Veress Dani szerkesztik.[2] Ugyancsak 2011 őszétől a folyóirat által havi rendszerességgel szervezett felolvasások (számos a Szabad az Á-ban megtartott est után) új helyre, a Csendes Létterembe, aztán a Roham bárba, majd a H13-ba költöztek. (A Roham bár átmeneti megszűnése, majd költözése után jelenleg ismét az Apokrif-estek rendszeres színhelyéül szolgál.) 2012-ben ismét változások álltak be a szerkesztőség összetételében: ez év szeptember 1-től Torma Mária a felel a széppróza-, Reichert Gábor pedig a kritikai rovatért. Az Apokrif Online szerkesztését ugyancsak 2012. szeptember 1-től fél éven át Turi Márton, majd 2013 tavaszától újabb fél évig Sós Dóra látta el. 2013 decemberében csatlakozott a szerkesztőséghez az Apokrif Online jelenlegi szerkesztője, Murzsa Tímea. Az Apokrif folyóirat 2012-ben kezdődő ötödik évfolyamától kezdve a Lapker terjesztői hálózatának tagjaként immáron országszerte megvásárolható. A folyóirat legelső száma megjelenésének évfordulóján, 2014. április 1-én került bejelentésre az Apokrif és a Fiatal Írók Szövetsége között született megállapodás, melynek értelmében a két szervezet közös könyvsorozat indításába fog Apokrif Könyvek címen. A sorozat keretében a folyóiratban rendszeresen publikáló szerzők kötetei jelenhetnek meg - elbírálása egy kétfordulós pályázat keretében zajlik; szerkesztőbizottsága megegyezik az Apokrif nyomtatott változatát összeállító szerkesztőségével.[3] A 2015-ös év változással kezdődött a lap számára, januárban távozott a szerkesztőségtől Torma Mária és Reichert Gábor, helyüket Evellei Kata (kritikai rovat) és Gál Soma (széppróza rovat) vették át.

Szerzői kör[szerkesztés]

A folyóirat, bár egyik elsődleges célkitűzése újabb és újabb tehetségek felfedezése és felkarolása, rendelkezik egy viszonylag állandónak tekinthető alkotói körrel is. Jórészt ezen szerzők műveiből állt össze a Beszámított veszteség című antológia is. A kötetben szereplő költők egy része jelenleg is a folyóirat szerzőgárdáját erősíti, mint például: Evellei Kata, Fehér Renátó, Nyerges Gábor Ádám, Palágyi László, Stolcz Ádám és Tarcsay Zoltán. A felsoroltak mellett a lap fontos szerzői közé tartozik: Bödecs László, Gál Soma, Halmi Tibor, Juhász Tibor, Kerber Balázs, Mizsur Dániel, Sós Dóra, Takács Nándor, Tamás Péter, Tinkó Máté, Vass Norbert. Az Apokrif sokszínűségét mutatja az is, hogy több helyről is közöl írásokat, bár központjuk az ELTE Bölcsészkarán található, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem több hallgatója is szerzőik közé tartozik. A folyóirat hasábjain számos ismert-elismert szerző is publikált, többek közt Borbély Szilárd, Esterházy Péter, Garaczi László, Szálinger Balázs, Térey János.

Feketemosó blog[szerkesztés]

2012. júliusában indult el az Apokrif szerzői és munkatársai által heti rendszerességgel írt Feketemosó blog. A netnaplónak előbb a Librarius online folyóirat adott otthont, majd áttelepült az Apokrif Online-ra. A Feketemosó életrehívója, Nyerges Gábor Ádám így nyilatkozik a blog céljáról beköszöntő szövegében: "Amiért egyáltalán mégis előhozakodunk ügyes-bajos dolgainkkal, pusztán az, hogy hiszünk benne, az emberekben (talán bennünk is) általában szokott lenni valami érdekes."[4] A Feketemosót minden folyamában négy szerző írja felváltva, a blog minden hónap (előbb keddjén, jelenleg) szerdáján frissül. Minden felkért szerző fél éven át blogol, ez a felkérés meghosszabbítható további fél évvel. A Feketemosó félévfolyamainak eddigi szerzői (a heti bontások sorrendjeiben):

  • 2012 nyarától: Nyerges Gábor Ádám, Torma Mária, Fehér Renátó, Tinkó Máté
  • 2013 tavaszától: Evellei Kata, Torma Mária, Fehér Renátó, Tinkó Máté
  • 2013 nyarától: Evellei Kata, Szendi Nóra, Sós Dóra és Gál Soma
  • 2014 tavaszától: Nyerges Gábor Ádám, Szendi Nóra, Murzsa Tímea, Halmi Tibor
  • 2014 nyarától: Gál Soma, Bödecs László, Murzsa Tímea, Palágyi László
  • 2015 tavaszától: Bödecs László, Juhász Tibor, Kerber Balázs, Mizsur Dániel
  • 2015 nyarától: Juhász Tibor, Kerber Balázs, Mizsur Dániel, Szendi Nóra

Apokrif Könyvek[szerkesztés]

A folyóirat legelső száma megjelenésének évfordulóján, 2014. április 1-én került bejelentésre az Apokrif és a Fiatal Írók Szövetsége között született megállapodás, melynek értelmében a két szervezet közös könyvsorozat indításába fog Apokrif Könyvek címen. A sorozat keretében a folyóiratban rendszeresen publikáló szerzők kötetei jelenhetnek meg - elbírálása egy kétfordulós pályázat keretében zajlik; szerkesztőbizottsága megegyezik az Apokrif nyomtatott változatát összeállító szerkesztőségével.[3] A pályázat minden évben kiírásra kerül. Az első pályázati kör (2014. május-június) eredményét 2014 októberében hirdették ki, Bödecs László, Juhász Tibor és Szendi Nóra kötettervei jelenhettek meg a 86. Ünnepi Könyvhétre. A második pályázati kör kiírása a korábbi szabályoknak megfelelően zajlott 2015 júliusában, az eredményhirdetés 2015 szeptemberében várható.

A lap szerkezete[szerkesztés]

Az Apokrif név alapvetően két médiafelületet is magában foglal: a nyomtatásban megjelenő folyóiratot, illetve az Apokrif Online kulturális magazint. Míg előbbiben kizárólag a szerkesztők által legnívósabbnak talált szépirodalmi művek, illetve recenziók jelenhetnek meg, utóbbi teret ad olyan alkotásoknak is, amelyekben a szerkesztők bár láttak fantáziát, nem találták nyomtatásra alkalmasnak. Nyerges Gábor Ádám így ír erről az első szám előszavában: "...bár egy folyóirat összeállítása minden (legalábbis minden említésre méltó) kiadvány esetében a szerkesztői értékrend lenyomata is, nem tartjuk kizárólagosnak a véleményünket, ahogy magunkat sem megfellebbezhetetlen orákulumok gyülekezetének. Ezért indul el hamarosan az Apokrif hálózati kiadása, amely olyan műveket is tartalmazni fog, amelyek bizonyos (terjedelmi vagy egyéb) okok miatt nem fértek be a nyomtatott verzióba, vagy csak nem tetszettek nekünk, mégis láttunk bennük fantáziát." (Apokrif, 2008/1. [1]) Ezek mellett a lap internetes kiadása tartalmaz kritikákat, programajánlókat, képzőművészeti alkotásokat, tudósításokat, továbbá a folyóirattal, illetve annak szerzőivel kapcsolatos rövidhíreket. Az Apokrif Online 2012. szeptember 1-ével kezdődő, többéves, hosszas megújulási projektje keretében egyre inkább leválik a nyomtatott Apokrifról és önálló médiafelületként működik. Jelenlegi szerkesztői: Murzsa Tímea és Nyerges Gábor Ádám (irodalom-kritika); rovatvezetői: Barkóczi Flóra-Veress Dani (képzőművészet), Bicsérdi Ádám (film), Mihók Nóra Zsófia (színház), Nyéki Gábor (zene), Szabolcsi Gergely (tanulmány).

Stílusa[szerkesztés]

"...a versek tematikus, formai és grammatikai sokféleségét itt egy abból adódó elemi hasonlóság artikulálja, hogy a közlés biztonsága és érvénye tekintetében minden öröklött támaszték illuzórikusnak mutatkozik. A líra kommunikatív ereje iránti kétely, persze, ebben a formában legalább egy évszázados premisszája a költői megszólalásnak. De a dolgok mondhatóságába vetett hit megrendülése itt már föl sem idézi annak nem is oly régi emlékezetét, hogy a költészet maga a szó általi létesítés és ilyenként egyszersmind szabad adományozás is. Olyasminek a létre-segítése, ami korábban nem létezett. (...) A közvetlen elődeik – főként a Telep-csoport – megszólaltatta regiszter már sok mindent tartalmaz abból, ami karakteresen sajátja e mostani új pályakezdők beszédének. A közeljövő nyitott kérdése, miként válnak egyénivé annak a lírai önmegértésnek az útjai, amely tudja, hogy a „saját” szó lehetőségének megsemmisülése nem némítja el a költészetet, tehát nem jár együtt a nyelvművészet felszámolásával." - írja Kulcsár Szabó Ernő a Beszámított veszteség antológia előszavában (Minima poetica?)

"Erős csoport szerkeszti ezt az apokrifnak talán nem nevezhető kiadványt: maga a vállalkozás, az eddigi teljesítmény ismeretében igazinak, hitelesnek és vállalhatónak látszik; apokrif talán csak abban az értelemben, ahogy minden nemzedéki csoportosulás, ha az elődökhöz képest kívánja meghatározni magát, erőteljesen hangsúlyozza még kanonizálatlan egyediségét, páratlanságát és függetlenségét… E csoport sokféle tehetséget gyűjtött magába, a szerzők nemigen kapcsolódnak egymáshoz sem világlátásukban, sem stíluskeresésükben: ám mégis összeköti őket valami újnak az akarása – valami olyan újé, mely már (vagy még?) nem hasonlítható a megelőző generációk útkereséséhez (bizony, az előttük járó legfiatalabbéhoz sem). Sok tehetség írja ezeket a sokat ígérő, izgalmas, érzékeny műveket, ezeket a nemegyszer még egyenetlen, de mindig nyitott darabokat: ami a legjobb bennük, az talán a mindannyiukra jellemző éles szemű odafigyelés a világ sok furcsaságára, s bonyolultságára. Az Apokrif csoport eddigi eredményei, az eddig megjelent folyóirat-számok nem csekély teljesítményként minősíthetők, s komoly várakozást ébresztenek a rokonszenvező olvasóban: adja isten, hogy felnőtt írókként-költőkként is annyi lelkesedés és elkötelezettség maradjon majd bennük, amennyit most lépten-nyomon felmutatnak. Legyen szerencséjük!" - írja Margócsy István a Képírás folyóirat Apokrif-vendégszámának előszavában.

Közönségtalálkozók[szerkesztés]

Az Apokrif első közönségtalálkozójának az akkor még a Merlin Színházban működő Songwriters' Klub adott helyet 2008 novemberében.[5] Az azóta eltelt idő alatt számos felolvasást tartottak a szerzők, gyakran havi rendszerességgel. Néhány hónapig az Inverzium Tea&Coffee számított a közönségtalálkozók törzshelyének, 2009 novemberétől azonban a korábbi Tilos az Á helyén létrejött Szabad az Á-ba tette a szerkesztőség a felolvasások székhelyét. Az Apokrif köre szoros kapcsolatban áll a Fiatal Költők Tere nevű csoportosulással, akiknek elsődleges céljuk (az apokrifosokkal egybehangzóan) az irodalmi klikkek felszámolása és a fiatal szerzők összehozása. A lap szerzői már több ízben vettek részt az FKT által szervezett felolvasásokon az ArtKatakombában és a TreffOrt Kertben. Az Apokrif első Pesten kívüli közönségtalálkozójára 2010. áprilisában került sor, mikor a Költészet Napja alkalmából a folyóirat négy szerzője olvashatta fel műveit az akkor nyílt kaposvári Takáts Gyula Emlékház első hivatalos rendezvényének keretében. Az Apokrif közel félszáz közönségtalálkozója közül minden bizonnyal az egyik legjelentősebb zajlott 2011. augusztus 23-án, a József Attila Kör szigligeti alkotótáborának nyitónapján,[6][7] mikor az Apokrif-műhely bemutatkozó estje keretében a lap szerzői és szerkesztői olvastak fel műveikből és beszélgettek a folyóirat hátteréről, történetéről és a szerkesztés kulisszatitkairól. Az Apokrif fennállása óta számos helyen (Merlin Színház, Inverzium, Szabad az Á, Csendes Létterem, H13) tartott felolvasóesteket. Jelenleg havi rendszerességgel szervezett programjaiknak a Roham bár ad otthont.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]