Kardinálishal-félék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Apogonidae szócikkből átirányítva)
Kardinálishal-félék
Pterapogon kauderni
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Család: Kardinálishal-félék (Apogonidae)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kardinálishal-félék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kardinálishal-félék témájú kategóriát.

A kardinálishal-félék (Apogonidae) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába és a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe tartozó család.

2 alcsalád, 27 nem és 348 faj tartozik bele.

Előfordulásuk[szerkesztés]

A kardinálishal-félék a trópusi tengerekben világszerte elterjedtek. Egyes fajok trópusi szigetek édesvízű folyóiban élnek. Megtalálhatók a Földközi-tengerben is, Madeira és a Kanári-szigetek körül. A kardinálishalak állományai az összes elterjedési területen, úgy tűnik, állandósultak. A díszhalak iránti egyre növekvő kereslet miatt azonban egyes állományok veszélybe kerülhetnek.

Megjelenésük[szerkesztés]

Az állatok hossza fajtól függően 10 centiméterig terjed. A test általában az összes fajnál rövid és tömzsi. A színezet gyakran piros vagy piros mintázatú; egyes fajoké feketén, ezüstösen vagy sárgán mintázott csíkokkal, széles sávokkal és foltokkal díszített. Hátán két rövid, különálló hátúszó van; a második ugyanolyan alakú, mint a farok alatti úszó, melynek két tüskés hegye van. Fejükön találhatóak a nagy kiálló szemek és a nagy száj. Szájában sok kicsi, hegyes fog ül. Több kardinálishal képes mesterséges fényt kibocsátani.

Életmódjuk[szerkesztés]

Sok faj nagy csapatokat képez, mások magányosan élnek egy gazdaállat mellett és éjjel indulnak táplálékot keresni. Táplálékaik kis tengeri állatok, lárvák, halikra és rákok.

Szaporodásuk[szerkesztés]

Az ívási időszak nyáron van, de az időpont az előfordulás helyétől függ. Az ikrák száma fajtól függően 150 és 22 000 között van. A legtöbb faj szájköltő: ívás után a hím szájába veszi az ikrákat, és addig tartja őket, míg az ivadék kikel.

Rendszerezés[szerkesztés]

A családba az alábbi 2 alcsalád és 27 nem tartozik:

Források[szerkesztés]