Aphaireszisz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az aphaireszisz vagy aferézis (görögül ’elvétel’) az ókori görög és római időmértékes költészeti hagyományban a szóvégi és szókezdeti magánhangzók találkozása, az ún. hiátus feloldását elősegítő verselési megoldás, az egyik hangzó kiesése. A későbbi korok klasszicizáló költészetében a szókezdő magánhangzókat nemcsak hiátus esetén, hanem pusztán metrikai okokból is elhagyhatták. Ennek tipikus példáját láthatjuk a portugál és a brazil költészetben, ahol a lirikusok az s + mássalhangzó kombinációt megelőző e hangzót hagyták el gyakran (pl. aquí helyett quí).

Források[szerkesztés]

  • Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970. 72. o.