Anton Ernst Oldofredi
| Anton Ernst Oldofredi | |
| Született | 1906. március 13. Loket |
| Elhunyt | 1982. március 15. (76 évesen) Offenburg |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Anton Ernst Oldofredi (Fladerer; Loket, 1906. március 13. – Offenburg, 1982. március 15.) kárpátaljai német mérnök, államtitkár-helyettes, aki a kárpátaljai szojm megválasztott német képviselője volt, de sohasem ülésezett rajta.
Élete[szerkesztés]
1929-ben végzett a Prágai Műszaki Egyetemen. 1931-1938 között Szlovákiában és Morvaországban dolgozott agrárintézményeknél. 1935 körül csatlakozott a Kárpátnémet Párthoz. Körmöcbánya-Németpróna vidékén szervezte a pártot. 1936-ban vette fel az Oldofredi nevet, amikor az osztrák Léonce Graf von Oldofredi hivatalosan is adoptálta. Később Franz Karmasin Kárpátaljára küldte az ottani vezetés átvételére. A müncheni egyezményt követően a Német Birodalom (Volksdeutsche Mittelstelle) a helyi német közösség vezetőjének (ném. Volksführer) ismerte el.
Kárpát-Ukrajnában 1939. február 12-én választásokat tartottak, melynek Avgusztin Ivanovics Volosin pártja adta a választási listáját. A németek szövetségében bízva kerülhetett a listára egy román képviselő mellett, Oldofredi is, akit a "kárpátaljai Heinleinnek tartottak".[1] A korábbi autonóm kormány kikiáltotta a függetlenséget, s ő államtitkár-helyettesi megbízást is kapott, de a szojm ülésétől már valószínűleg Hamilkar Hoffmann huszti német konzul utasításai alapján távol maradt.[2]
Kárpátalja megszállását követően Szlovákiában tevékenykedett, mint a Deutscher Aufbaudienst (Önkéntes Német Építőmunkaszolgálat) vezetője. 1945-ben a francia megszállási zónába menekült. A Saar-vidéken telepedett le, s mezőgazdászként tanított, illetve a helyi kormány közgazdasági tanácsadója lett. 1953-ban doktorált a Hohenheimi Egyetemen, 1957-ben az Innsbrucki Egyetemen, 1975-ben pedig a Freiburgi Egyetemen, ahol a kultúrantropológiai tanszék vezetője is volt.
Források[szerkesztés]
- ↑ Fedinec Csilla 2004 (szerk.): Kárpátalja 1938-1941 - Magyar és ukrán történeti közelítés. Budapest, 27, 76.
- ↑ Popély Árpád 2019: Kárpáti Ukrajna, az „egynapos köztársaság”. Eruditio-Educatio 14/3, 28.