Festő pipitér
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Anthemis tinctoria L., 1753. | ||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Festő pipitér témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Festő pipitér témájú médiaállományokat és Festő pipitér témájú kategóriát. |
A festő pipitér (Anthemis tinctoria) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjának őszirózsaformák alcsaládjába tartozó növényfaj.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Európában és Nyugat-Ázsiában honos, így hazánkban is. Észak felé egészen Skandináviáig hatol. Angliába és az Egyesült Államokba úgy hurcolták be.
Felépítése, megjelenése[szerkesztés]
Bokrosan növekedő, többnyire 20–50 cm magas, ritkábban akár 60–70 cm-re is megnövő, gyengén szőrös szárú gyomnövény.
Szárnyasan osztott lomblevelei elliptikusak, többnyire ülők, gyéren szőrösek, a fonákjuk szürkészöld. A szeletek lándzsásak, előre néző fogakkal.
Virágzata hosszú kocsányon fejlődő, mintegy 3 cm széles, magányos fészkekből áll. A vacok félgömb alakú, a pelyvalevelek lándzsásak, a fészekpikkelyek nemezesen szőrösek. A 12–25, aranysárga nyelves virág legfeljebb 10 mm hosszú. A csöves virágok hímnősek, öt összeforrt sziromlevéllel – porzólevelük is öt van. A magház alsó állású.
A 2–4 mm hosszú kaszattermések kopaszok, mindkét oldalukon 5–7 hosszanti bordával.
Életmódja, termőhelye[szerkesztés]
Fénykedvelő pionír növény. Hazánk domb- és hegyvidékein leginkább száraz réteken, szántóföldeken, utak mentén, töltéseken, rézsűkön nő. A száraz, nyáron meleg, humuszban szegény, sekély rétegű, homokos vagy köves talajokon is jól fejlődik. Az agyagos, kötött talajon nem él meg. A szárazságot jól tűri. Árnyékos helyen nem él meg, a sós tengerparti levegőt jól viseli.
Júniustól egészen augusztusig virágzik; öntermékeny, rovarok porozzák be. Magvai augusztustól szeptemberig érnek be.
Felhasználása[szerkesztés]
Régebben festőnövénynek használták (timsóval pácolt virágaiból sárga festéket nyertek); újabban sziklakertekbe ültetik.
A népi gyógyászatban korlátozottan terjedt el:
- a magvaiból készült olajjal Észak-Amerikában fülbetegséget, süketséget kezeltek;
- a zöld növényi részek hatóanyagai gyulladáscsökkentők és serkentik a havi vérzést.
Gondozása[szerkesztés]
A téli hideg beállta előtt célszerű a tövét visszavágni, majd faforgáccsal vagy falevelekkel betakarni, mert kissé fagyérzékeny.
Források[szerkesztés]
- Festő pipitér
- Chr. Grey-Wilson, V. Goaman: Kerti Virágok. Fürkész könyvek. Gondolat, Budapest, 1990. pp. 60–61.
- J-D. Godet: Európa virágai: Lágyszárúak. Officina Nova, Budapest, 1992. p. 136.
- Gyógy- és fűszernövények
- Festőnövények
- Plants for a Future: Anthemis tinctoria
