Anhhaf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Anhhaf
BustOfPrinceAnkhhaf-PartialProfile2 MuseumOfFineArtsBoston.png

Született i. e. 26. század
Elhunyt i. e. 26. század
Édesapja Sznofru
Házastársa Hotepheresz
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Anhhaf témájú médiaállományokat.
Szobra
Anhhaf[1]
anxn
x
HAf

Anhhaf ókori egyiptomi herceg és vezír a IV. dinasztia idején; Sznofru fáraó fia, Hufu testvére.[2]

Családja[szerkesztés]

Anhhaf viselte a „király legidősebb vér szerinti fia” címet (ami nem minden esetben jelentette ténylegesen azt, hogy a legidősebb fia, és itt is arról lehet szó, hogy egy alacsonyabb rangú feleségtől született első fia). Felesége, Hotepheresz Sznofru legidősebb leánya volt I. Hotepheresz királynétól. Ő Sznofru kultuszának papnője volt, és már korábban elhunyt, mint hogy elkészült volna férjének sírja, melyet Anhhaf már idős emberként készíttetett.[3][4] A hercegnőt relieftöredékeken említik férje sírjában, saját sírjának holléte ismeretlen.[5] Anhhafot sírjában egy Anhetef nevű kisfiúval ábrázolják, akit lányának fiaként említenek.[3][6]

Pályafutása[szerkesztés]

Anhhaf címei: „a király legidősebb, vér szerinti fia”, „vezír” és „a Thot házához tartozó Ötök nagyja”.[4] Unokaöccse, Hafré uralma alatt szolgált vezírként. Részt vett a gízai nagy piramis építésében, és valószínűleg a Nagy Szfinxében is. 2013-ban Hufu ókori kikötőjénél előkerült papirusztöredékek egy gyűjteménye, amely Merer naplójaként lett ismert; ebben egy Merer nevű munkafelügyelő a gízai nagy piramis építésének több hónapjáról számol be. Ebben említ egy adminisztratív központot, amely Anhhaf vezír irányítása alatt állt. Ennek alapján Anhhaf tevékenysége Hufu 27. éve körülre tehető, és a piramison folyó munkálatokért akkoriban felelt, amikor az építkezés már a befejezéséhez közeledett, mert említik, hogy ebben az időben érkezett a piramis borítására használt turai mészkő.[7] A papiruszon Anhhafot nemesemberként és Ra-si-Hufu felügyelőjeként említik; utóbbi a gízai kikötő neve, ahová a piramisépítéshez szükséges kő érkezett.[8]

Sírja[szerkesztés]

Anhhafot a gízai G7510-es sírba – a keleti temető legnagyobb,[9] egész Gíza második legnagyobb[3] masztabasírjába – temették el, amely Reisner szerint Hafré uralkodása alatt épült. Újabban építészeti és ikonográfiai jellegzetességek, valamint a sírban említett személyek címei alapján úgy tűnik, a sír építése Hufu, Dzsedefré és Hafré uralkodása alatt is folyt.[4] A sírban megtalálták Anhhaf festett mészkő mellszobrát. A gyönyörű, realisztikus szobor az óbirodalmi szobrászat kiemelkedő alkotása, ma a bostoni Szépművészeti Múzeumban található,[10] [11] katalógusszáma Museum Expedition 27.442.

Forrás[szerkesztés]

  1. Hermann Ranke: Die ägyptische Persönennamen. Verlag von J. J. Augustin in Glückstadt, 1935., p.65
  2. Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , pp.53,56
  3. ^ a b c http://gizapyramids.org Archiválva 2008. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben. Information provided via the G 7010 page
  4. ^ a b c Laurel Flentye, The Mastabas of Ankh-haf (G7510) and Akhethetep and Meretites (G7650) in the Eastern Cemetery at Giza: A Reassessment in Essays in Honor of David B. O'Connor, pp. 291-308
  5. Dodson & Hilton, p.58
  6. Reisner, George A., and William Stevenson Smith. A History of the Giza Necropolis. Vol. 2, The Tomb of Hetep-Heres the Mother of Cheops: A Study of Egyptian Civilization in the Old Kingdom. Cambridge, Mass.: Harvard University Press, 1955. pp 1-12 (The family and general background of Hetepheres I)
  7. Tallet, Pierre and Marouard, Gregory, The Harbor of Khufu on the Red Sea Coast at Wadi al-Jarf, Egypt, Journal of Near Eastern Archaeology, 77:1, 2014, pp 8-12
  8. Pierre Tallet: Les papyrus de la Mer Ruge I, Le <<Journal de Merer>> (Papyrus Jarf A et B), MIFAO 136, Kairo 2017, ISBN 9782724707069, pp. 63. 66
  9. Berman, Lawrence, Freed, Rita E., and Doxey, Denise. Arts of Ancient Egypt. Museum of Fine Arts Boston. 2003. p.78. ISBN 0-87846-661-4.
  10. Dodson & Hilton, p.56
  11. Berman, Lawrence, Freed, Rita E., and Doxey, Denise. Arts of Ancient Egypt. Museum of Fine Arts Boston. 2003. p.78. ISBN 0-87846-661-4.

Külső hivatkozások[szerkesztés]