Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézet
Az Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézetet 1884-ben hozták létre azért, hogy a Lipótmezei Országos Tébolyda leterheltségét csökkentsék. Előzőleg ugyanitt állt az első pesti magán-elmegyógyintézet, mely 12 beteg befogadására volt alkalmas. Azt az intézetet Pólya József vezette és 1841-ben nyílt meg, de anyagi támogatás híján két év múlva megszűnt, a ház és a telek pedig állami tulajdonba került.
Gyógyíthatatlan és közveszélyes elmebetegek tébolydája néven új intézmény létesült, aminek a nevét Állami Elmebetegápoldára változtatták, majd 1924-től már Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézet néven volt ismert. Az igazgatói között volt Lechner Károly, Oláh Gusztáv, Epstein László, Nyéki László, Selig Árpád, Zsakó István, Nyírő Gyula.
Az intézet jó kezelési eredményeiről, emberséges bánásmódjáról volt ismert. Közreműködött az elmeorvos-képzésben és a tudományos munkában is. Az intézetből indult ki a Magyar Elmeorvosok Egyesületének és az Elmeorvosok Nagygyűléseinek megalakítása. 1945 után kórházzá alakult Nyírő Gyula Kórház-Rendelőintézet (2021 áprilisától: Országos Mentális, Ideggógyászati és Idegsebészeti Intézet – Nyírő Gyula kórház) néven.[1]
Az intézet a Róbert Károly körút és a Lehel utca sarkán állt. Épületeit Weber Antal tervezte. A régi központi épületet 1984-85-ben lebontották, az egykori intézetet a Nyírő Gyula Kórház magába olvasztotta és a kórház elme- és idegosztályaként működik tovább.
Ajánlott irodalom[szerkesztés]
- A Budapesti Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézet emlékkönyve 1883-1933. Budapest, 1933
- Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézet, Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. Weber Antal
Források[szerkesztés]
- Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 54. o. ISBN 963-05-6410-6
