Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézetet 1884-ben hozták létre azért, hogy a Lipótmezei Országos Tébolyda leterheltségét csökkentsék. Előzőleg ugyanitt állt az első pesti magán-elmegyógyintézet, mely 12 beteg befogadására volt alkalmas. Azt az intézetet Pólya József vezette és 1841-ben nyílt meg, de anyagi támogatás híján két év múlva megszűnt, a ház és a telek pedig állami tulajdonba került.

Gyógyíthatatlan és közveszélyes elmebetegek tébolydája néven új intézmény létesült, aminek a nevét Állami Elmebetegápoldára változtatták, majd 1924-től már Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézet néven volt ismert. Az igazgatói között volt Lechner Károly, Oláh Gusztáv, Epstein László, Nyéki László, Selig Árpád, Zsakó István, Nyírő Gyula.

Az intézet jó kezelési eredményeiről, emberséges bánásmódjáról volt ismert. Közreműködött az elmeorvos-képzésben és a tudományos munkában is. Az intézetből indult ki a Magyar Elmeorvosok Egyesületének és az Elmeorvosok Nagygyűléseinek megalakítása. 1945 után kórházzá alakult Nyírő Gyula Kórház-Rendelőintézet néven.

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

A Budapesti Angyalföldi Elme- és Ideggyógyintézet emlékkönyve 1883-1933. Budapest, 1933.

Forrás[szerkesztés]

Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 54. o. ISBN 963-05-6410-6