Angyal Bandi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Angyal Bandit, a nemesi származású "selyembetyárt" ábrázoló, 1805-ből való metszet

Angyal Bandi (Borsod vármegye, 1760 (?) – 1806. november), eredeti nevén Szentmártonyi Ónody András, a legrégebbről ismert betyár.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felvidéki nemesi családból származott. Apja Ónody András, anyja Olchváry Krisztina. Családja Borsod vármegye egyik legkiterjedtebb birtokával rendelkezett. Gondos nevelésben részesült. Gyermekkorát Sajószentpéteren (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) töltötte, majd Restén és Nyíriben (Abaúj m.) a család birtokain lakott. Legkedvesebb tartózkodási helye a dusnokpusztai major. Kétszer nősült. Első felesége Nyíriből való, az elszegényedett nemesi Angyal család leszármazottja. Valószínűleg ragadványnévként innen kapta az Angyal nevet.

Első törvénysértéseit az 1780-as években követte el. A Hortobágyon gyakran megfordult gyanús alakok: kupecek, orgazdák között. Hajdúböszörményben hat hétig tartják fogva, mire igazolja, hogy a város méneséből saját lovait szakította ki. Első ízben 1787-ben fogja el a vármegye, négy ló ellopásáért. Mire egy év múlva kihirdetik az ítéletet, elég sok bűncselekményért kell felelnie. Tizenkét ízben elkövetett tolvajlással vádolják, de csak hármat találtak ebből bizonyítottnak. Leghíresebb tette a karcagi, mezőtúri vásárok szétverése. Mindemellett súlyos büntetést róttak ki rá. Nyolc évi börtönt, közmunkával súlyosbítva. Kegyelmi kérelmére az udvari kancellária a büntetést két évre mérsékelte, s édesanyja kérelmére további hét hónapot engedtek el. Ebben nagy része volt nemesi származásának. Ez később is hasznára volt. A család kiterjedt rokoni kapcsolatai révén időnként sikerült eltussolni ügyeit. Azokból pedig volt bőven. Továbbra is tartotta a kapcsolatot korábbi cimboráival, orgazdaságba, lopásba keveredett. Börtönbe kerülésekor írta meg a maga mentségére „Apológiáját”, hibáinak, tetteinek megmagyarázását. Íráskészsége a korabeli átlagnál magasabb iskolázottságra vall.

Négy vármegyében, Borsodban, Abaújban, Gömörben és Hajdúban ismerték viselt dolgait.

1799-ben a Borsod vármegyei ítélőszék újra elítélte két évre. Ónody ismét fellebbezett, de a Kancellária négy évre súlyosbította az ítéletet. Mivel Ónody nem vonult be önszántából a szegedi börtönbe, országos körözést adtak ki ellene. Ekkor már Angyal Bandinak nevezte magát. A néphagyomány és a szegedi vármegye elfogatóparancsa szerint jó kiállású ember volt, hivalkodóan cifra pásztorgúnyában járt, torzonborz bajuszát pederve viselte. Az elfogatóparancs említi, hogy több nyelven beszélt. Magyarul, deákul (latinul), németül, tótul. Angyal Bandi haláláról sokféle mendemonda terjedt el. Az egyik szerint börtönben halt meg 1804-ben, a másik szerint felakasztották, illetve kisfia halála után felhagyott a betyárkodással és békés öregségben halt meg. Az igazság az, hogy az 1805-ben kiadott körözés ellenére Angyal Bandi nem került börtönbe, 1806-ban kelevényben (gennyes kelések) meghalt. Az alakját övező legenda még életében kialakult, később több szabadlegény vette fel nevét, a lovas betyár mintájává vált.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zúg az erdő,zúg a mező,

Vajon ki zúgatja?
Talán bizony Angyal Bandi
Sej-haj, a lovát itatja.…

– Népdal, népköltés

Alakja, viselt dolgai, kalandjai megjelennek a népdalokban, balladákban. Nemesi származása miatt az úri betyár alakja nagyon foglalkoztatta a közvéleményt. Még népszínmű is készült róla Balog István tollából, Angyal Bandi címmel. Pásztorok körében elterjedt mondák szerint birtokán föld alatti istállóban vagy kazalnak álcázott rejtekhelyen tartotta lopott állatait, amelyeket egy-két éven át nevelt, és csak akkor adta el, ha biztos volt, hogy eredeti gazdája már nem ismeri föl. A hazai korabeli ponyvákban jelent meg róla Az Alföldre meendő Angyal Bandi nótája című balladás hangvételű dal a gönci törvényszékről való szökéséről. [1]

Angyal Bandi ihlette Jókai Mór 1857-ben elkészült A népdalok hőse című elbeszélését.

Angyal Bandi emlékét még egy vasútvonal is hordozza. A 20. század elején Bács-Bodrog vármegyében Cservenka és Szabadka között megnyílt vonalat a népnyelv angyalbandinak nevezte, sőt még egy Angyalbandi nevű vasúti megállóhely is létesült.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]