Anglia parlamentje
| Anglia parlamentje (Parliament of England) | |
 | |
| A Westminster-palota | |
| Ország | Angol Királyság |
| Típusa |
|
| Létrehozva | 1215 |
| Megszüntetve | 1707 |
| Jogutód | Az Egyesült Királyság parlamentje |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anglia parlamentje témájú médiaállományokat. | |
Ebben a szócikkben az angol parlament kialakulását tekintjük át 1066 és 1707 között. A kezdő időpont önkényes és egybeesik az 1066-os normann hódítás időpontjával. Ez az időpont egy hatalmi változás időpontja, nem lehet valamiféleképp a parlament kialakulásával összefüggésbe hozni. A végső időpont azzal kapcsolatos, hogy 1707-ben az angol parlament összeolvadt a skót parlamenttel, annak megfelelően, hogy a két ország egyesült Nagy-Britannia (Great Britain) néven.
A legfontosabb események 1066 és 1707 között[1]
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Feudális rendszer
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Normann Vilmos király 1066-ban feudális rendszert vezetett be Angliában. Mielőtt törvényeket hozott volna meghallgatta legnagyobb hűbéreseit (akiknek földeket juttatott).
Magna Charta
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]János király 1215-ben a bárók nyomására kiadta a Magna Cartát, amelyben biztosította a legfőbb alattvalóiból álló tanácsot (Nagy Államtanács), hogy azok egyetértése nélkül nem vet ki vagy hajt be adót. A Charta pontjai biztosították a nemesek szabadságjogait, és megfogalmazták az uralkodóval szembeni nemesi ellenállás jogát is.
A parlamentarizmus kiformálódása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A parlamentarizmus kiformálódása János fia, III. Henrik uralkodása alatt kezdődött el, és egy-két nemzedék alatt be is fejeződött. 1258-ban ismét fellázadtak a bárók V. Simon de Montfort vezetése alatt, de ezúttal bevonták a mozgalomba a közrendűeket is, és 1265-ben olyan gyűlést hívtak össze, amelyen minden grófság és város két-két követtel képviseltette magát. Innen számítható az angol parlamenti monarchia kezdete. A király ugyan leverte a mozgalmat, de maga a parlamentum intézménye fokozatosan meggyökeresedett. Lassan összeállt azoknak a főrangú uraknak, az egyházi és világi „főrendeknek”, lordoknak a listája, akiknek hivataluknál, vagyonuknál és tekintélyüknél fogva minden gyűlésre személyre szóló meghívót illett küldeni. Akiknek ilyen nem járt, azokat a „közrendűek” sorába számították, őket testületileg hívták meg és választott képviselőik képében voltak jelen a tanácskozásokon. A két csoport elkülönülve, két „házban” ülésezett, az előkelők a „felsőházban”, vagyis a Lordok Házában, a közrendű követek pedig az „alsóházban”.
Fontos törvényei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Acts of Supremacy, 16. századi törvények VIII. Henrik királyról és az egyházról
- Egységesítési törvények, walesi rendeletekről szóló 1535–1542-es törvények
- Act of Settlement, 1701-es örökösödési törvény
- Acts of Union 1707, 1706–1707-es egyesülési törvények
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- John Robert Maddicott: The origins of the English parliament – 924–1327. Oxford University Press, Oxford 2000, ISBN 0199585504[2]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A parlamentarizmus kialakulása". 2014. március 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. december 19.
- ↑ Paul Brand: Brand on Maddicott, “The Origins of the English Parliament, 924–1327”. Rezension. In: Reviews. September 2011. Humanities and Social Sciences Online (H-Net). Auf H-Net.org (angolul)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Sulinet: A parlamentarizmus kialakulása Archiválva 2014. március 20-i dátummal a Wayback Machine-ben