Andreánszky Sándor
| Andreánszky Sándor | |
| Született | 1802. május 7. Liptószentmiklós |
| Elhunyt | 1873. szeptember 12. (71 évesen) Felsőbodony |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Andreánszky Gábor |
| Foglalkozása | politikus, ügyvéd |
| Tisztsége | kerületi főispán (1850. augusztus 9. – , Besztercebányai kerület) |
Doktor liptószentandrási báró Andreánszky Sándor (Liptószentmiklós, 1802. május 7. – Felsőbodony, 1873. szeptember 12.) földbirtokos, politikus, főispán, ügyvéd.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Régi felvidéki, mégpedig Liptó vármegyéből származó nemesi családba született Andreánszky Jób gyermekeként Liptószentmiklóson . Iskolái befejezte után kevéssel jogi tanácsadó lett Selmecbányán. 1844-ben az új bányászati törvény megalkotásában is közreműködött. 1849 és 1853 között Bars, Nógrád, Hont és Besztercebánya császári és királyi biztosa. 1853-tól Nagyvárad főispánja. Ezt követően a pozsonyi táblabíróság elnöke. 1862-től 2 éven át Hont vármegye jegyzője volt és valóságos belső titkos tanácsos. A Bach-korszakban magas rangú tisztviselő volt a felvidéken, s mint ilyen és mint Besztercebánya főbiztosa arra törekedett, hogy Magyarországon nyelvi egyenlőség legyen magyarok és nemzetiségek között. Az 1848-1849-es események alatt egyik vezető személyisége volt a szlovák nemzeti mozgalomnak, és harcolt a forradalomban való részvételéért elítélt Rudnyánszky József besztercebányai püspök kegyelméért.
Andreánszky érdemeiért a Vaskorona-rendet kapta, majd 1866-ban a Lipót-rend középkeresztjével tüntették ki. 1862. július 13-án I. Ferenc József császár és királytól osztrák bárói (Reichsfreiherr) címet kapott.
Családja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Feleségül vette a régi nemesi családból származó moisfalvi Gyurcsányi Annát. Gyermekeik közül két fiú, István és Gábor nevezetesebb, akik 1875-ben az osztrák mellé a magyar báróságot is megszerezték.
Kutatható iratanyaga
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Besztercebányai kerületi főbiztosi iratai közül (melyek az 1848–1849 közti időkört ölelik fel) 3,88 iratfolyóméternyi, maradandó értékűnek minősített iratanyaga került az Országos Levéltár, mai nevén Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrizetébe, ahol az a D 72 és D 73 törzsszámokon kutatható.
Andreánszky 1849. július eleje és 1850 októbere közt állt főbiztosként a Nógrád, Zólyom, Heves és Bars megyéből, valamint a területükön fekvő bányász- és szabad királyi városokból szervezett polgári kerület élén; székhelye csak hivatalosan volt Besztercebányán, valójában Balassagyarmaton alakította ki azt. Iratanyagából a D 72 törzsszám az úgynevezett elnöki iratok iratrészt jelöli: ebben az egyetlen fraktúrdoboznyi anyagban zömmel politikai mozgalmak ellenőrzésére, forradalmi szervezkedések megfigyelésére vonatkozó, és nagyobbrészt iktatószámokkal ellátott, azok szerint sorba rendezett iratok vannak. A D 73 törzsszám az 53 fraktúrdoboznyi, 9 kötetnyi segédlettel ellátott általános iratokat jelöli, ezekben a hivatalában 1850. január 3-tól tartott formális ülések ügyiratai, iktatott kérelmek és szabályrendeletek találhatók.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Andreánszky Sándor, besztercebányai kerületi főbiztos iratainak jegyzéke az MNL OL nyilvántartásában; hozzáférés: 2025. december 8.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Szlovák életrajzi lexikon
- Révai nagy lexikona
- Révai új lexikona