Andrasovszky József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andrasovszky József
Született1889. augusztus 15.[1]
Jekelfalva
Elhunyt1943. március 7. (53 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásabotanikus
SablonWikidataSegítség

Andrasovszky József (Jekelfalu, 1889. augusztus 15.Budapest, 1943. március 7.) botanikus, a magyarországi ampelográfia kiváló művelője. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Andras.”.

Életrajza[szerkesztés]

Édesapja, Andrasovszky Béla jekelfalusi jegyző, majd Gölnicbánya polgármestere. Andrasovszky Józsefnek öt testvére volt, négy fiú és egy leány.[2]

Iskoláit Gölnicbányán és Iglón végezte. Felsőfokú végzettségét a budapesti tudományegyetemen, majd a bécsi egyetemen szerezte meg, ahol 1914-ben bölcsészdoktori oklevelet nyert „Summa cum laude” eredménnyel. Még egyetemista korában, 1911. március és szeptember között részt vett a Milleker Rezső vezette kis-ázsiai expedícióban, az anatóliai sztyeppterületekről értékes herbáriumot állított össze. Részvételének lehetőségét a Szepesi Egyesület és a Turáni Társaság biztosította.[2] 1914-ben lett bölcsészdoktor. 1912–1915 között az Istvánffi Gyula által alapított Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet Patológiai Osztályának szakdíjnoka, majd 1915–1920 között asszisztense, 1920–tól 1922-ig a Szőlő Élet- és Kórtani Osztályának asszisztense, 1922-től kísérleti adjunktusa lett.

Élete során végig komoly betegséggel küzdött, s végül korán, 54 évesen, 1943-ban Budapesten érte a halál.

Munkássága[szerkesztés]

Jelentős eredményeket ért el a szőlőfajták kutatásában és magvaik vizsgálatában, összeállította az 1903-tól 1913-ig sikeresen nemesített szőlőhibridek jegyzékét. Morfológiai megfigyelései diagnosztikai értékűnek bizonyultak. A magyarországi, a mediterrán és a közel-keleti fajokról határozókulcsot állított össze, amelyet Jávorka Sándor alapvető flóraműve közölt (Magyar flóra, 1925). Az európai fajták leírásához a szőlőnövény legfontosabb részeit vette vizsgálat alá (vitorla, levél, virágzat, fürt, bogyó, mag, vessző). Kiemelten fontosnak tartotta a vitorla és a levél, valamint a magvak vizsgálatát. Szőlőfajta-rendszerét, később némileg módosítva évtizedeken át használták. Az 1920-as évektől hazai gyártmányú rézgálicpótló szereket próbált ki a peronoszpóra elleni kísérleti védekezésben. Munkássága a szőlőfajták tudományos rendszerezése és feldolgozása területén alapvető. A morfológiai bélyegeket illetően tett megállapításainak egy részét ma is alapnak tekintik.

Cikkei 1911–1914 között a Botanikai Közleményekben, 1914–1924 között a Borászati Lapokban, tanulmányai a Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet évkönyveiben, valamint Jávorka Sándor Magyar Flórájában jelentek meg.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Előzetes jelentés Kis-Ázsia sztyeppterületén 1911-ben tett utazásomról. (Botanikai Közlemények, 1912. II. füzet. 57–70.)
  • Adatok a Galatia és Lycaonia flórájához. Egyetemi doktori értekezés (Budapest, 1914)
  • A magyar királyi Ampelológiai Intézet által Istvánffi Gyula egyetemi tanár, igazgató vezetése és irányítása mellett 1903-tól előállított szőlőhybridek jegyzéke. (Ampelológiai Intézet Évkönyve, Budapest, 1914. 92–98.)
  • A szőlőmagvak diagnosztikai értéke. (Ampelológiai Intézet Évkönyve 1915–1916., Budapest, 1917. 49–60.)
  • Vitis L.: Szőlő. (In.: Jávorka Sándor: Magyar Flóra.) II. köt. Bp., 1925. 701—709. lap
  • Ampelográfiai tanulmányok. (A M. kir. Szőlő- és Borgazdasági Központi Kísérleti Állomás /Ampelológiai Intézet/ Évkönyve. 1921—1925. 1. fűz. Bp., 1926. 107—129.)
  • Peronospora és oidium – lisztharmat – elleni kísérletek. Sántha Lászlóval, Reinl Sándorral. (Budapest, 1923).
  • Andrasovszky József—Sántha László: Peronoszpóra elleni védekezési kísérletek 1923. és 1924. évben. A M. kir. Szőlő- és Borgazdasági Központi Kísérleti Állomás /Ampelológiai Intézet/ Évkönyve 1921—1925. 1. fűz. Bp., 1926. 21—28.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00287.htm, Andrasovszky József, 2017. október 9.
  2. a b P. Erményi Magdolna: Andrasovszky József. Magyar agrártörténeti életrajzok I. (A–H). Szerk. Für Lajos, Pintér János. Budapest: Magyar Mezőgazdasági Múzeum. 1987. 25–28. o. ISBN 963-01-7834-6  

Források[szerkesztés]