Andrasovszky József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Andrasovszky József (Jekelfalu, 1889. augusztus 15.Budapest, 1943. március 7.) botanikus, a magyarországi ampelográfia kiváló művelője. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Andras.”.

Életrajza[szerkesztés]

Iskoláit Gölnicbányán és Iglón végezte, a bécsi egyetemen tanult, majd 1914-ben a budapesti tudományegyetemen szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Még egyetemista korában, 1911. március és szeptember között részt vett a Milleker Rezső vezette kis-ázsiai expedícióban, az anatóliai sztyeppterületekről értékes herbáriumot állított össze. 1914-ben lett bölcsészdoktor. 1912–1915 között az Istvánffi Gyula által alapított Központi Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet Patológiai Osztályának szakdíjnoka, majd 1915–1920 között asszisztense, 1920–tól 1922-ig a Szőlő Élet- és Kórtani Osztályának asszisztense, 1922-től kísérleti adjunktusa lett.

54 évesen, 1943-ban Budapesten érte a halál.

Munkássága[szerkesztés]

Jelentős eredményeket ért el a szőlőfajták kutatásában és magvaik vizsgálatában, összeállította az 1903-tól 1913-ig sikeresen nemesített szőlőhibridek jegyzékét. Morfológiai megfigyelései diagnosztikai értékűnek bizonyultak. A magyarországi, a mediterrán és a közel-keleti fajokról határozókulcsot állított össze, amelyet Jávorka Sándor alapvető flóraműve közölt (Magyar flóra, 1925). Szőlőfajta-rendszerét, később némileg módosítva évtizedeken át használták. Az 1920-as évektől hazai gyártmányú rézgálicpótló szereket próbált ki a peronoszpóra elleni kísérleti védekezésben. Munkássága a szőlőfajták tudományos rendszerezése és feldolgozása területén alapvető. A morfológiai bélyegeket illetően tett megállapításainak egy részét ma is alapnak tekintik.

Cikkei 1911–1914 között a Botanikai Közleményekben, 1914–1924 között a Borászati Lapokban, tanulmányai a Szőlészeti Kísérleti Állomás és Ampelológiai Intézet évkönyveiben, valamint Jávorka Sándor Magyar Flórájában jelentek meg.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Előzetes jelentés Kis-Ázsia sztyeppterületén 1911-ben tett utazásomról. (Botanikai Közlemények, 1912)
  • Adatok a Galatia és Lycaonia flórájához. Egyetemi doktori értekezés (Budapest, 1914)
  • A magyar királyi Ampelológiai Intézet által Istvánffi Gyula … irányítása mellett 1903-tól előállított szőlőhybridek jegyzéke. (Ampelológiai Intézet Évkönyve, 1917)
  • A szőlőmagvak diagnosztikai értéke. (Ampelológiai Intézet Évkönyve, 1917)
  • Peronospora és oidium – lisztharmat – elleni kísérletek. Sántha Lászlóval, Reinl Sándorral. (Budapest, 1923).

Források[szerkesztés]