Analógia (jog)
Az analógia fogalmát a jog (a jogelmélet) főként az egyik jogértelmezési módszer megjelölésére használja.[1] A fogalom meghatározására számos nézet van.[2]
Az analógia mint módszer segítségével hasonló tényállásokból, hasonló jogszabályi rendelkezésekből, hasonló jogintézményekből illetve jogalkalmazási gyakorlatból vonnak le következtetéseket az alkalmazandó rendelkezésre alapul vehető tényállásra vagy egyéb körülményre vonatkozóan.
A magánjogban az analógia alapján való jogalkalmazás elég gyakori, a büntetőjogban azonban kevésbé nyerhet alkalmazást, mert itt az a szabály irányadó, hogy csak az a cselekmény büntethető, amelyet a törvény büntetendő cselekménynek nyilvánít (nulla poena sine lege). A bíró tehát analógia alapján nem szabhat ki büntetést oly cselekmény miatt, amely a törvényben nincs kifejezetten bűncselekményként (bűntett vagy vétség) meghatározva.[2]
Fajtái[szerkesztés]
- A törvényi analógia (analogia legis) egy konkrét jogszabályi rendelkezés alkalmazására irányul.[3]
Ha a hiányzó szabályt hasonló jogviszonyra alkotott törvényből veszik, akkor törvényből merített analógiáról beszélünk.[2]
- A jogi analógia (analogia juris) a jogrendszer vagy a jogintézmény egészéből, rendszeréből, szelleméből levont következtetés, amely konkrét joghézag megoldására irányul.[3] Ha a szabályozatlanul maradt kérdés eldöntésére nem ilyen konkrét törvény, hanem az egész jogrendben kifejezésre jutó irányeszme (tendencia, intentio) szolgál alapul, akkor a jogból merített "hasonszerűség" (hasonlóság) forog fenn.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- Blutman László írásai
- Analogia legis[halott link]