Ampelográfia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ampelográfia a szőlőfajták leírásával, rendszerezésével foglalkozó tudomány.

Leírása[szerkesztés]

Görög eredetű elnevezés, az ampelosz jelentése szőlőtő. Az ampelográfia a szőlőfajták leírásával, jellemzésével foglalkozik.

Változatai:

  • Gyakorlati ampelográfia (termesztett alany-, borszőlő-, csemege és direkttermő szőlőfajták)
  • Tudományos ampelográfia (nem termesztett fajták és fajok is)

Története[szerkesztés]

A fajták és fajok rendszerezésével már Démokritosz és Naturalis Historia című munkájában Plínius is foglalkozott, utóbbi munkájában - a szőlőbogyót nagysága, színe, íze szerint osztályozta. –közönségesen (fekete –fehér) –fürt szerint –eltarthatóság szerint (mennyezet, cserépedény, hordóba, füstölve, mustba téve, tőkén hagyva) –földrajzi hely szerint (aminaeastb.)

A középkorban rendszerezés nem volt, csak leírás és termesztés. Linné: Vitisvinifera leírása, a faj botanikai besorolása.

A 19. századtól a rendszerezéssel származási és földrajzi, ökológiai elterjedtség szerint már több magyar és külföldi is próbálkozik, de e területen csak a 20. századtól van ugrásszerú fejlődés.

A szőlészettel foglalkozó tudományág első kísérleti állomását a világon elsőként Herman Ottó javaslatára, a szőlőket pusztító amerikai gyökértetű, a filoxéra miatt a Tisza kormány állította fel itt Magyarországon, a párizsi Pasteur intézet is csak 7 évvel később épült fel. A kísérleti állomást 1890-ben Bethlen András miniszter átszervezte, létrehozva a Magyar Királyi Állami Rovartani Állomást, amely az 1896. évi törvény 5. törvénycikke hívta életre a Magyar Királyi Központi Szőlészeti Kísérleti Állomást és Ampelológiai Intézetet, amellyel az ország első mezőgazdasági kutatótelepe alakult ki. A párizsi Pasteur intézet is csak 7 évvel később épült fel.

Az intézet épületében volt az igazgatóság, könyvtár, múzeum, konferencia-terem és a "Magyar királyi felsőbb szőlő- és borgazdasági tanfolyam". Az épület ugyan I. és II. világháború alatt jelentősen károsodott, később az épületeket nem az eredeti állapotukban építették újjá, de ma is láthatók az eklektikus stílusú téglaépületeken díszítésként a terrakotta szőlőfürtök és a Bacchus-fej.

Az Ampelológiai Intézet épületében született az elhatározás, melynek eredményeként 6 szőlő és bortermelő ország 1924-ben megalapította a párizsi székhelyű érdekképviseletét (OIV. ma Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szervezet), melynek mára 46 tagországa van.


Az intézet első neves munkatársai voltak: Istvánffi Gyula, K. Tompa Artúr, Kövessi Ferenc, Pálinkás Gyula, Dicenty Dezső, Andrasovszky József, Requinyi Géza, Sántha László voltak, de a borászat máig is első nagydoktora; Dr. Soós István volt, aki 1943-ban kísérletügyi igazgató, 1946-tól az intézet helyettes igazgatója, majd igazgatójaként irányította 1950-ben az intézet átszervezését Szőlészeti Kutató Intézetté, amelynek igazgatója maradt 1955-ig.

Később az ampelográfia tudományát Katona József, Mercz Árpád, Ásvány Ákos, Ferenczi Sándor, Prehoda József Csizmadia Darab József és még sokan mások neve fémjelezte, akik a szőlőre és borra vonatkozó kémiai, mikrobiológiai és nemesítési ismeretek gazdagításával elősegítették a szőlő- és borkultúra fejlesztését.

Források[szerkesztés]

  • Ampelográfia
  • Magyarország a XX. században [1]
  • Magyar mezőgazdaság [2]
  • A szőlő rendszertana [3]

Hivatkozások[szerkesztés]

  • Agrofórum [4]