Amerikai vulkán- és földrengéslegendák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Nagy Szellem haragja[szerkesztés]

A Mississippi folyó Tennessee állam felőli oldalán a New Madrid-i rengés alkalmával létrejött egy új tó, amit a Reelfoot Lake névvel jelöltek. Egy mocsaras terület süllyedt néhány lábnyit, s ezt víz borította el. Egy rövidebb szakaszon a folyam vize visszafelé folyt, mert egy partcsuszamlás időlegesen eltorlaszolta a folyómedret (vagy pedig azért, mert a rengés keltette mozgások során a folyóágy hirtelen megemelkedett). Erről az eseményről egy legendában is szó van.

Élt ekkoriban ezen a vidéken egy szeretreméltó csikaszó törzsfőnök, akit Reelfootnak (Karikalábúnak) gúnyoltak. Mivel nyomorék volt, nem vette feleségül a csaktó indiánok főnökének lányát, mert az apja nem engedte. Karikalábú és harcosai ekkor elrabolták a lányt, és elvitték saját táborukba, mindent elkészítettek az esküvőhöz. A leányrablással azonban kihívták maguk ellen a Nagy Szellem haragját. Az ünnepség tetőfokán a Nagy Szellem lejött a földre, és dühében olyat dobbantott, hogy óriási földrengés támadt. A Folyók Atya (Mississippi) megváltoztatta folyásirányát, kiöntött a szárazföldre, s elnyelt mindenkit. Azon a helyen pedig ahol az ünnepségek folytak, egy új tó keletkezett.

Nem tudni, hogy valóban indián mítosszal állunk e szemben vagy pedig hamisítvánnyal, mely a rengés után terjedt el a környéken. Van egy ehhez hasonló legenda, ami Indonéziából és kétezer évvel ezelőttről származik.

A hajnal tornya[szerkesztés]

Sok-sok évvel azelőtt, mielőtt a spanyol hódítók eljutottak volna Costa Ricába, erős és bátor indiánok laktak ezen a vidéken. A messzi földön híres törzs főnökének egyetlen lánya volt, Círa, aki történetünk idején 15 éves. A törzsbéli ifjak nem tudták eldönteni, hogy gyönyörű gyermeket látnak benne, vagy pedig hajadont. Círa édesanyja meghalt, ezért apjára maradt a gyermek gondozása. Apja mindenre megtanította, ezért kiváló íjász volt, a harci játékokban is kitűnt.

Egy késő délutánon, amikor alkonyodott, a lány eltévedt az őserdőben, nagyon félt, és kiáltozni kezdett. De mivel hangjára csak a visszhang felelt, leült egy fatörzsre és sírva álomba merült. Közben a hold is előbukkant, sugaraival ezüstbe fonta a lány alakját. Egy idegen törzsbeli fiú amikor közelébe ért, úgy érezte, az erdő szépséges szellemét lepte meg álmában. Círa abban a pillanatban riadt fel, mikor a fiú kilépett a bokrok közül, sokáig nézték egymást, aztán a fiú megcsókolta a lányt. Círa erre el akart szaladni, de a fiú gyorsabb volt nála, gyorsan derékon kapta, s elindult vele az őserdőbe.

A táborban észrevették a lány eltűnését, a törzsfőnök és harcosai elmentek megkeresni. Végül egy meredek szurdok partjára értek, melynek mélyén sebes sodrású hegyi patak vize futott a nagy kövek közt. A törzsfőnök ekkor megállt, s oly harsány kiáltás hagyta el az ajkát, hogy még a lombok is megrezzentek. A szurdok túlsó partján ott állt a lány, a fiú karjai közt. És ámbár a haragvó főnök kiáltását ezerszer visszaverték a sziklafalak, a szerelmespár semmit sem hallott. A törzsfőnök parancsára a harcosok felemelték íjukat, s az idegent megcélozták. Ám ebben a pillanatban óriási szakadék nyílt meg a fiú és a lány lába alatt. A Föld mélyéből gomolygó füstoszlop tört elő, s elborította, elnyelte a szerelmeseket.

Sok-sok esztendővel később, mikor a hódítók megjelentek, egy öreg indián elvezette őket erre a különös, a törzs által szentként tisztelt helyre, s megmutatta nekik, hol tűnt el az istenné vált lány és szerelmese. S még a spanyol hódítók is tisztelettel s ámulattal hallgatták végig a történetet, és megcsodálták az azóta is szüntelenül élő és mozgó, hatalmas füstoszlopot. És akadt a spanyolok közt egyvalaki, aki halkan azt tanácsolta: nevezzük el ezt a helyet Torre-albának, azaz a Hajnal tornyának, mert ők is hajnalban tűntek el. Így is történt. Azóta a nevet a környéken élők Turrialbára változtatták. A legenda szerint tehát így született meg a fenségesen szép és magasztos Turrialba vulkán.

Az Ördögtorony és az istenek hídja[szerkesztés]

A világ egyik legkülönösebb geológiai képződménye a Wyoming (USA) északkeleti részén található Ördögtorony, vagy ahogy az indiánok nevezik, Mateo Teepe, mely 183 méter magas. Az alapot alkotó törmelékes kőzetek a jura korszakban keletkeztek. A torony bazaltoszlopokból áll, amelyek alul vastagabbak, felül pedig elvékonyodnak. A torony állítólag egy összeomlott vulkán magjának maradványa.

A kajova indiánok szerint: Valamikor két kislány játszott a réten, messze a falutól. Váratlanul medvék támadtak rájuk. Ráugrottak hát egy nagy lapos kősziklára és imádkozni kezdtek a szikla szelleméhez, hogy mentse meg őket. A kőtömb növekedni kezdett, s végül teteje elérte az eget. A kislányok csillaggá változtak. Belőlük lettek a Plejádok, vagyis a Fiastyúk csillagkép, az ördögtorony oldalán található függőleges barázdák pedig a medvék karmait őrizték meg.

A sájen indiánok szerint:Élt régen hét testvér a Vadnyugaton. A fivérek legidősebbike, akit Ellenségesen Diadalmaskodónak hívtak, fiatalon megházasodott. Egy szomszédos törzsfőnök lányát vette feleségül, Erdők Virágát. Nagyon szerették egymást, egy nyugodt helyen éltek. Az egyik reggel a hét fivér halászni ment a folyók partjára. Erdők Virága egyedül maradt otthon. Tett-vett a sátrak között, aztán leheveredett a fűre és elszunnyadt. Hirtelen borzalmas, mély morgás hallatszott. Egy medve állt előtte. A nő felugrott és beszaladt a sátorba. De a sátor, ahogy a medve hozzáért, azonnal összedőlt. Az asszony védekezni próbált, de a medve mancsa lecsapott rá, és elájult. Az állat pedig óvatosan állkapcsai közé fogta az alélt testet, és elindult az erdőbe.

Amikor hazaértek a testvérek, azonnal a nő keresésére indultak, hiszen tudták, hogy még él, vérnyomokat nem láttak sehol. Este megtalálták a medvét, amint egy barlang előtt aludt. Mellette az asszony, eszméletlenül. Az asszony férje odaugrott hozzá, és felkapta. De a medve felébredt, és elkezdte őket kergetni. Az egyik varázsolni tudó testvér, Szellemek Barátja odahívta őket egy lapos kőre, és rázendített az énekre. Erre a kő hirtelen megmozdult a lábuk alatt és emelkedni kezdett. A medve két mellső lábával próbálta az indiánokat a szikla tetejéről lesodorni. De a legfiatalabb fiú csak énekelt. A Nagy Szellemet hívta segítségül, hogy mentse meg őket a medve karmai közül. Ő meghallgatta könyörgését, nagy villám csapott le az égből, s átjárta a szörnyeteg szívét. Az indiánok látták, hogy nem juthatnak le a hatalmas szikláról. Közben Erdők Virága is magához tért. A lány tudta a varázsigét, megfogta Nagy Szellem kezét és csak ennyit mondott: szeretlek. Igen, csak ez a varázsige volt, ami megmenthette őket. Nagy Szellem szívét melegség járta át, olyan, amit már régen nem érzett. Jöjj hát, nagy sasok fejedelme - mennydörögte. Parancsolom: vedd szárnyaidra e bátor gyermekeimet és ezt a hőslelkű asszonyt, aki kimondta a varázsigét. Vidd őket magaddal, és vigyázz rájuk addig, míg hozzám nem költöznek az Örök Vadászmezőkre.