Amarnai sziklasírok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az amarnai sziklasírok az ókori egyiptomi Ahet-Aton (mai nevén Amarna) városától keletre, az V. határkősztélétől nem messze található sírok – az Ehnaton fáraó és családja számára épült amarnai királysír, valamint a nemesek sírjai, melyek északra és délre helyezkednek el a váditól, melyben a királysír fekszik. Az északi síroktól északnyugatra három sártéglából épült oltár áll, az ún. sivatagi oltárok.[1]

A sírok két csoportra oszlanak: a királysírtól északra elhelyezkedőek (25, közülük hatnak a tulajdonosa ismert) a legmagasabb rangú udvari tisztségviselőknek voltak fenntartva, míg a déli sírok (18, közte 13 ismert tulajdonosú) a végrehajtó hatalom és adminisztráció képviselőinek. Érdekes, hogy Ay, a későbbi fáraó – a királyi családhoz való nyilvánvaló közelsége és valószínű vérségi kapcsolatai ellenére – a déli sírok közt készíttetett sírt magának.[2]

A sírok díszítése betekintést nyújt a királyi család és közvetlen környezetük életébe. A sír tulajdonosát szokatlan módon csak kis méretben, mellékszereplőként ábrázolják; a képek nagy része a királyi családot mutatja. A sírokban található képek alapján rekonstruálható többek között a nagy Aton-templom belseje (Meriré főpap sírjából), Tije királyné ahet-atoni látogatásának eseményei (háznagya, Huja sírjából), egy szobrászműhely kinézete (szintén Huja sírjából) és a 12. évben rendezett nagy ünnepség (Huja és II. Meriré sírjából), és a „megjelenések ablaka”, valamint innen származik az Aton-himnusz több változata (a legszebben fennmaradt verzió Ay sírjából), illetve Szemenhkaré és Meritaton egyetlen közös ábrázolása (II. Meriré sírjából). Érdekes módon a legtöbb tisztségviselőnek a neve nem nagyon fordul elő máshol a városban, csak a sírban – kivétel ez alól Ay és az Amarna-levelekben gyakran említett diplomata, Tutu.[2]

Az Amarna-kor végén a sírokat elhagyták, és mind befejezetlenül maradt, ami a gazdasági összeomlás jele is lehet.[2] Nagy részük már az ókortól nyitva állt. A 19. században kezdték meg tudományos vizsgálatukat. 1893-ban minden nyitott sír bejáratát vasráccsal zárták el; sajnos eddigre több sírt megrongáltak a közeli falvak lakói, akiket feldühített a kutatók jövés-menése a területen.[1]

Érdekes módon közemberek temetkezésére Ahet-Atonban nem nagyon van példa, bár usébti-szobrok kerültek elő. Lehetséges, hogy csak még nem találták meg a temetkezési helyüket, de elképzelhető az is, hogy az újonnan alapított városban még nem fejlődött ki kellőképpen az emberek odatartozásának érzése, és temetkezni régi lakhelyükön szándékoztak.[3]

Az északi sírok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északi sírok

1. sír: Huja, Tije királyné háznagya sírja

2. sír: Meriré, a királyi hárem felügyelője sírja

3. sír: Jahmesz sírja

4. sír: Meriré főpap sírja

5. sír: Pentu udvari orvos sírja

6. sír: Panehszi sírja

A déli sírok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A déli sírok

7. sír: Parennefer pohárnok sírja

7a., 7b és 7c sírok: tulajdonosuk ismeretlen

8. sír: Tutu kamarás sírja

9. sír: Mahu rendőrfőnök sírja

9a, 9b és 9c sírok: tulajdonosuk ismeretlen

10. sír: Ipi háznagy sírja

11. sír: Ramosze tábornok sírja

12. sír: Nahtpaaton vezír sírja

13. sír: Noferheperu-her-szeheper polgármester sírja

14. sír: Maja tábornok sírja

15. sír: Szuti sírja

16., 17., 18. sírok: tulajdonosuk ismeretlen

19. sír: Szétau kincstárnok sírja

20., 21., 22. sírok: tulajdonosuk ismeretlen

23. sír: Ani írnok sírja

24. sír: Paatonemheb sírja

25. sír: Ay parancsnok, későbbi fáraó sírja

25a sír: Ia sírja (?)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Cyril Aldred: Akhenaten, King of Egypt (London, Thames and Hudson, 1991, ISBN 0-500-27621-8, pp.16–26
  2. ^ a b c Nicholas Reeves: Akhenaten – Egypt’s False Prophet. London, Thames & Hudson, 2005. ISBN 0-500-28552-7 , p.132–133
  3. Reeves, op.cit., p.131