Amélie csodálatos élete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Amélie csodálatos élete
(Le Fabuleux Destin d'Amélie Poulain)
2001-es francia film

Le Fabuleux Destin d'Amélie Poulain logo.svg
Rendező Jean-Pierre Jeunet
Producer Claudie Ossard
Vezető producer Claudie Ossard
Műfaj
Forgatókönyvíró
Főszerepben
Zene Yann Tiersen
Operatőr Bruno Delbonnel
Vágó Hervé Schneid
Jelmeztervező Madeline Fontaine
Díszlettervező Aline Bonetto
Gyártás
Gyártó
  • France 3 Cinéma
  • Canal+
  • Miramax
  • UGC Images
  • Tapioca Films
  • MMC Movies
Ország Franciaország
Nyelv francia
Forgatási helyszín
Játékidő 122 perc
Költségvetés 10 000 000 $
Képarány 2,35:1
Forgalmazás
Forgalmazó MOKÉP (Magyarország)
Bemutató
  • 2001. február 28. (Litvánia)[1]
  • 2001. április 19. (Svájc)[1]
  • 2001. április 25. (Franciaország, Belgium)[1]
  • 2001. augusztus 16. (Németország)[2][3]
  • 2001. augusztus 20. (Szerbia)[1]
  • 2001. szeptember 7. (Kanada)[1]
  • 2001. szeptember 20. (Oroszország)[4]
  • 2001. szeptember 20. (Csehország)[1]
  • 2001. szeptember 21. (Ausztria)[1]
  • 2001. október 5. (Egyesült Királyság)[1]
  • 2001. október 12. (Svédország, Norvégia)[5][6]
  • 2001. október 19. (Dél-Korea, Spanyolország, Görögország, Lengyelország)[1][7]
  • 2001. október 24. (Szlovákia)[1]
  • 2001. október 25. (Hongkong)[1]
  • 2001. október 26. (Finnország)[8]
  • 2001. november 2. (Amerikai Egyesült Államok)[1]
  • 2001. november 8. (Libanon)[1]
  • 2001. november 17. (Japán)[1]
  • 2001. november 23. (Törökország)[1]
  • 2001. december 6. (Izrael)[1][9]
  • 2001. december 6. (Hollandia)[1]
  • 2001. december 14. (Izland)[10]
  • 2001. december 15. (Portugália)[1][11]
  • 2001. december 26. (Ausztrália)[1]
  • 2002. január 10. (Szingapúr)[1]
  • 2002. január 11. (Dánia)[12]
  • 2002. január 24. (Argentína)[1]
  • 2002. január 25. (Olaszország)[13]
  • 2002. február 8. (Brazília)[1]
  • 2002. február 8. (Észtország)[1]
  • 2002. február 21. (Magyarország)[1]
  • 2002. február 22. (Kolumbia)[1]
  • 2002. február 22. (Mexikó)[1]
  • 2002. március 6. (Venezuela)[1]
  • 2002. március 8. (Kínai Köztársaság)[1]
  • 2002. március 14. (Chile)[1]
  • 2002. március 14. (Indonézia)[1]
  • 2002. március 21. (Horvátország)[1]
  • 2002. március 21. (Szlovénia)[1]
  • 2002. március 22. (Románia)[1]
  • 2002. április 5. (Dél-afrikai Köztársaság)[1]
  • 2002. április 24. (Marokkó)[1]
  • 2002. november 29. (Bulgária)[1]
Bevétel
  • 174 118 254 $ (világszerte, 2022. május 31.)
  • 33 225 499 $ (Amerikai Egyesült Államok)
  • 44 454 020 $ (Franciaország)
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Amélie csodálatos élete témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az Amélie csodálatos élete (Le Fabuleux Destin d’Amélie Poulain) 2001-ben bemutatott francia–német romantikus vígjáték Jean-Pierre Jeunet rendezésében, Audrey Tautou főszereplésével. A forgatókönyvet Jeunet és Guillaume Laurant írta. A film Párizs turisták által kedvelt negyedében, a Montmartre-on játszódik, és egyfajta szeszélyes, kissé idealizált módon mutatja be a várost.

2001 áprilisában mutatták be Franciaországban.

Az Amélie csodálatos élete a legjobb film díját kapta az Európai Filmdíjon, négy César-díjat nyert el (köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat), két BAFTA-díjat (melyek egyike a legjobb eredeti forgatókönyv volt), és öt Oscar-díjra jelölték.

Tartalom[szerkesztés]

Dialog-stop-hand.svg Alább a cselekmény részletei következnek!

Az Amélie csodálatos élete a címszereplő főhős, Amélie Poulain történetét meséli el. A kis Amélie a többi gyerektől elkülönítve nő fel, visszafogott apja döntése nyomán, aki orvosként úgy találja, hogy lányának szívritmuszavara van (pedig szívverése csak apja testi érintése miatt gyorsul fel, melyet csak a rendszeres orvosi vizsgálatkor tapasztal meg). Anyja (aki éppoly neurotikus, mint apja) egy képtelen baleset folytán fiatalon életét veszti (amikor valaki öngyilkos szándékkal leugrik a Notre-Dame tetejéről, és pont ráesik). Az apa emiatt még jobban magába zárkózik, s az életét egy különös síremlék építésének szenteli. Amélie, magára maradva, maga szórakoztatja magát, és különösen élénk képzelőerőre tesz szert.

Amélie felnőve egy kis montmartre-i kávézó, a Két Malom pincérnője lesz, melyet egy volt cirkuszi akrobata tart fenn, alkalmazottai és törzsvendégei között pedig nem kevés különleges figura akad. 22 éves korában élete egyszerű mederben telik – néhány kútba esett próbálkozás után lemond a társkapcsolatról, és apró dolgokban leli örömét: szereti kiskanállal feltörni a karamellt a puding tetején, sétálni a párizsi napfényben, mélyen beletúrni a zöldségesnél a babszemek közé, kavicsokkal kacsázni a Saint-Martin csatornán, megpróbálni kitalálni, hány embernek lehet orgazmusa éppen abban a pillanatban („Tizenöt!” – jelenti be a kamerának), és szabadon engedni a képzeletét.

Lady Diana halála napján élete gyökeres fordulatot vesz. A megrázkódtatás okozta különféle véletlenek folytán rábukkan egy kilazult csempére a fürdőszobában, s mögötte egy öreg fémdobozra, amelybe egy kisfiú gyűjtötte emléktárgyait, aki évtizedekkel ezelőtt lakott a lakásában. Amélie-t lenyűgözi a kis doboz, és úgy dönt, felkutatja az időközben már felnőtt tulajdonosát, és visszaadja neki. Elhatározza, hogy ha sikerrel jár, és valóban örömet szerezhet a férfinak, akkor azt jelnek veszi, és hátra levő életét a jótékonyságnak szenteli, ha nem, akkor mindegy.

Számos téves próbálkozás és némi nyomozás után (melyben a zárkózottan élő Raymond Dufayel is segítségére van, egy festő, akit csontjai törékenysége miatt „üvegemberként” ismernek) végül rátalál az egykori lakóra. A dobozt egy telefonfülkében helyezi el, és amint egykori gazdája elhalad mellette, feltárcsázza egy másik fülkéből. A férfi belép, és teljesen felkavarják gyermekkori emlékei. Amélie követi őt egy közeli kávéházba, és megfigyeli a hatást, de nem fedi fel magát. A pozitív eredmény láttán valóra váltja ígéretét, és életét a másokkal való jótéteményeknek szenteli.

Afféle titkos őrangyal válik belőle: Apját (kerti törpéje és Amélie légikisasszony barátnője segítségével) ráveszi, hogy régi álmát valóra váltsa, és elszánja magát egy világ körüli útra; a presszó egy pincérnőjét és kiállhatatlan törzsvendégét csellel összeboronálja; házmesterének sok bánatos év után hallatlan örömöt szerez; a szomszédos zöldségboltban dolgozó kisegítőt, Lucient pedig megszabadítja főnöke zsarnokoskodásától (Amélie nagy élvezettel áll bosszút a főnökén).

De amíg mások útját egyengeti, vele magával senki sem törődik. A jótétemények közben, látván, hogyan tesznek szert mások a boldogságra, kénytelen szembesülni saját egyedüllétével. Ezt még nyilvánvalóbbá és fájdalmasabbá teszi, amikor megismerkedik Nino Quincampoix-val, egy hasonlóan magányos és szeszélyes fiatalemberrel – aki idegenek eldobott fényképeit gyűjti fotóautomatákból –, és beleszeret. Bár sokféle furfangos módszerrel próbálja becserkészni a fiatalembert (aki egy szexbolt alkalmazottja, amellett a vidámpark szellemvasútján kísért), többek közt az egyik, általa elvesztett fényképalbum utáni szövevényes hajtóvadászat útján, képtelen kitörni gyötrő félénkségéből, és valóban lehetővé tenni a találkozást. Raymond barátsága segíti hozzá, hogy felismerje: a saját boldogságára is gondolnia kell, mialatt másokért töri magát.

Dialog-go-hand.svg Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők[szerkesztés]

Fontosabb díjak, elismerések[szerkesztés]

Oscar-díj (2002)[szerkesztés]

Európai Filmdíj (2001)[szerkesztés]

  • díj: Legjobb európai film – Jean-Marc Deschamps, Claudie Ossard
  • díj: közönségdíj (legjobb rendező) – Jean-Pierre Jeunet
  • díj: legjobb rendező – Jean-Pierre Jeunet
  • díj: legjobb operatőr – Bruno Delbonnel
  • jelölés: legjobb színésznő – Audrey Tautou
  • jelölés: közönségdíj (legjobb színész) – Mathieu Kassovitz
  • jelölés: közönségdíj (legjobb színésznő) – Audrey Tautou

Torontói Nemzetközi Filmfesztivál (2001)[szerkesztés]

  • díj: Közönségdíj – Jean-Pierre Jeunet

Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál (2001)[szerkesztés]

  • díj: Kristály Glóbusz – Jean-Pierre Jeunet

BAFTA-díj (2002)[szerkesztés]

César-díj (2002)[szerkesztés]

A filmet a New York Times „a filmtörténet 1000 legjobb filmje” közé választotta.[14]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae af ag ah ai aj Unifrance. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  2. filmportal.de. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  3. film-dienst (német nyelven). (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  4. Kinopoisk (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  5. Svéd Filmadatbázis (svéd nyelven). (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  6. Filmfront (norvég nyelven). (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  7. Artur Gortych: Filmweb (lengyel nyelven). (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  8. Elonet. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  9. Sratim. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  10. Kvikmyndir (izlandi nyelven). (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  11. Filmow (brazíliai portugál nyelven). (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  12. Danish Film Database. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  13. Rivista del cinematografo (olasz nyelven). Fondazione Ente dello Spettacolo. (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
  14. The Best 1,000 Movies Ever Made - Reviews - Movies - New York Times

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]