Alojs Andritzki

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alojs Andritzki
Alojs Andricki.jpg
Született 1914. július 2.[1][2][3][4]
Radibor[1]
Elhunyt 1943. február 3. (28 évesen)[1][2][3][4]
Dachaui koncentrációs tábor
Állampolgársága német
Nemzetisége szorb
SzüleiJan Andricki,
Madlena Andriccyna
Foglalkozása katolikus pap
Sírhely
Tisztelete
Boldoggá vagy szentté avatási státusz boldog (2011. június 13., Drezda, Angelo Amato)
Ünnepnapja február 3.
Védőszentje üldözött keresztények
A Wikimédia Commons tartalmaz Alojs Andritzki témájú médiaállományokat.

Alois Andritzki, másképpen Aloys illetve Alojs Andricki (Radibor, 1914. július 2. – Dachaui koncentrációs tábor, 1943. február 3.) szorb katolikus pap, a nemzetiszocializmus eltökélt ellenzője, vértanú, akit a római katolikus egyház boldoggá avatott. Emléknapja február 3.

Élete[szerkesztés]

Szülei Johann Andritzki (Jan Andricki) tanító, iskolavezető, kántor és felesége, született Magdalena Ziesch (Madlena Cyžec) voltak. Két lány- és három fiútestvére volt. A fiúk mindannyian teológiát tanultak; a legfiatalabb fiú, a jezsuita szerzetes Alfons, katonaként elesett a második világháborúban.

Alois Andritzki szülőhelyén kezdte az iskolát, majd négy év után Bautzenben folytatta, és kitünetéssel érettségizett. 1934 és 1938 között a paderborni teológiai akadémián teológiát és filozófiát tanult.[5] Tanulmányai végén a meisseni püspökség schmochtitzi papi szemináriumában élt. A gimnáziumban tagja és két éven át az elnöke a „Włada“ szorb diákegyletnek. Tanulmányai idején a Serbski student című szorb diáklap szerkesztője és a szorb diákok szóvivője volt.

1939. július 30-án Petrus Legge püspök szentelte pappát a bautzeni Szent Péter-székesegyházban(wd). Első szentmiséjét 1939. augusztus 6-ám celebrálta Radiborban. A drezdai Szentháromság-székesegyház káplánja lett; feladatai közé tartozott az ifjúság lelki gondozása, továbbá ő volt a drezdai fiúkórus(wd) nevelőtanára és a drezdai Kolping mozgalom elöljárója.

Őszintesége és a nemzetiszocialista ideológia elutasítása miatt Alois Andritzki kényelmetlenné vált a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) és az állami szervek számára. Feltehetőleg a szorb néphez tartozás hangsúlyozása miatt is gyanús volt a fajelmélet képviselőinek. Előadásokon és összejöveteleken elítélte a hívők és szellemi vezetőik üldözését, és kritikával illette Alfred Rosenberg nemzetiszocialista ideológus írásait.

Miután kihallgatásokon próbálták megfélemlíteni, 1941. január 21-én a Gestapo letartóztatta, és további kihallgatások után 1941. február 7-én Drezdába szállították vizsgálati fogságba. 1941. júliusban a drezdai Sondergericht(wd) elé állították „alattomos állam- és pártellenes támadásokért,” és hat hónapos börtönbüntetésre ítélték. Mivel elutasította a nemzetiszocialistákkal való együttműködést, 1941. október 2-án átszállították a dacahui koncentrációs táborba, ahol 27829-s fogolyszámmal a lelkészbarakkba(wd) került.

A lágerben Andritzki káplán a rossz körülmények ellenére is törekedett a megfelelő papi magatartásra és életvitelre. A többi lelkésszel együtt rendszeresen tanulmányozta a Szentírást, és kialakítottak egy liturgiakört. Csatlakozott a schönstatti apostoli mozgalom egyik csoportjához, és megismerkedett Josef Kentenich(wd) atyával, a mozgalom alapítójával, aki 1942. március 12-én került a lelkészbarakkba.[6] 1942. decemberben az alultáplált foglyok között a lágerberi rossz higiéniai körülmények miatt tífuszjárvány tört ki. Röviddel 1942. karácsonya után Alois Andritzki is megbetegedett. Csak 1943. január 19-én jelentette betegségét. Az ugyanott fekvő Hermann Scheipers(wd) elmondása szerint a haldokló Alois Andritzki megkért egy ápolót, hogy hívjon hozzá papot a szentségek kiszolgáltatására, de az ápoló „Krisztust akar? Egy szúrást kap!” szavakkal egy méreginjekcióval megölte.

A meggyilkolt pap hamvait tartalmazó urnát a tábori adminisztráció elküldte a családnak, és 1943. április 15-én temették el Drezdában a régi katolikus temetőben. 2011. február 5-én az urnát több ezer hívő jelenlétében ünnepélyesen átvitték a Szentháromság-székesegyházba.

Emlékezete és tisztelete[szerkesztés]

Emléktáblája a radibori templomban

1946. húsvétkor leplezték le a radibori templomban a szorb diákok által Alois Andritzkinek állított emléktáblát. Emlékét a szorb lakosság folyamatosan ápolta az NDK-korszakban, amikor a hívő keresztényeket és a fasizmus nem kommunista áldozatait általában alig értékelték. 1984-ben szorb fiatalok keresztet állítottak panschwitz-kuckaui sáncon, amely azután a szorb katolikus fiatalok találkozóhelye lett.

Alois Andritzkis radibori szülőházára 1984-ben egy domborművet helyeztek el, Werner Juza alkotását. A település katolikus óvodája a Dom Alojsa Andrickeho (Alois Andritzki-ház) nevet kapta. Az 1987-es drezdai katolikus találkozó(wd) előtt egy drezdai utcát Andritzkiról neveztek el.[7] Bautzenben szintén utca, az alsó-sziléziai Rząsiny(wd)ban egy elemi iskola viseli nevét.

A katolikus egyház 1999-ben felvette Alois Andritzkit a 20. század német vértanúi közé.

2010. december 10-én a Szentek Ügyeinek Kongregációja közzétette, hogy az 1998. július 2-án elkezdett boldoggá nyilvánításai eljárás lezárult. Alois Andritzkit 2011. június 13-án a drezdai Szentháromság-székesegyházban avatták boldoggá; ő az egyetlen boldoggá avatott szorb,[8]

2011. június óta a drezdai székesegyház előtt egy botlatókő emlékeztet Andritzkire.

2014. április 12-én a bautzeni Német–Szorb Népszínházban(wd) mutatták be Eva-Maria Zschornack és Ulrich Pogoda Chodźić po rukomaj – Alois Andritzki című zenés drámáját.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  2. a b Brockhaus (német nyelven)
  3. a b Ökumenisches Heiligenlexikon
  4. a b GCatholic.org, 68367, Alojs Andritzki
  5. 75. Todestag des Seligen Alois Andritzki. www.thf-paderborn.de (2018. feb. 5.) (Hozzáférés: 2021. ápr. 13.)
  6. Der Märtyrer, der auf den Händen ging. www.schoenstatt.de (2011. ápr. 21.) (Hozzáférés: 2021. ápr. 13.)
  7. Dietrich Scholze: Stätten und Stationen religiösen Wirkens: Studien zur Kirchengeschichte der zweisprachigen Oberlausitz. Bautzen: (kiadó nélkül). 2009. 327. o. ISBN 978-3-7420-2136-6  
  8. Sorbischer Priester und NS-Gegner Andritzki seliggesprochen. www.domradio.de (2011. jún. 13.) (Hozzáférés: 2021. ápr. 13.)
  9. Chodźić po rukomaj (Auf Händen gehen) - Alois Andritzki. archive.today (2014. ápr. 12.) (Hozzáférés: 2021. ápr. 13.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alojs Andritzki című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

  • Marja Kubašec: Alojs Andricki. Budyšin: Ludowe nakładnistwo Domowina. 1967.  
  • Maria Kubasch: Alois Andritzki. Einsatz für eine bessere Welt. Berlin: Union-Verlag. 1974. = Christ in der Welt, 37.  
  • Hermann Scheipers: Gratwanderungen – Priester unter zwei Diktaturen. Leipzig: Benno-Verlag. 1997. ISBN 3-7462-1221-9  
  • Joachim Reinelt: Ein Lichtzeichen für unsere Zeit. Kirchliches Amtsblatt für das Bistum Dresden-Meißen, VIII. évf. 14. sz. (1998) 188–192. o.
  • David Zimmer: Andritzki, Alois. In Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon Band 25. Nordhausen: Bautz. 2005. 15–17. o. ISBN 3-88309-332-7  
  • Marcus Knaup: Zeuge für Christus: Alois Andritzki (1914–1943). Theologie und Glaube, 4. sz. (2010) 493–498. o.
  • Benno Schäffel: Alojs Andritzki – Ein Lebensbild. Leipzig 2011: Benno-Verlag. ISBN 978-3-7462-3063-4  
  • Marcus Knaup: Bekenner und Martyrer: Ernst Kuhlmann (1916–1940) und Alois Andritzki (1914–1943). In Die Academia Theodoriana. Von der Jesuitenuniversität zur Theologischen Fakultät Paderborn 1614–2014. Hrsg. Josef Meyer zu Schlochtern. Paderborn: Schöningh. 2014. 337–346. o.  
  • Zeugen für Christus. Das deutsche Martyrologium des 20. Jahrhunderts Band I. Hrsg. Helmut Mollim Auftrag der Deutschen Bischofskonferenz. Paderborn: (kiadó nélkül). 2019. 190–192. o. ISBN 978-3-506-78012-6