Alkohol-dehidrogenáz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az alkohol-dehidrogenázok (ADH; EC 1.1.1.1) dehidrogenázok csoportja, melyek számos élőlényben fordulnak elő, és az alkoholok aldehidekké vagy ketonokká való alakulását katalizálja a nikotinamid-adenin-dinukleotid (NAD+) NADH-vá való redukciójával. Az emberben és sok más állatban mérgező alkoholokat bontanak le, és részt vesznek hasznos aldehidek, ketonok és alkoholok létrehozásában különböző metabolitok bioszintézisével. Az élesztőben, a növényekben és sok baktériumban egyes alkohol-dehidrogenázok a fordított reakciót katalizálják az erjedés részeként, lehetővé téve állandó NAD+-tartalékot.

Fejlődése[szerkesztés]

Több élőlény összehasonlításából kiderült, hogy egy ADH-3-hoz hasonló glutationdependens formaldehid-dehidrogenáz lehetett az alkohol-dehidrogenázok közös őse.[1][2][3] Eleinte a formaldehid eltávolításának hatékony módja fontos volt, így megmaradt az ősi ADH-3, melyből mutációkkal kialakult a többi ADH.[2][3]

Az etanol cukorból való előállításának módja (mely az alkoholos italok előállításának alapja) feltehetően eleinte az élesztőben jelent meg. Bár ez energetikailag nem adaptív, de a más szervezeteknek toxikus mennyiségű etanol előállítása révén az élesztő hatékonyan elpusztíthatta versenytársait. Mivel a rothadó termés akár több mint 4% etanolt is tartalmazhat, az azt evő állatoknak ezt át kellett alakítaniuk. Erről korábban feltételezték, hogy az etanolaktív ADH élesztőn kívüli megmaradását magyarázza, azonban az ADH-3-nak fontos szerepe van a nitrogén-monoxid-jeltranszdukcióban.[4][5]

Az egyik alkohol-dehidrogenáz-peptidért felelős humán ADH1B gén szekvenálása több működő változatot mutat. Egy esetben egynukleotidos polimorfizmus (SNP) található, így az érett polipeptid 47. aminosava His vagy Arg. A His-változat a fenti reakciót hatékonyabban végzi el.[6] Az acetaldehidet acetáttá alakító enzim azonban változatlan, így a szubsztrátkatalízis eltérő mértékű, acetaldehid-növekedést, így sejtkárosodást okozva.[6] Ez védhet a túlzott alkoholfogyasztás és a -függőség ellen.[7][8][9][10] Egyes e mutáció okozta haplotípusok jobban koncentrálódnak Kelet-Kína körüli régiókban, ahol így alacsony az alkoholtolerancia és a -függőség.

Egy alléleloszlás és alkoholizmus közti korrelációt kereső tanulmány szerint a mutáció a rizstermesztés megjelenésével jelent meg 12 000–6000 évvel ezelőtt.[11] A rizstermesztő régiókban a rizst erjesztették is.[11] Eszerint a nagyobb alkohol-hozzáférhetőség alkoholizmushoz, alkohollal való visszaéléshez vezetett, csökkentve a rátermettséget.[11] A módosult allél hordozói kevésbé tolerálják az alkoholt, csökkentve a függés és a visszaélés esélyét.[6][11] E hipotézis szerint a His-változattal rendelkezők elég érzékenyek voltak az eltérő reproduktív sikerhez, s a megfelelő allélek a következő generációkhoz is továbbmentek. A klasszikus darwini evolúció szerint az Arg-enzimváltozat ellen van a szelekció az ezzel rendelkezők kisebb reproduktív sikere miatt. Ez növeli a His-változat valószínűségét a leginkább szelekciós nyomás alatt lévő régiókban. A His-változat eloszlása és gyakorisága a rizstermesztés elterjedését követi Ázsia belsőbb részeibe: a legtovább rizst termesztő területeken a His-változat gyakoribb.[6] A földrajzi alléleloszlás szerint az alacsonyabb reproduktív sikerű, vagyis az Arg-változatot hordozó emberekkel szemben van szelekció, akik érzékenyebbek voltak az alkoholizmusra.[12] Azonban az Arg-változat máshol való fennmaradása alapján e hatás nem túl erős.

Felfedezése[szerkesztés]

Ló-LADH (májalkohol-dehidrogenáz)

Először alkohol-dehidrogenázt (ADH) E. Negelein és H. J. Wulff izoláltak 1937-ben Saccharomyces cerevisiaeből.[13] A ló-LADH katalitikus mechanizmusának számos részét vizsgálták Hugo Theorell és társai.[14] Az ADH volt az egyik első oligomerenzim, melynek aminosav-szekvenciáját és háromdimenziós szerkezetét meghatározták.[15][16][17]

1960-ban felfedezték a Drosophila nem ecetmuslicáiban.[18]

Tulajdonságok[szerkesztés]

Az alkohol-dehidrogenázok számos izozimből álló csoport, melyek primer alkoholok aldehiddé, szekunder alkoholok ketonná oxidációját és ezek fordítottját is katalizálják. Ez emlősökben NAD+-igényes reakció.[18]

Humán hatásmechanizmus[szerkesztés]

Lépések[szerkesztés]

  1. NAD+-kötés
  2. alkoholszubsztrát kötése Zn2+-koordinációval
  3. His-51 deprotonálása
  4. nikotinamid-ribóz deprotonálása
  5. Thr-48 deprotonálása
  6. alkohol deprotonálása
  7. hidridtranszfer az alkoxidiontól az NAD+-ig, NADH-t és cinkhez kötött aldehidet/ketont adva
  8. aldehid/keton felszabadítása

Élesztőben és baktériumokban e mechanizmus fordítva történik. Kinetikai tanulmányok igazolták e lépéseket.[19]

Résztvevő alegységek[szerkesztés]

A szubsztrát a cinkhez koordinálódik, és az enzimben alegységenként 2 cink van. Egy az aktív hely, mely a katalízisben vesz részt. Itt a ligandumok a Cys-46, a Cys-174, a His-67 és egy vízmolekula. A másik alegység a szerkezetben érintett. E mechanizmusban az alkohol hidridje az NAD+-hoz kerül. Kristályszerkezetek alapján a His-51 deprotonálja a nikotinamid-ribózt, ez a Ser-48-at deprotonálja. Végül a Ser-48 deprotonálja az alkoholt, aldehiddé téve.[19] Mechanikailag nézve, amikor a hidrid az NAD+ re oldalához kerül, a hidrogén a pro-R helyre kerül. A hidridet re oldalhoz adó enzimek az A osztályú dehidrogenázok.

Aktív hely[szerkesztés]

Az alkohol-dehidrogenáz aktív helye

A humán ADH1 aktív helye (PDB: 1HSO) egy cinkből és a His-67, Cys-174, Cys-46, Thr-48, His-51, Ile-269, Val-292, Ala-317 és Phe-319 aminosavakból áll. A gyakran tanulmányozott ló-LADH-ban a Thr-48 helyén Ser, a Leu-319-én Phe van. A cink koordinálja a szubsztrátot (alkoholt), és koordinációs kötéssel kapcsolódik a Cys-46, a Cys-174 és a His-67 aminosavakhoz. A Leu-319, az Ala-317, a His-51, az Ile-269 és a Val-292 stabilizálják a NAD+-t hidrogénkötéssel. A His-51 és az Ile-269 a nikotinamid-ribózon létesítenek hidrogénkötést az alkohollal, a Phe-319, az Ala-317 és a Val-292 az NAD+ amidjával.[19]

Szerkezeti cink[szerkesztés]

A szerkezeti cinkkötő motívum az alkohol-dehidrogenázban MD-szimuláción

Az emlős-alkohol-dehidrogenázok szerkezeti cinkkel is rendelkeznek. E cink fehérje stabilitásában és szerkezetében fontos. A katalitikus és a szerkezeti cink helyét a ló-LADH-ban (HLADH) – ahogy krisztallográfiai szerkezetekben is szerepel – kvantumkémiai és klasszikus molekuláris dinamikai módszerekkel is vizsgálták. A szerkezeti cinkhely 4 közel lévő ciszteinből (Cys-97, Cys-100, Cys-103 és Cys-111) áll majdnem szimmetrikus tetraéderben a cinkion körül. Egy 2009-es tanulmány szerint a cink–cisztein kölcsönhatást elsősorban elektrosztatikus hatások adják, de szerepe van benne kovalens kölcsönhatásoknak is.[20]

Típusok[szerkesztés]

Humán[szerkesztés]

A humán ADH több formában létezik dimerként, és legalább 7 gén kódolja. Az 5 alkohol-dehidrogenáz-osztály (I–V) közül az elsősorban használatos, a májban kifejeződő formák az I. osztály részei. Ezek α, β és γ részekből állnak, melyeket az ADH1A, ADH1B és ADH1C kódolnak.[21][22] Ez nagy mennyiségben van jelen a májban és a gyomorfalban.[23] Az etanol acetaldehiddé (etanal) való oxidációját katalizálja:

Ez lehetővé teszi alkoholos italok fogyasztását, de valószínű evolúciós célja az ételekben lévő vagy baktériumok által termelt alkoholok lebontása az emésztőrendszerben.[24]

A retinol (A-vitamin) reverzibilis oxidációjában a később irreverzibilisen a több száz gén expresszióját szabályozó retinsavvá alakuló retinaldehiddé (más néven retinal) is részt vesz.[25][26][27]

alkohol-dehidrogenáz 1A, α polipeptid
px
Azonosítók
Jel ADH1A, ADH1
HGNC249
Entrez124
OMIM103700
RefSeqNM_000667
UniProtP07327
Egyéb adatok
EC-szám1.1.1.1
Lokusz4. krom. q23
alkohol-dehidrogenáz 1B, β polipeptid
px
Azonosítók
Jel ADH1B, ADH2
HGNC250
Entrez125
OMIM103720
RefSeqNM_000668
UniProtP00325
Egyéb adatok
EC-szám1.1.1.1
Lokusz4. krom. q23
alkohol-dehidrogenáz 1C, γ polipeptid
px
Azonosítók
Jel ADH1C, ADH3
HGNC251
Entrez126
OMIM103730
RefSeqNM_000669
UniProtP00326
Egyéb adatok
EC-szám1.1.1.1
Lokusz4. krom. q23

Az alkohol-dehidrogenáz okozza más alkoholok toxicitását: például a metanol formaldehiddé alakításában, mely hangyasavvá válik.[28]

Az alkohol-dehidrogenáz-aktivitás kortól, nemtől és populációtól függ. Például a fiatal nők nem képesek annyira gyorsan feldolgozni az alkoholt, mint a fiatal férfiak, mert nem fejezik ki akkora mértékben az alkohol-dehidrogenázt.[29] Az aktivitási szint nemcsak az expressziós szinttől függhet, hanem a populáció alléldiverzitásától is

A II., III., IV. és V. osztályú alkohol-dehidrogenázokat kódoló gének az ADH4, az ADH5, az ADH7, illetve az ADH6.

Élesztő és baktériumok[szerkesztés]

Szemben az emberrel, az élesztő és a baktériumok (kivéve a tejsavbaktériumokat és adott esetben az Escherichia colit) a glükózt nem laktáttá, hanem etanollá és CO2-dá fermentálják. A teljes reakció:

[30]
Alkohol-dehidrogenáz

Az élesztőben[31] és számos baktériumban az alkohol-dehidrogenáz fontos a fermentációban: a glikolíziskor keletkező piruvát acetaldehiddé és szén-dioxiddá alakul, majd az acetaldehidet az ADH1 redukálja etanollá. Ekkor újra létrejön az NAD+, így a glikolízis folytatódhat. Ezt használja ki az ember alkoholos italok előállítására, mikor az élesztő fermentál gyümölcsöket vagy gabonát. Az élesztő termeli és fogyaszthatja saját alkoholját.

A fő alkohol-dehidrogenáz az élesztőben nagyobb az emberinél, 4 alegységből áll. Szintén cink van az aktív helyében. Az állatok cinktartalmú alkohol-dehidrogenázaival együtt ezek alkotják a „hosszú láncú” alkohol-dehidrogenázokat.

Az élesztőben jelen van továbbá az ADH2 alkohol-dehidrogenáz, mely az ADH1 gén duplikátumaként fejlődött ki.[32] Ezt az élesztő az etanol acetaldehiddé alakításában használja, és csak alacsony cukorkoncentráció mellett fejeződik ki. E két enzim lehetővé teszi az élesztőnek az alkoholtermelést cukorbőségben (mely a versenytársakat elöli), majd ezeket oxidálja, ha a cukor és a verseny megszűnt.[33][34]

Növényekben[szerkesztés]

A növényi ADH az élesztőével és a baktériumokéval azonos reakciót katalizál, lehetővé téve az állandó NAD+-mennyiséget. A kukoricában 2 ADH-változat van, az ADH1 és az ADH2, az Arabidopsis thaliana csak 1-gyel rendelkezik. Ez utóbbi 47%-ban hasonlít a lómáj-ADH-hoz. Szerkezetileg és funkcióban fontos részek, például a katalitikus és a nem katalitikus cink ligandumait alkotó 7 aminosav viszont megmaradtak, így feltehetően hasonló az enzimek szerkezete.[35] Az ADH kis mennyiségben kifejeződik agar-agaron nőtt fiatal növények gyökerein. Ha a gyökerek nem kapnak oxigént, az ADH-expresszió jelentősen nő.[36] Szintén nő az expresszió dehidratáció, alacsony hőmérséklet és abszcizinsav jelenlétében, és fontos a termésérésben, a mag- és virágporfejlődésben.[37] Az eltérő fajok ADH-inak eltérése használható eltérő növényfajok kapcsolatainak vizsgálatára.[38] Ideális gén kis mérete (2-3 kb hosszú, mintegy 1000 nukleotidos kódoló szakasszal) és alacsony másolatszáma miatt.[37]

Vastartalmú[szerkesztés]

Egy harmadik, az előző kettőhöz nem kapcsolódó alkohol-dehidrogenáz-család a vastartalmúaké. Ezek baktériumokban, archeákban és gombákban fordul elő. Ezen enzimek a fentiekhez képest oxigénérzékenyebbek.[39] Vastartalmú alkohol-dehidrogenázok például:

További típusok[szerkesztés]

Tobánni alkohol-dehidrogenázok a kinoenzimek, melyek akceptora kinoid kofaktor (például pirrolokinolin-kinon, PQQ). Például a metilotróf baktériumok metanol-dehidrogenáza ilyen enzim.

Alkalmazásai[szerkesztés]

A biotranszformációban az alkohol-dehidrogenázok gyakoriak királis alkoholok enantiomertiszta sztereoizomerjeinek előállításához. Gyakran elérhető nagy kemo- és enantioszelektivitás. Példa erre a Lactobacillus brevis alkohol-dehidrogenáza (LbADH), mely gyakran használt enzim.[47] A nagy kemospecificitás 2 potenciális redoxihelyet tartalmazó vegyületekkel támasztható alá. Például a fahéjaldehid rendelkezik alifás kettős kötéssel és aldehiddel. Számos hagyományos katalizátorral ellentétben az alkohol-dehidrogenázok csak utóbbira hatnak, csak fahéjalkoholt adva.[48]

Az üzemanyagcellákban az alkohol-dehidrogenázok használhatók az üzemanyag bontásához etanolcella esetén. A Saint Louis-i Egyetem kutatói széntámogatott alkohol-dehidrogenázt használtak poli(metilénzöld) anóddal, nafionmembránnal, a fajlagos áramerősség mintegy 50 μA/cm2 volt.[49]

1949-ben Efraim Racker az alkohol-dehidrogenáz-aktivitás egységét ama mennyiségként definiálta, mely percenként 0,001 törésmutató-változást okoz az assay szabványos körülményei közt.[50] Később azonban az enzimatikus egység (EU) alkalmazása vált gyakoribbá: egy egység alkohol-dehidrogenáz 1 μmol etanolt alakít acetaldehiddé percenként 8,8 pH-n, 25 °C-on.[51]

Klinikai jelentősége[szerkesztés]

Alkoholizmus[szerkesztés]

Számos tanulmány szerint az etanolmetabolizmust befolyásoló ADH-változások az alkoholfüggőség kockázatát befolyásolhatják.[7][8][9][10][52] A legerősebb hatást az ADH1B változásai váltják ki, melyek növelik az etanol acetaldehiddé alakulásának sebességét. Egy változat a kelet-ázsiai és a közel-keleti népességekben gyakori, egy másik az afrikaiakban.[8] Mindkét változat csökkenti az alkoholizmus kockázatát, de ennek ellenére is előfordulhat alkoholizmus. További néhány gén is kapcsolatban állhat vele, és sokkal több ismeretlen még.[53] Még folyik a gének azonosítása és az alkoholizmusra gyakorolt hatásuk vizsgálata.

Függőség[szerkesztés]

A függőség is kapcsolatban lehet az ADH-val, mely kapcsolatban állhat az alkoholizmussal. Egy tanulmány szerint a függőséggel 7 ADH-gén állhat kapcsolatban, de további kutatások szükségesek.[54] Az alkohol- és más függőségek rendelkezhetnek közös kockázati tényezővel, de mivel az alkoholfüggőség gyakran más függőséggel együtt jár, az ADH és más függőségek kapcsolata nem feltétlenül ok-okozati.

Mérgezés[szerkesztés]

A fomepizol, az alkohol-dehidrogenáz kompetitív gátlója használható akut metanol-[55] vagy etilénglikol-mérgezéshez.[56] Ez megakadályozza a metanol vagy az etilénglikol mérgező metabolitokká (például hangyasavvá, formaldehiddé vagy glikoláttá) alakulását. Hasonló eredmény érhető el etanollal, szintén az ADH kompetitív gátlása miatt.

Gyógyszer-metabolizmus[szerkesztés]

A hidroxizint az alkohol-dehidrogenáz az aktív cetirizinné bontja le. Más alkoholcsoportot tartalmazó gyógyszerek hasonlóan bonthatók le, ha nincs sztérikusan gátolva az aktív helyhez való kötés.[57]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (1992. január 1.) „Purification, characterization, and partial sequence of the glutathione-dependent formaldehyde dehydrogenase from Escherichia coli: a class III alcohol dehydrogenase”. Biochemistry 31 (2), 475–81. o. DOI:10.1021/bi00117a025. PMID 1731906.  
  2. a b (1992. október 1.) „"Enzymogenesis": classical liver alcohol dehydrogenase origin from the glutathione-dependent formaldehyde dehydrogenase line”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 89 (19), 9247–51. o. DOI:10.1073/pnas.89.19.9247. PMID 1409630.  
  3. a b (2008. december 1.) „Medium- and short-chain dehydrogenase/reductase gene and protein families: the MDR superfamily”. Cellular and Molecular Life Sciences 65 (24), 3879–94. o. DOI:10.1007/s00018-008-8587-z. PMID 19011751.  
  4. (2008. december 1.) „Medium- and short-chain dehydrogenase/reductase gene and protein families: Dual functions of alcohol dehydrogenase 3: implications with focus on formaldehyde dehydrogenase and S-nitrosoglutathione reductase activities”. Cellular and Molecular Life Sciences 65 (24), 3950–60. o. DOI:10.1007/s00018-008-8592-2. PMID 19011746.  
  5. (2006) „S-Nitrosogluthathione reductase activity of amphioxus ADH3: insights into the nitric oxide metabolism”. International Journal of Biological Sciences 2 (3), 117–124. o. DOI:10.7150/ijbs.2.117. PMID 16763671.  
  6. a b c d (1994) „ADH and ALDH genotypes in relation to alcohol metabolic rate and sensitivity”. Alcohol and Alcoholism 2, 59–65. o. [2022. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. PMID 8974317. (Hozzáférés: 2023. szeptember 24.)  
  7. a b (1991. április 1.) „Alcohol and aldehyde dehydrogenase genotypes and alcoholism in Chinese men”. American Journal of Human Genetics 48 (4), 677–681. o. PMID 2014795.  
  8. a b c (2018. október 1.) „Alcohol dehydrogenases, aldehyde dehydrogenases and alcohol use disorders: a critical review”. Alcoholism: Clinical and Experimental Research 42 (12), 2281–2297. o. DOI:10.1111/acer.13904. PMID 30320893.  
  9. a b (2012) „Genes encoding enzymes involved in ethanol metabolism”. Alcohol Research 34 (3), 3393–44. o. PMID 23134050.  
  10. a b (2018. december 1.) „Transancestral GWAS of alcohol dependence reveals common genetic underpinnings with psychiatric disorders”. Nature Neuroscience 21 (12), 1656–1669. o. DOI:10.1038/s41593-018-0275-1. PMID 30482948.  
  11. a b c d (2010. január 1.) „The ADH1B Arg47His polymorphism in east Asian populations and expansion of rice domestication in history”. BMC Evolutionary Biology 10, 15. o. DOI:10.1186/1471-2148-10-15. PMID 20089146.  
  12. M. Y. Eng (2007. január 1.). „Alcohol Research and Health”. Alcohol Health & Research World, Kiadó: U.S. Government Printing Office. ISSN 1535-7414.  
  13. (1937) „Diphosphopyridinproteid alkohol, acetaldehyd”. Biochem. Z. 293, 351. o.  
  14. (1961. október 1.) „Mechanism of action of liver alcohol dehydrogenase”. Nature 192 (4797), 47–50. o. DOI:10.1038/192047a0. PMID 13920552.  
  15. (1970. április 1.) „Horse liver alcohol dehydrogenase. On the primary structure of the ethanol-active isoenzyme”. European Journal of Biochemistry 13 (3), 565–576. o. DOI:10.1111/j.1432-1033.1970.tb00962.x. PMID 5462776.  
  16. (1973. augusztus 1.) „Structure of liver alcohol dehydrogenase at 2.9-angstrom resolution”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 70 (8), 2439–2442. o. DOI:10.1073/pnas.70.8.2439. PMID 4365379.  
  17. Enzymatic studies of alcohol dehydrogenase by a combination of in vitro and in silico methods, PhD thesis. Stockholm, Sweden: Karolinska Institutet, 70. o. (2009). ISBN 978-91-7409-567-8 
  18. a b (1987) „Analysis of alcohol dehydrogenase gene expression in Drosophila”. Annual Review of Genetics 21, 203–25. o. DOI:10.1146/annurev.ge.21.120187.001223. PMID 3327463.  
  19. a b c S. Hammes-Schiffer, S. J. Benkovic (2006). „Relating protein motion to catalysis”. Annual Review of Biochemistry 75, 519–41. o. DOI:10.1146/annurev.biochem.75.103004.142800. PMID 16756501.  
  20. (2009. február 1.) „Molecular dynamics study of zinc binding to cysteines in a peptide mimic of the alcohol dehydrogenase structural zinc site”. Physical Chemistry Chemical Physics 11 (6), 975–983. o. DOI:10.1039/b815482a. PMID 19177216.  
  21. (2004. március 1.) „Incorporation of the genetic control of alcohol dehydrogenase into a physiologically based pharmacokinetic model for ethanol in humans”. Toxicological Sciences 78 (1), 20–31. o. DOI:10.1093/toxsci/kfh057. PMID 14718645.  
  22. (2018. december 1.) „Alcohol Dehydrogenases, Aldehyde Dehydrogenases, and Alcohol Use Disorders: A Critical Review”. Alcoholism: Clinical and Experimental Research 42 (12), 2281–2297. o. DOI:10.1111/acer.13904. PMID 30320893.  
  23. (1994. szeptember 1.) „Alcohol dehydrogenase of class IV (sigma sigma-ADH) from human stomach. cDNA sequence and structure/function relationships”. European Journal of Biochemistry 224 (2), 549–57. o. DOI:10.1111/j.1432-1033.1994.00549.x. PMID 7925371.  
  24. Kovács B. Stöppler M. C.: Alcohol and Nutrition. MedicineNet, Inc.. [2011. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 7.)
  25. (2008. szeptember 1.) „Retinoic acid synthesis and signaling during early organogenesis”. Cell 134 (6), 921–31. o. DOI:10.1016/j.cell.2008.09.002. PMID 18805086.  
  26. (2007. február 1.) „Alcohol dehydrogenase 2 is a major hepatic enzyme for human retinol metabolism”. Cellular and Molecular Life Sciences 64 (4), 498–505. o. DOI:10.1007/s00018-007-6449-8. PMID 17279314.  
  27. Vitamin A, Present Knowledge in Nutrition, Eleventh Edition. London, United Kingdom: Academic Press (Elsevier), 73–92. o. (2020). ISBN 978-0-323-66162-1 
  28. Methanol Toxicity, StatPearls. StatPearls Publishing (2020) 
  29. (2002) „Gastric alcohol dehydrogenase activity in man: influence of gender, age, alcohol consumption and smoking in a caucasian population”. Alcohol and Alcoholism 37 (4), 388–93. o. DOI:10.1093/alcalc/37.4.388. PMID 12107043.  
  30. M. Cox, D. R. Nelson, A. L. Lehninger. Lehninger Principles of Biochemistry. San Francisco: W. H. Freeman, 180. o. (2005). ISBN 978-0-7167-4339-2 
  31. (2002. december 1.) „The three zinc-containing alcohol dehydrogenases from baker's yeast, Saccharomyces cerevisiae”. FEMS Yeast Research 2 (4), 481–494. o. DOI:10.1111/j.1567-1364.2002.tb00116.x. PMID 12702265.  
  32. ADH1
  33. A. Coghlan. Festive special: The brewer's tale - life (2006. december 23.) 
  34. ADH2
  35. (1986. március 1.) „Molecular cloning and DNA sequence of the Arabidopsis thaliana alcohol dehydrogenase gene”. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America 83 (5), 1408–12. o. DOI:10.1073/pnas.83.5.1408. PMID 2937058.  
  36. (1999. október 1.) „Arabidopsis alcohol dehydrogenase expression in both shoots and roots is conditioned by root growth environment”. Plant Physiology 121 (2), 429–36. o. DOI:10.1104/pp.121.2.429. PMID 10517834.  
  37. a b (2010. május 1.) „Evaluation of the impact of functional diversification on Poaceae, Brassicaceae, Fabaceae, and Pinaceae alcohol dehydrogenase enzymes”. Journal of Molecular Modeling 16 (5), 919–928. o. DOI:10.1007/s00894-009-0576-0. PMID 19834749.  
  38. (2004. november 1.) „Phylogenetic relationships of Betula species (Betulaceae) based on nuclear ADH and chloroplast matK sequences”. American Journal of Botany 91 (11), 1834–45. o. DOI:10.3732/ajb.91.11.1834. PMID 21652331.  
  39. Kesen Ma, Michael W. W. Adams (1999. február 15.). „An Unusual Oxygen-Sensitive, Iron- and Zinc-Containing Alcohol Dehydrogenase from the Hyperthermophilic Archaeon Pyrococcus furiosus”. J. Bacteriol.. DOI:10.1128/jb.181.4.1163-1170.1999. PMID 9973342.  
  40. (1987. szeptember 1.) „Homology of Saccharomyces cerevisiae ADH4 to an iron-activated alcohol dehydrogenase from Zymomonas mobilis”. Molecular & General Genetics 209 (2), 374–81. o. DOI:10.1007/bf00329668. PMID 2823079.  
  41. (1987. június 1.) „Cloning and sequencing of the alcohol dehydrogenase II gene from Zymomonas mobilis”. Journal of Bacteriology 169 (6), 2591–7. o. DOI:10.1128/jb.169.6.2591-2597.1987. PMID 3584063.  
  42. (1989. július 1.) „Similarity of Escherichia coli propanediol oxidoreductase (fucO product) and an unusual alcohol dehydrogenase from Zymomonas mobilis and Saccharomyces cerevisiae”. Journal of Bacteriology 171 (7), 3754–9. o. DOI:10.1128/jb.171.7.3754-3759.1989. PMID 2661535.  
  43. (1992. november 1.) „Molecular characterization of two Clostridium acetobutylicum ATCC 824 butanol dehydrogenase isozyme genes”. Journal of Bacteriology 174 (22), 7149–58. o. DOI:10.1128/jb.174.22.7149-7158.1992. PMID 1385386.  
  44. (1991. április 1.) „Pyruvate-formate-lyase-deactivase and acetyl-CoA reductase activities of Escherichia coli reside on a polymeric protein particle encoded by adhE”. FEBS Letters 281 (1–2), 59–63. o. DOI:10.1016/0014-5793(91)80358-A. PMID 2015910.  
  45. (1994. március 1.) „Mapping and cloning of gldA, the structural gene of the Escherichia coli glycerol dehydrogenase”. Journal of Bacteriology 176 (6), 1796–800. o. DOI:10.1128/jb.176.6.1796-1800.1994. PMID 8132480.  
  46. (1992. augusztus 1.) „Cloning, expression, and sequence analysis of the Bacillus methanolicus C1 methanol dehydrogenase gene”. Journal of Bacteriology 174 (16), 5346–53. o. DOI:10.1128/jb.174.16.5346-5353.1992. PMID 1644761.  
  47. (2011) „Alcohol dehydrogenase from Lactobacillus brevis: A versatile catalyst for enenatioselective reduction”. CABEQ, 267–281. o. [2022. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. szeptember 24.)  
  48. (2009. május 1.) „Cofactor recycling for selective enzymatic biotransformation of cinnamaldehyde to cinnamyl alcohol”. Bioscience, Biotechnology, and Biochemistry 73 (5), 1224–6. o. DOI:10.1271/bbb.90025. PMID 19420690.  
  49. (2005. február 1.) „Microchip-based ethanol/oxygen biofuel cell”. Lab on a Chip 5 (2), 218–25. o. DOI:10.1039/b412719f. PMID 15672138.  
  50. (1950. május 1.) „Crystalline alcohol dehydrogenase from baker's yeast”. The Journal of Biological Chemistry 184 (1), 313–9. o. DOI:10.1016/S0021-9258(19)51151-6. PMID 15443900.  
  51. Enzymatic Assay of Alcohol Dehydrogenase (EC 1.1.1.1). Sigma Aldrich. (Hozzáférés: 2015. július 13.)
  52. (2019. február 1.) „Genome-Wide Association Study Meta-Analysis of the Alcohol Use Disorders Identification Test (AUDIT) in Two Population-Based Cohorts”. The American Journal of Psychiatry 176 (2), 107–118. o. DOI:10.1176/appi.ajp.2018.18040369. PMID 30336701.  
  53. (2019. április 1.) „Genome-wide association study of alcohol consumption and use disorder in 274,424 individuals from multiple populations”. Nature Communications 10 (1), 1499. o. DOI:10.1038/s41467-019-09480-8. PMID 30940813.  
  54. (2007. február 1.) „Multiple ADH genes modulate risk for drug dependence in both African- and European-Americans”. Human Molecular Genetics 16 (4), 380–390. o. DOI:10.1093/hmg/ddl460. PMID 17185388.  
  55. International Programme on Chemical Safety (IPCS): Methanol (PIM 335), [1], retrieved on 1 March 2008
  56. (2007. szeptember 1.) „Ethylene glycol ingestion treated only with fomepizole”. Journal of Medical Toxicology 3 (3), 125–8. o. DOI:10.1007/BF03160922. PMID 18072148.  
  57. Chapter 36: Nonsteroidal anti-inflammatory drugs, Foye's Principles of Medicinal Chemistry, 7., Philadelphia: Wolters Kluwer Health/Lippincott Williams & Wilkins (2013). ISBN 978-1-60913-345-0 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Alcohol dehydrogenase című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Alcohol dehydrogenase
A Wikimédia Commons tartalmaz Alkohol-dehidrogenáz témájú médiaállományokat.
  • PDBsum has links to three-dimensional structures of various alcohol dehydrogenases contained in the Protein Data Bank
  • ExPASy contains links to the alcohol dehydrogenase sequences in Swiss-Prot, to a Medline literature search about the enzyme, and to entries in other databases.
  • PDBe-KB provides an overview of all the structure information available in the PDB for Alcohol dehydrogenase 1A.
  • PDBe-KB provides an overview of all the structure information available in the PDB for Alcohol dehydrogenase 1B.
  • PDBe-KB provides an overview of all the structure information available in the PDB for Alcohol dehydrogenase 1C.
  • PDBe-KB provides an overview of all the structure information available in the PDB for Alcohol dehydrogenase 4.
  • PDBe-KB provides an overview of all the structure information available in the PDB for Alcohol dehydrogenase class-3.