Ugrás a tartalomhoz

Alfa Ophiuchi

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alfa Ophiuchi

Más jelölések55 Oph, AG +12 1827, BD+12 3252, FK5 656, GSC 1000-2508, HD 159561, HIP 86032, HR 6556, PPM 133563, SAO 102932, MCY 4, CCDM 17349+1234, WDS 17349+1234, NSV 9189[1]
Megfigyelési adatok
CsillagképKígyótartó csillagkép
EpochaJ2000,0
Rektaszcenzió17h 34m 56,06945s[1]
Deklináció+12° 33 36,1346[1]
Távolság46,7[2] ,
14,9[1] pc
Látszólagos fényesség2,07[3]
Abszolút fényesség1,301[2]
SzínképtípusaA5III[1]
Változócsillag típusaDelta Sct (?)[4]
Pályaadatok
Évi parallaxis0,06713"[1]
Radiális sebesség12,6 km/s[1]
Sajátmozgás
rektaszcenzióban0,10807"/év[1]
deklinációban-0,22157"/év[1]
Fizikai adatok
Sugár2,5 R
Tömeg2-4 M
Hőmérséklet
Felszín8500 K
Luminozitás25,11[2] L
Forgási adatok
Radiális forgási sebesség 214 km/s[5]

Az Alfa Ophiuchi (α Oph, α Ophiuchi, Rasalhague) a Kígyótartó csillagkép legfényesebb csillaga, óriáscsillag.

A Rasalhague név az arab رأس الحية (raʾs al-ḥayyah) kifejezésből ered, melynek jelentése: „a kígyó feje”.

Kettőscsillag

[szerkesztés]

Az alfa Oph kettősségét elsőként N. E. Wagman állapította meg asztrometriai módszerrel, 1944-45 táján. A keringési periódusra 9 évet kapott. Az első konkrétabb eredményeket McAlister és Hartkopf érte el 1984-ben, folt-interferometriai módszerrel az infravörös tartományban, így az alfa Oph kettősként az MCY 4 nevet kapta. A továbbiakban egyre pontosabb mérések születtek a rendszerről. Az összes rendelkezésre álló adatból George Gatewood 2005-ben meghatározott minden paramétert, melyek közül a fontosabb pályaelemek az alábbiak:

  • Keringési periódus: 8,616 év
  • Excentricitás: 0,82
  • A pálya fél nagytengelye: 0,4396"
  • A periasztron átmenet időpontja: 2003,559

A megfigyelési adatok feldolgozásánál a parallaxis mellett meghatározta a komponensek tömegét (2,842 és 0,778 naptömeg) és színképtípusát is (A5 IV és K2 V).[6]

A USNO adatbázisában tíz, 1982 és 2009 között végzett mérés található (a 11. negatív mérés, a Hipparcos program keretében nem sikerült a komponenseket felbontani).[7] Az utolsó nyolcat 2002 és 2009 között Hinkley és munkatársai végezték több adaptív optikájú teleszkóppal.[8]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 SIMBAD lekérdezés: Alpha Oph
  2. 1 2 3 ESA 1997, The Hipparcos and Tycho Catalogues (ESA SP-1200) (Noordwijk: ESA)
  3. Archivált másolat. [2018. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 14.)
  4. New Catalog of Suspected Variables
  5. Glebocki, R.Gnacinski, P. (2005. március 1.). „VizieR Online Data Catalog: Catalog of Stellar Rotational Velocities (Glebocki+ 2005)”. VizieR Online Data Catalog 3244, 0. o.
  6. AN ASTROMETRIC STUDY OF THE BINARY STAR α OPHIUCHI
  7. WDS Requests. [2012. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
  8. The Astrophysical Journal, Volume 726, Issue 2, article id. 104 (2011)