Aleppói fenyő
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Aleppói fenyő Horvátországban
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       IUCN3.1[1] | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Aleppói fenyő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Aleppói fenyő témájú médiaállományokat és Aleppói fenyő témájú kategóriát. |
Az aleppói fenyő vagy Aleppó-fenyő (Pinus halepensis) a fenyőfélék családjába tartozó növényfaj, amely a Mediterráneum egész térségében elterjedt.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Elterjedési területének nagy részén a tengerszint felett 200 m magasságig található meg, de az afrikai részen (Marokkóban) 1700 méteres magasságig felhúzódik.[2][3] Kelet felé Szíriában (ahol először leírták), Libanonban, Törökország déli részén, Jordániában, Izraelben, és Palesztinában vannak elterjedésének határai.[4]
Leírása[szerkesztés]
Közepes, 15–25 m-es magasságot elérő fa, törzsének átmérője legfeljebb 60 cm (kivételes esetben mértek 1 m-t is). Kérge narancssárga-pirosas, vastag és mélyen repedezett a törzs alsó részén, vékony és pikkelyes a felső részén. Tűi nagyon vékonyak, párosával állnak (ritkán hármasával), 6–12 cm hosszúak, sárgászöld színűek. Toboza keskeny kúp alakú (5–12 cm hosszú és 2–3 cm széles az alsó részén zárt állapotban); először zöld, majd fényes vörösesbarnára érik 24 hónap alatt. Magjai 5–6 mm hosszúak, szárnyasak, szél által terjednek.[2][3][5]
-
Kifejlett fák -
Tobozok -
Lomb és toboz -
Kéreg -
Tobozai a toulouse-i múzeumban
Hasonló fajok[szerkesztés]
Közeli rokona a kalábriai fenyőnek, a kanári fenyőnek és a tengerparti fenyőnek, amelyek több tulajdonsága hasonló. A kalábriai fenyőt több szerző az aleppó fenyő alfajának tartja (Pinus halepensis subsp. brutia) (Ten.) Holmboe,[6] de általában külön fajnak tekintik.[2][3][5][7] Morfológiai jellemzői egész elterjedési területén állandóak.[2]
Felhasználása[szerkesztés]
Tartós, sok gyantát tartalmazó, nehéz fája fontos faipari alapanyag: távírópóznaként, illetve bányákban, épületekben, hajókban hasznosítják.[8] Faanyagáért széles körben ültetik természetes elterjedési területén, Algéria és Marokkó legfontosabb faipari nyersanyaga.[5] Izraelben a Negev-sivatag északi részére sikerrel telepítették (Yatir erdő).[4] Gyantája a terpentin és a hegedűgyanta alapanyaga.
Erdészeti célból különösen a Földközi-tenger mentén,[8] szép megjelenése és szárazságtűrése miatt dísznövényként forró száraz éghajlatú területeken ültetik.
Dél-Afrikában és Ausztrália déli részén inváziós fajként tartják számon.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Farjon, A.: Pinus halepensis. IUCN Red List of Threatened Species. Version 3.1. International Union for Conservation of Nature, 2013. (Hozzáférés: 2013. július 3.)
- ↑ a b c d Farjon, A. (2005). Pines. Drawings and Descriptions of the genus Pinus. Brill, Leiden. ISBN 90-04-13916-8.
- ↑ a b c Rushforth, K. (1999). Trees of Britain and Europe. Collins ISBN 0-00-220013-9.
- ↑ a b Newman Information Center for Desert Research and Development, Aleppo pine. [2006. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. október 2.)
- ↑ a b c Nahal, I. (1962). Le Pin d'Alep (Pinus halepensis Miller). Étude taxonomique, phytogéographique, écologique et sylvicole. Ann. Éc. Nat. Eaux Forêts (Nancy) 19: 1–207.
- ↑ Christensen, K. I. (1997). Gymnospermae. Pp. 1–17 in Strid, A., & Tan, K., eds., Flora Hellenica 1. Königstein.
- ↑ Richardson, D. M., ed. (1998). Ecology and Biogeography of Pinus. Cambridge University Press ISBN 0-521-55176-5.
- ↑ a b Siegfried Danert, Franz Fukarek, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Christian O. Lehmann, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények I. Fordította: Horánszky András. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1974 (első kiadás, ISBN 963 280 139 3), 1980 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 280 831 2). Budapest: Gondolat Kiadó. 155. o.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Pinus halepensis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Aleppói fenyő – gorogkaland.com, 2011. július 10.
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2014. április 23.)
- Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 87., 457. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]
