Alekszej Grigorjevics Scserbatov
| Alekszej Grigorjevics Scserbatov | |
 | |
| Alekszej Grigorjevics Scserbatov herceg | |
| Született | 1776. február 23. Moszkva |
| Meghalt | 1848. december 15. (72 évesen) Moszkva |
| Sírhely | Cemetery in Donskoy Monastery |
| Állampolgársága | orosz |
| Nemzetisége | .svg){kind=small}  orosz |
| Fegyvernem | gyalogság |
| Szolgálati ideje | 1792–1848 |
| Rendfokozata | tábornok, főhadsegéd |
| Csatái | napóleoni háborúk |
| Kitüntetései |
|
| Házastársa | Sophie Stepanovna Chtcherbatova |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Anastasiya Dolgorukova Grigory Shcherbatov |
| Civilben | Moszkva főkormányzója |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszej Grigorjevics Scserbatov témájú médiaállományokat. | |
Alekszej Grigorjevics Scserbatov orosz gyalogsági tábornok, főhadsegéd, a napóleoni háborúk egyik szereplője, Moszkva főkormányzója.
Élete és pályafutása[szerkesztés]
Moszkvai hercegi családból származott. 1782. április 10-én a Szemjonovszkojei testőrezredben kezdte katonai pályáját, 1792-ben zászlós lett. 1799. április 5-én ezredessé léptették elő, 1800. október 27-én Tyenginszki muskétás ezred vezérőrnagyává nevezték ki, de 1804. szeptember 23-án belpolitikai okok miatt visszavonult.
Az aktív katonai szolgálatba 1805. szeptember 4-én tért vissza, ekkor kinevezték a Kosztromai muskétás ezred élére. Részt vett a franciák elleni hadműveletekben 1806-1807-ben és a Gołyminért folytatott harcokban tüntette ki magát, ezért 1807. január 29-én megkapta a Szent György-rend negyedik fokozatát.
1807 márciusában, egy tartalék csapattal Danzigba érkezett, és segített megvédeni a várost a franciák ellen. 1809-ben és 1810-ben a törökök ellen harcolt a Dunánál, és itt súlyosan megsebesült a mellkasán Sumla ostroma alatt. 1812-ben a 18. hadosztály parancsnoka a 3. tartalék hadseregből (1812. szeptember 18-án, az egyesülés után a dunai hadsereg néven vált ismertté). Részt vett a harcokban a Bresztnél, Kobrynnál és Gorodecsnónál. A boriszovi és sztugyenkai csatában tanúsított kiemelkedő teljesítményéért 1812. november 22-én megkapta a Szent György rend harmadik fokozatát. 1813. május 23-án előléptették altábornaggyá. 1813. tavaszán részt vett Thorn ostrománál vívott harcokban, később Königswartnál és Bautzennél, az utóbbiban súlyosan megsebesült.
Az 1813-as hadjárat második felében a sziléziai hadsereg 6. gyalogsági hadtestét vezette, és kitüntette magát a harcokban Katzbachnál és Levenbergnél, amely szétzúzta Jacques Pierre Louis Puthod francia tábornok hadosztályát, ezért a Szent Alekszandr Nyevszkij-érdemrendet érdemelte ki. A lipcsei csatáért arany kardot kapott gyémánttal díszítve. 1814-ben, Brienne-nél 28 ellenséges ágyút ejtett zsákmányul és 3000 foglyot, ezért 1814. január 17-én megkapta Szent György rend második fokozatát. Részt vett Soissons ostromában és a Párizsért folyó harcokban. A napóleoni háborúk után a 18. hadosztályt vezette, 1816. április 9-én a 6. gyalogsági hadtest parancsnokává nevezték ki.
Különböző pozíciókat töltött be a gyalogságnál: 1816. augusztus 30-án főhadsegéd lett, 1823. december 12-én gyalogsági tábornok, 1824. november 25-én kinevezett parancsnoka 4. gyalogsági hadtestnek, majd 1826. szeptember 16-án a 2. gyalogsági hadtest élére került. 1831-ben kinevezték a Kosztromai gyalogezred vezetőjének.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Щербатов, Алексей Григорьевич című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
