Aldobolyi Nagy Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aldobolyi Nagy Miklós
Született1911. november 28.[1][2]
Turócszentmárton[3]
Elhunyt1973. április 4. (61 évesen)[2]
Szeged[3]
Állampolgárságamagyar[4]
GyermekeiAldobolyi Nagy György
Foglalkozása
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1934)
Halál okaöngyilkosság
Sablon • Wikidata • Segítség

Aldobolyi Nagy Miklós (A. Nagy Miklós) (Turócszentmárton, 1911. november 28. – Szeged, 1973. április 4.[5]) geográfus, hidrogeológus, főiskolai tanár.

Életpályája[szerkesztés]

1934-ben a budapesti tudományegyetemen közgazdaság-tudományi kar földrajz-vegytan-áruismeret szakán felsőkereskedelmi iskolai tanári oklevelet szerzett. 1934–1941 között a Szegedi Női Felsőkereskedelmi Iskola pedagógusa volt. 1936-ban doktorált a műszaki egyetemen. 1941–1944 között a szamosújvári kereskedelmi középiskola rendes tanára volt. 1942-ben magántanárrá habilitálták. 1944–1945 között a szentendrei papírgyár munkása volt. 1945–1946 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium szegedi főigazgatóságának szakiskolai előadója volt. 1945–1947 között a Szegedi Tanárképző Főiskola rendes tanára volt. 1945–1957 között Szegeden a Pedagógiai Főiskola földrajzi tanszékén tanszékvezető tanár volt. 1946-ban a Szegedi Kereskedelmi Fiúiskola rendes tanára volt. 1947-ben Magyarország népességi statisztikája tárgykörben magántanári képesítést szerzett. 1947–1948 között a Szegedi Tudományegyetem magántanára volt. 1947–1957 között a Magyar Tudományos Akadémia Talajföldrajzi Bizottság alapító tagja volt. 1953-tól a Magyar Földrajzi Társaság Szegedi Osztályának alapító tagja. 1955–1956 között az MTA-TMB aspiránsa volt. 1957–1960 között az Országos Vízügyi Főigazgatóság kutató-geológusaként tevékenykedett. 1960–1964 között az Országos Vízügyi Főigazgatóság Szegedi Vízügyi Igazgatóság főelőadójaként dolgozott. 1967–1973 között a Vízkészlet-gazdálkodási Központ tudományos munkatársa volt.

Munkássága[szerkesztés]

Teleki Pál tanítványaként elsősorban népességföldrajzzal, majd az Alföld településföldrajzával, természet- és talajföldrajzával, hidrogeográfiai kutatásokkal foglalkozott. Magyarországon elsők között vizsgálta az Alföld agrárnépességét, elsőként végzett tájnépességi kutatásokat Erdélyben. Demográfiailag feldolgozta a Kis-Szamos vízgyűjtőterületének 103 községét. A magyarországi talajföldrajzi kutatások úttörője volt; Ballenegger Róbert és Kreybig Lajos mellett több talajföldrajzi térképet készített, majd Korpás Emillel kidolgozta a talajföldrajzi kutatások módszertanát.

Öngyilkos lett altatószer-mérgezés által.

Családja[szerkesztés]

Szülei: Aldobolyi Nagy Zoltán (1870-1938) törvényszéki bíró[6] és Hofmann Georgina (?-1927) voltak. 1936-ban házasságot kötött Tulkis Magda középiskolai tanárral. Gyermekei: Aldobolyi Nagy György (1939-) zeneszerző;[7] Aldobolyi Nagy Emma (1945-) és Aldobolyi Nagy Magda (1949-).

Művei[szerkesztés]

  • Agrárnépesedési vizsgálódások Magyarországon (Egyetemi doktori értekezés is; Szeged, 1936)
  • Vidékiek átalakulása Budapesten (Magyar Szemle, 1940)
  • Tájnépesedés (Szeged, 1941)
  • Táji nevelés (Nevelésügyi Szemle, 1941)
  • A Zsitvaszög tájnépesedése (Budapest, 1942)
  • Talajtérképezés a Délvidéken (Szeged, 1942)
  • Magyarok a Kis-Szamos mellékén (Hitel [Kolozsvár], 1943)
  • Táj és ember a Kis-Szamos medencéjében (Szamosújvár, 1944)
  • Múlt és jelen a Marosszögben (Tiszatáj, 1947)
  • Az éghajlat hatása az Alföld településeire (Wagner Richárddal; Szeged, 1948–1949)
  • Alföldi tájak (Alföldi Tudományos Intézet Évkönyve. III. Szeged, 1949)
  • A Marosszög (Csongrád megyei füzetek; Szeged, 1954)
  • Talajföldrajzi megfigyelések a Tiszazugban (Földrajzi Értesítő, 1954)
  • A talajföldrajzi kutatások módszertana (Korpás Emillel; Szeged, 1955)
  • Talajföldrajzi kutatások a két Körös mellékén (Földrajzi Közlemények, 1956)
  • A Délkelet-Alföld mezőgazdasági földrajzának vázlata (Szeged, 1956)
  • Szeged földrajzi energiái és a város hatásterülete (Szegedi Pedagógiai Főiskola Évkönyve, 1957)
  • Új hőforrás Szegeden (Földrajzi Közlemények, 1957)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00169.htm, Aldobolyi Nagy Miklós, 2017. október 9.
  2. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  3. ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2020. október 23.)
  4. ↑ Identifiants et Référentiels (francia nyelven). Agence bibliographique de l'enseignement supérieur. (Hozzáférés: 2020. március 10.)
  5. ↑ Halálesete bejegyezve a Szeged I. ker. állami halotti akv. 325/1973. folyószám alatt.
  6. ↑ Édesapja gyászjelentése
  7. ↑ https://library.hungaricana.hu/hu/view/SzeremleiTarsasagEK_2019/?pg=304&layout=s

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Aldobolyi Nagy Miklós (Földtani Közlöny, 1973. 2. sz.)
  • Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. kötet Erdély. 4. kötet Délvidék.]. Felelős szerkesztő és kiadó: Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
  • Révai új lexikona I. (A–Baj). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996. ISBN 963-901-595-4  
  • Szegedi Tanárképző Főiskola 1873-1998. Történet. Almanach. Szerkesztette: Apróné Laczó Katalin, Pitrik József. Szeged, Juhász Gyula Felsőoktatási Központ, 1998.
  • Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Aldobolyi_Nagy_Miklós&oldid=26741119”