Aldo Leopold

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aldo Leopold
Leopold (balra) 1946-ban
Leopold (balra) 1946-ban
Született 1887. január 11.
Burlington, Iowa
Elhunyt 1948. április 21. (61 évesen)
Baraboo, Wisconsin
Állampolgársága amerikai
Nemzetisége amerikai
Gyermekei Nina Leopold Bradley
Foglalkozása ökológus, egyetemi tanár, erdész, író
Iskolái Yale School of Forestry & Environmental Studies
Fontosabb munkái A Sand County Almanac
Díjak John Burroughs Medal (1977)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aldo Leopold témájú médiaállományokat.

Aldo Leopold (1887. január 11. – 1948. április 21.) amerikai ökológus, erdész, környezetvédő és író. Fontos szerepe volt a modern környezeti etikák kidolgozásában. Ökocentrikus és holisztikus föld-etikája nagy hatással volt a környezeti mozgalmakra. A biodiverzitás és ökológia fontosságát hangsúlyozta. A vadgazdálkodás tudományának megalapítója volt.

Szemlélete[szerkesztés]

Leopold 1911-től 1924-ig erdészként dolgozott Új-Mexikó északi részén. A helyi farmerek a környék nagyragadozóit, így a medvéket, farkasokat és pumákat kártékony dúvadaknak tekintették, mivel károkat okoztak a jószágállományban. Leopoldot kezdetben arra jelölték ki, hogy vadássza ezeket az állatokat, azonban ő más következtetésre jutott és tisztelni kezdte őket. A korábban érvényben levő etika helyett kifejlesztett egy ökológiai etikát, amiben kihangsúlyozta a nagyragadozók természeti egyensúlyban betöltött fontos szerepét.

Az 1920-as évek elején arra a következtetésre jutott, hogy az amerikai nyugat erdőinek egy meghatározott típusú megőrzésre van szükségük az autók, utak és rekreációs területek egyre nagyobb számban való elszaporodása miatt. Ő volt az első, aki a vadon kifejezést használta, hogy leírja ezt a fajta megőrzési módszert. Az elkövetkező két évtizedben etikai és tudományos alapokat adott a vadon megőrzése koncepciójának. Leopold az etikai érzékenység növekedését látta a személyközi kapcsolatoktól, a társadalomhoz való kapcsolaton keresztül a földhöz való viszonyig. Ebben a sorrendben csökkennek a hasznossághoz, célszerűséghez, hódításhoz és önérdekhez fűződő cselekedetek. Leopold így elvetette a Theodore Roosevelt és Gifford Pinchot által képviselt utilitarista természetmegőrzést.

Az 1930-as évekre Leopold lett az ország vadgazdálkodásának legtekintélyesebb szakembere. A természetes élőhelyek tudományos alapú kezelését támogatta szemben a vadászati törvényekkel és olyan módszerekkel, amelyek csupán bizonyos kívánt fajokat részesítenek előnyben. A vadon koncepciója új jelentésre tett szert: többé nem úgy tekintett rá, mint vadász- és rekreációs területre, hanem olyan helyként fogta fel, ahol egészséges életközösség található, amiből nem hiányoznak a nagyragadozók sem.

Föld-etika[szerkesztés]

Nem sokkal halála után, 1949-ben jelent meg fő műve A Sand County Almanac, amelyben többek között kifejti a föld-etikáját is. E szerint egy dolog akkor jó, ha az életközösség integritásának, stabilitásának és szépségének megőrzésére törekszik és akkor rossz, ha ezzel ellenkezik. A föld-etika kiszélesíti a közösség határait, hogy az magában foglalja a talajt, a vizeket, a növényeket és az állatokat, vagyis egy szóban a földet. A föld-etika természetesen nem tudja megakadályozni, hogy az ember megváltoztassa, kezelje és használja ezeket a környezeti elemeket, azonban kijelenti, hogy ezeknek joguk van a további létezéshez és legalább helyenként a természetes állapotban való fennmaradáshoz. A föld-etika megváltoztatja az emberi faj korábbi szerepét: többé már nem a föld meghódítója, hanem annak egyik tagja. Ezért az ember tisztelettel tartozik az életközösség más tagjai és a közösség egésze iránt is.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aldo Leopold című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés]