Albéric Magnard

Albéric Magnard
Magnard 1911 körül
Életrajzi adatok
Teljes név	Lucien Denis Gabriel Albéric Magnard
Született	1865. június 9. Párizs
Állampolgársága	francia
Elhunyt	1914. szeptember 3. (49 évesen) Baron
Sírhely	Passyi temető Grave of Magnard
Családja
Édesapja	François Magnard
Házastárs	Julie Maria Créton
Gyermekei	Ève (1901-1980) Ondine (1904-?)
Pályafutás
Tevékenység	zeneszerző, tanár
Műfajok	opera, szimfónia
Hangszer	zongora
Híres művei	Yolande (opera) Bérénice (opera) Guercœur (opera)
IPI névazonosító	00053620797 00019115604
Albéric Magnard aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Albéric Magnard témájú médiaállományokat.

Magnard, Guy Ropartz és Eugène Ysaÿe társaságában a Nancy Konzervatóriumban 1911-ben

A zeneszerző baroni házának romjai. 1914-ben a német megszállók rombolták le.

Lucien Denis Gabriel Albéric Magnard (Párizs, 1865. június 9. – Baron, 1914. szeptember 3.) francia késő romantikus zeneszerző. A „francia Brucknernek” is nevezik, bár kettejük zenéje számos ponton különbözik. 1914-ben nem adta meg magát a német megszállóknak, ezért megölték és házát lerombolták. Tettéért hazájában nemzeti hős lett.

Élete

Albéric Magnard 1865. június 9-én született Párizsban egy jómódú család gyermekeként. Édesapja François Magnard író, újságíró, a tekintélyes Le Figaro című napilap főszerkesztője volt. Albéric visszautasította a család anyagi támogatását, mert nem akart a „Figaro fia” lenni, ezért kizárólag önerőből, tehetségére alapozva végezte el zenei tanulmányait. A katonai szolgálatot és a jogi diploma megszerzését követően lett a Párizsi Konzervatórium növendéke, ahol az ellenpontot Théodore Dubois-tól tanulta. Beiratkozott Jules Massenet osztályába, itt találkozott Vincent d’Indy-vel, akitől négy éven át hangszerelést tanult. Első két szimfóniáját az ő mentorsága alatt írta. Az első szimfóniáját D'Indy-nek ajánlotta. A két férfi mindvégig tiszteletben tartotta a másik munkásságát, politikai szembenállásuk ellenére is.

François Magnard, bár tiszteletben tartotta fia kérését, hogy önállóan kíván boldogulni, igyekezett támogatni a karrierjét, hogy lehetőséget biztosított a Le Figaro hasábjain a róla szóló cikkeknek, kritikáknak. Édesapja 1894-ben bekövetkezett halála után a hála és a bosszúság vegyes érzései nehezítették a gyászt. Ekkor komponálta a Gyászindulót (Chant funèbre).

1896. február 15-én vette feleségül Julie Maria Crétont, akitől két leánya született, Ève (1901-1980) és Ondine (1904-?). A feleségéhez írta Vénusz-himnusz (Hymne à Vénus) című művét. Ez idő tájt vállalta el, hogy ellenpontot tanítson a Schola Cantorumban, melyet Vincent d’Indy és Charles Bordes alapított 1894-ben.

Egy ideig a Nancy Konzervatóriumban tanított, ahol barátja, a zeneszerző és karmester Guy Ropartz, valamint a hegedűművész, karmester és zeneszerző Eugène Ysaÿe is dolgozott.

1914-ben az első világháború kezdetén feleségét és gyermekeit egy biztonságos helyre küldte, de ő maga otthon maradt, hogy őrizze a család birtokát a „Manoir de Fontaines”-t (Szökőkút-major). Amikor a német katonák megpróbálták elfoglalni a majort, Magnard tüzet nyitott a katonákra és megölte az egyiküket. A német katonák viszonozták a tüzet és felgyújtották az épületet. Sokan az feltételezik, hogy a zeneszerző a tűz miatt vesztette életét, de a maradványait nem találták meg az épület romjai közt. Magnard kiadatlan művei, köztük két operájának a Yolande-nak és a Guercœur-nek a zenekari szvit változata is, megsemmisültek a lángokban.

Emlékezete

A párizsi Passyi temetőben a hazáért hősi halált haltak közt emlékművet állítottak Magnardnak is. 1927-ben Párizs 16. kerületében a Richard Wagnerről elnevezett utcát átkeresztelték Albéric Magnard utcára.

Munkássága

Magnard tragikusan rövid pályafutása alatt három operát, négy szimfóniát és néhány egyéb jelentős zenekari művet komponált. A művei jelentős részét saját költségén adta ki. 22 művét látta el opus számmal, további néhány műve ismeretes.

Munkássága visszatükrözi politikai nézeteit is. A negyedik szimfóniáját egy feminista szervezetnek dedikálta. Kiállt Alfred Dreyfus mellett, az ő igazságszolgáltatás általi meghurcolását kritizálva írta Az Igazság himnuszát (Hymne à la Justice).

Művei

Opus	Mű címe	Eredeti címe	Műfaj	Hangsor	Szöveg	Keletkezés	Bemutató	Megjegyzés
1	Három zongoradarab	Trois pièces pour piano	zongoraszóló
2	Zenekari szvit régi stílusban	Suite d’orchestre dans le style ancien	zenekari szvit öt tételben	G-moll		1888-1889	1890	Tételek: 1. Française 2. Sarabande 3. Gavotte 4. Menuet 5. Gigue
3	Hat szimfonikus költemény énekhangra és zongorára	6 poèmes en musique	szimfonikus költemény		Albéric Magnard Alfred de Musset Horatius Guy Ropartz	1887-1890	1891	Dalok: 1. Á Elle 2. Könyörgés (Invocation) 3. A német Rajna (Le Rhin allemand) 4. Noktürn (Nocturne) 5. Bandusia forrásához (Ad fontem Bandusiæ) 6. A költő (Au Poète)
4	1. szimfónia	Symphonie nº 1	szimfónia	C-moll		1889-1890	1893. március Angers
5	Yolande	Yolande	opera egy felvonásban		Albéric Magnard	1888-1891	1892. december 27. Théâtre de la Monnaie, Párizs
6	2. szimfónia	Symphonie nº 2	szimfónia	E-dúr		1892-1896	1896. február 16. Nancy vez. Guy Ropartz
7	Séták, hét zongoradarab	Promenades	zongoraszóló			1893	1894	Darabok: 1. Envoi 2. Bois de Boulogne 3. Villebon 4. Saint-Cloud 5. Saint-Germain 6. Trianon 7. Rambouillet
8	Kvintett zongorára, fuvolára, oboára, klarinétra és fagottra	Quintette pour flute, clarinette, haubois, basson et piano	kamarazene	D-moll		1894
9	Gyászinduló	Chant funèbre	zenekari darab			1894-1895
10	Nyitány	Ouverture	zenekari darab			1895	1895. május 14. Párizs vez. Albéric Magnard
11	3. szimfónia	Symphonie nº 3	szimfónia	B-moll		1895-1896	1899. május 14. Párizs
12	Guercoeur	Guercoeur	opera három felvonásban		Albéric Magnard	1897-1900	1931. április 23. Garnier Operaház, Párizs
13	Szonáta hegedűre és zongorára	Sonate pour violon et piano	szonáta	G-dúr		1901
14	Az Igazság himnusza	Hymne à la Justice	zenekari darab	H-moll		1901-1902	1903. január 4. Nancy vez. Guy Ropartz
15	Négy szimfonikus költemény baritonra és zongorára	Quatre poèmes en musique	szimfonikus költemény			1902
16	Vonósnégyes	Quatuor à cordes	kamarazene	E-moll		1902-1903	1904
17	Vénusz-himnusz	Hymne à Vénus	zenekari darab
18	Trio zongorára, hegedűre és csellóra	Trio pour violon, violoncelle et piano	kamarazene	F-moll		1904-1905	1906. január 19.
19	Bérénice	Bérénice	opera három felvonásban		Albéric Magnard Jean-Baptiste Racine tragédiája nyomán	1905-1909	1911. december 15. Salle Favart, Párizs
20	Szonáta csellóra és zongorára	Sonate pour violoncelle et piano	szonáta	A-dúr		1908-1910	1911. február 25.
21	4. szimfónia	Symphonie nº 4	szimfónia	Cisz-moll		1913	1914. május 16. vez. Rhené-Baton
22	Tizenkét szimfonikus költemény	Douze poèmes en musique	szimfonikus költemény
–	Isten az én reménységem	En Dieu mon esperance
–	Henriette	À Henriette

Kották

• Magnard, Albéric. International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2019. május 17.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Albéric Magnard című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Albéric Magnard művei a Nemzetközi Kottatár Projektben (angol nyelven) (html). (Hozzáférés: 2016. január 12.)
• Életrajza a musimem.com oldalon (francia nyelven) (html). [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 12.)
• Életrajza és művei a spotify.com oldalon (angol nyelven) (html). (Hozzáférés: 2016. január 12.)