Albérlet
 |
Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
Az albérlet a bérleti szerződés azon formája, amelyben a bérbeadó nem tulajdonosa a dolognak, hanem csak bérli egy másik bérleti szerződés keretében a dolgot annak tulajdonosától.
Albérlet bármely dolgon létesíthető; jellemző a lakásbérlet területén kötött albérleti szerződés. Albérletbe csak az a bérlő adhatja a dolgot, akit erre a dolog tulajdonosa mint bérbeadó előzetesen feljogosított. A bérleti szerződéseket a Polgári Törvénykönyv és lakások tekintetében a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény szabályozza.
Az albérleti szerződés feltételei[szerkesztés]
Az albérlet főbb szabályait a Polgári Törvénykönyv V. fejezete szabályozza. Ezek szerint a bérlő a bérbeadó hozzájárulásával a lakást vagy annak egy részét albérletbe adhatja. Az albérleti díjban a felek szabadon állapodnak meg.[1] A lakás albérletbe adásának érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges.[2] Önkormányzati lakás esetén a bérbeadói hozzájárulás feltételeit önkormányzati rendelet határozza meg.[3] A bérlő az albérleti szerződést a következő hónap utolsó napjára felmondhatja.[4]
Az albérlő a határozatlan időre kötött albérleti szerződést a hónap tizenötödik vagy utolsó napjára felmondhatja. A felmondási idő tizenöt nap.[5]
Téves szóhasználat[szerkesztés]
A magyar köznyelv és a sajtónyelv - tévesen - gyakran albérletnek nevezi a tulajdonos és a bérlő között létrejövő bérleti szerződést is.
Források[szerkesztés]
- 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
- 1993. évi LXXVIII. törvény a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról