Alaszkai vadjuh

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Alaszkai vadjuh
Az alaszkai vadjuh feje. A fénykép az Anchorage-i állatkertben készült
Az alaszkai vadjuh feje. A fénykép az Anchorage-i állatkertben készült
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
IUCN
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Kecskeformák (Caprinae)
Nem: Vadjuh (Ovis)
Faj: O. dalli
Tudományos név
Ovis dalli
Nelson, 1884
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Alaszkai vadjuh témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Alaszkai vadjuh témájú kategóriát.

Az alaszkai vadjuh vagy Dall-juh (Ovis dalli) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj.

Az alaszkai vadjuh Észak-Amerika északnyugati részén honos. Színezete a fehértől a piszkosbarnáig terjed. Szarva hajlott és sárgásbarna. Az állatnak két alfaja létezik: az északi alfaj, Ovis dalli dalli, amely majdnem teljesen fehér, és a délebbi alfaj, Ovis dalli stonei, amely piszkosbarna; tükrén és hátsó combjainak belső felén fehér foltok találhatók.

Két alaszkai vadjuh bárány
Ovis dalli stonei alfajból való állatok Brit Columbiában
Sheenjek-folyó völgye alaszkai vadjuhokkal

A tudósok szerint a két alfajt nem lehet elkülöníteni egymástól. Észrevettek már vegyes csordákat is ahol fehérek és barnák élnek egymás mellett, ezeket egyesek egy harmadik alfajnak tekintik, Ovis dalli fannini. Ezt a „harmadik alfajt” a Yukon területén levő Pelly- és Ogilvie-hegységekben lehet megtalálni.[1] A Mitokondriális DNS nem mutat molekuláris különbséget az alfajok között,[2] de a nukleáris DNS mégis alátámasztja ezt.[3] Az alfajok megkülönböztetését a kanadai vadjuhval való kereszteződések is nehezítik.[2]

Az állat a tudományos nevét William Healey Dallról (1845-1927) kapta, aki egy amerikai természettudós volt.

Az alaszkai vadjuh a szubarktikus hegységek lakója. Elterjedési területe Alaszka, Yukon, az Északnyugati területeken levő Mackenzie-hegység és Brit Columbia. Az állat a szárazabb élőhelyeket kedveli: havasi legelők, sziklák, köves helyek. Az ilyen sziklás helyeken a ragadozók nehezebben tudják követni az állatot.

A hímeknek nagy, görbült szarvuk van. A nőstények szarva kisebb, karcsúbb és kevésbé görbült. A két nem külön-külön csapatban él, csak a párzási időszakban jönnek össze. A párzási időszak késő november és kora december között van. A bárányok májusban születnek.

Nyáron, amikor nagy a táplálékkínálat a vadjuh sokféle növénnyel táplálkozik. Télen száraz, fagyott fűvel, ágakkal, mohával és zuzmóval táplálkozik. Főleg tavasszal az alaszkai vadjuh ásványokban gazdag gödröket keres fel, ezekhez sok kilométeres utat is képes megtenni. Az ásványok nyalogatása létfontos, mivel télen igen szegényes a tápláléka.

Az állat főbb ragadozói a farkasok, a prérifarkasok, a fekete medvék és a grizzly medvék. A fiatal állatokat a szirti sas is képes megfogni.

Az alaszkai vadjuhot a következő rezervátumokban lehet megtalálni: Kluane Nemzeti Park, Tatshenshini-Alsek Tartományi Park, Nahanni Nemzeti Park.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sheldon, C. 1911. The Wilderness of the Upper Yukon. First edition. Charles Scribner’s Sons, New York.
  2. ^ a b Loehr, J., K. Worley, A. Grapputo, J. Carey, A. Veitch and D. W. Coltman. (2006) Evidence for cryptic glacial refugia from North American mountain sheep mitochondrial DNA, Journal of Evolutionary Biology, 19:419-430.
  3. Worley, K., Strobeck, C., Arthur, S., Carey, J., Schwantje, H., Veitch, A. & Coltman, D.W. (2004). Population genetic structure of North American thinhorn sheep Ovis dalli, Molcular Ecology 13: 2545–2556.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]