Ugrás a tartalomhoz

Alan Sokal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alan Sokal
Született1955. január 24. (70 éves)
Boston, Massachusetts, Amerikai Egyesült Államok
Állampolgárságaamerikai
SzüleiNathan O. Sokal
Foglalkozása
Iskolái

A Wikimédia Commons tartalmaz Alan Sokal témájú médiaállományokat.

Alan David Sokal (Boston, 1955. január 24. –) amerikai matematikaprofesszor a University College Londonon és emeritus fizikaprofesszor a New York-i Egyetemen. Statisztikus mechanikával és kombinatorikával foglalkozik.

Sokal a posztmodernizmus kritikusa, és ő okozta az 1996-os Sokal-ügyet(wd), amikor szándékosan értelmetlen cikkét a Duke University Press(wd) Social Text című kiadványa publikálta. Társszerzője volt egy olyan tanulmánynak is, amely a pozitív pszichológia kritikus pozitivitási arányának[1] koncepcióját bírálja.

Akadémiai karrier

[szerkesztés]

Sokal 1976-ban szerzett bölcsészdiplomát a Harvard College-ban, majd 1981-ben doktori fokozatot a Princetoni Egyetemen. Tanácsadója Arthur Wightman(wd) fizikus volt. 1986, 1987 és 1988 nyarán Sokal matematikát tanított a Nicaraguai Nemzeti Autonóm Egyetemen, amikor a sandinisták irányították a választott kormányt.

Kutatási érdeklődési körök

[szerkesztés]

Sokal kutatásai a matematikai fizikát(wd) és a kombinatorikát érintik. Különösen e témák kölcsönhatását vizsgálja a statisztikai mechanikával és a kvantumtérelmélettel kapcsolatos kérdések alapján. Ide tartozik a kromatikus polinommal és a Tutte-polinommal(wd) kapcsolatos munka, amelyek mind az algebrai gráfelméletben, mind a statisztikus mechanika fázisátmeneteinek tanulmányozásában megjelennek.[2] Érdeklődési köre kiterjed a számítógépes fizikára és az algoritmusokra, mint például a Markov-lánc Monte Carlo algoritmusai a statisztikus fizikai problémák megoldására.[3] Társszerzője volt egy könyvnek a kvantumtrivialitásról(wd).[4]

2013-ban Sokal Nicholas Brownnal és Harris Friedmannal közösen írt egy tanulmányt, amelyben elvetette a Losada-vonalat(wd),[1] a pozitív pszichológiában népszerű koncepciót. A javaslattevőjéről, Marcial Losadáról(wd) elnevezett vonal az egyén pozitív és negatív érzelmeinek arányára vonatkozó kritikus tartományra utal, amelyen kívül az egyén általában rosszabb élet- és szakmai eredményeket ér el.[5] A kritikus pozitivitási arány koncepcióját olyan pszichológusok, mint Barbara Fredrickson(wd), sokat idézték és népszerűsítették. A trió az American Psychologist folyóiratban megjelent tanulmányában azt állította, hogy az arány hibás matematikai érvelésen alapul, és ezért érvénytelen.[6]

A posztmodernizmus kritikái

[szerkesztés]

Sokal-ügy

[szerkesztés]

1996-ban Sokal kíváncsi volt, hogy az akkor még nem lektorált posztmodern kultúratudományi folyóirat, a Social Text (a Duke University Press(wd) kiadásában) vajon publikál-e egy olyan cikket, amely „hízelgett a szerkesztők ideológiai előítéleteinek”. Sokal egy nagyszabású, de teljesen értelmetlen cikket nyújtott be Transgressing the Boundaries: Toward a Transformative Hermeneutics of Quantum Gravity („A határok átlépése: A kvantumgravitáció transzformatív hermeneutikája felé”) címmel.[7][8]

Miután a cikket a korábbi számokból visszatartották, mivel Sokal nem volt hajlandó figyelembe venni a javításokat, a munkatársak a „Science Wars” számban publikálták releváns cikkként.[9] Nem sokkal ezután Sokal a Lingua Franca folyóiratban leleplezte, hogy a cikk átverés volt,[10] azzal érvelve, hogy a baloldaliakat és a társadalomtudományt jobban szolgálnák az ésszerűségen alapuló intellektuális alapok. Az ügy a The New York Times 1996. május 18-i címlapján szerepelt. Sokal a megtévesztést ért baloldali és posztmodern kritikákra azzal válaszolt, hogy ő maga is baloldali, és hogy az a motivációja, hogy „megvédje a baloldalt egy divatos szegmensétől”.

Az ügy, Paul R. Gross(wd) és Norman Levitt(wd) 1994-es Higher Superstition ("Felsőbb babona") című könyvével együtt, az úgynevezett tudományos háborúk részének tekinthető.

Sokal 1997-ben Jean Bricmont(wd) fizikussal és tudományfilozófussal közösen írta az Impostures Intellectuelles című könyvet (angolul egy évvel később jelent meg Fashionable Nonsense címmel). A könyv egyes társadalomtudományi akadémikusokat azzal vádol, hogy helytelenül használnak tudományos és matematikai kifejezéseket, és bírálja a tudományszociológia „erős programjának” híveit, amiért tagadják az igazság értékét. A könyvről ellentmondásos kritikák születtek, némelyek dicsérték az erőfeszítéseket,[11] mások pedig visszafogottabban.[12][13]

2008-ban Sokal a Beyond the Hoax (A csaláson túl) című könyvében áttekintette a Sokal-ügyet és annak következményeit.

Egyéb kritikák

[szerkesztés]

2024-ben Sokal Richard Dawkins evolúcióbiológussal közösen írt egy véleménycikket a The Boston Globe újságban, amelyben bírálta az Amerikai Orvosi Szövetség, az Amerikai Pszichológiai Társaság, az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia, valamint a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ által a "születéskor meghatározott nem" terminológia használatát a "nem" helyett. Sokal és Dawkins azzal érveltek, hogy a nem egy „objektív biológiai valóság”, amely „a fogantatáskor meghatározott, majd a születéskor megfigyelt”, nem pedig egy orvos jelöl ki. Ez a „károsul elszabadult társadalmi konstrukcionizmus” Sokal és Dawkins szerint „a tudományos tények társadalmi célú eltorzítása” alááshatja az orvosi intézményekbe vetett bizalmat.[14] Sokal megismételte ezeket a kritikákat a The Critic magazin vezércikkében, amelyben a tudomány, különösen a biológia és az orvostudomány általánosabb politizálását tárgyalta.[15]

Magyarul megjelent

[szerkesztés]
  • Alan Sokal, Jean Bricmont(wd): Intellektuális imposztorok: Posztmodern értelmiségiek visszaélése a tudománnyal (Fashionable Nonsense postmodernes intellectuals' abuse of science) – Typotex, Budapest, 2000 · ISBN 963913290X · Fordította: Kutrovátz Gábor

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b A kritikus pozitivitási arány (critical positivity ratio(wd)) a pozitív pszichológia nagyrészt hiteltelen koncepciója, amely a pozitív és negatív érzelmek pontos arányát feltételezi, és ez különbözteti meg a "virágzó" embereket a "gyengekedő" emberektől.
  2. A kromatikus polinom egy gráfpolinom, amelyet az algebrai gráfelméletben, a matematika egyik ágában vizsgálnak.
    A Tutte-polinom, más néven dikromát vagy Tutte–Whitney-polinom, egy gráfpolinom.
  3. A statisztikában a Markov-lánc Monte Carlo (MCMC(wd)) egy algoritmusosztály, amelyet valószínűségi eloszlásból vett minták kinyerésére használnak.
  4. Random Walks, Critical Phenomena, and Triviality in Quantum Field Theory. Springer (1992. január 17.). ISBN 0-387-54358-9 
  5. Losada M (1999). „The complex dynamics of high performance teams”. Mathematical and Computer Modelling 30 (9–10), 179–192. o. DOI:10.1016/s0895-7177(99)00189-2. 
  6. (2013) „The Complex Dynamics of Wishful Thinking: The Critical Positivity Ratio”. American Psychologist 68 (9), 801–813. o. DOI:10.1037/a0032850. PMID 23855896. arXiv 1307.7006. 
  7. Sokal, A. (1996). „Transgressing the Boundaries: Toward a Transformative Hermeneutics of Quantum Gravity”. Social Text 46/47 (46/47), 217–252. o. DOI:10.2307/466856. JSTOR 466856. 
  8. Transgressing the Boundaries: Toward a Transformative Hermeneutics of Quantum Gravity
  9. Robbins, Bruce and Ross, Andrew. http://physics.nyu.edu/sokal/SocialText_reply_LF.pdf Editorial Response to the hoax, explaining Social Text's decision to publish
  10. Sokal, A. (1996). „A Physicist Experiments with Cultural Studies”. Lingua Franca, 62–64. o. 
  11. Dawkins, Richard (1998. július 1.). „Postmodernism disrobed”. Nature 394 (6689), 141–143. o. DOI:10.1038/28089. 
  12. Hilgartner, Stephen (1997. augusztus 1.). „The Sokal Affair in Context”. Science, Technology, & Human Values 22 (4), 506–522. o. DOI:10.1177/016224399702200404. 
  13. Epstein, William M. (1990). „Confirmational response bias among social work journals”. Science, Technology, & Human Values 15 (1), 9–38. o. DOI:10.1177/016224399001500102. 
  14. Sex and gender: The medical establishment's reluctance to speak honestly about biological reality”, The Boston Globe, 2024. április 8.. [2024. április 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2024. április 8.) 
  15. Sokal, Alan. „Woke invades the sciences”, The Critic, 2024. május 14.. [2024. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2024. május 26.) 

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alan Sokal című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]