Küllőfolyondár
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Középső eocén - jelen 45–0 Ma [1] | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Küllőfolyondár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Küllőfolyondár témájú kategóriát. |
A = A. arguta, C = A. chinensis, D = A. deliciosa, E = A. eriantha, I = A. indochinensis, P = A. polygama, S = A. setosa
A küllőfolyondár vagy aktinídia (Actinidia) a róla elnevezett növénycsaládba tartozó növénynemzetség. Az 56 faj cserjékből és kúszónövényekből áll, melyek Ázsia keleti részének mérsékelt övi területein, Kína nagyobb részén, és az Indokínai-félszigeten, valamint a szigeteken az északra fekvő Szahalin szigettől déli irányban a Jáva szigetig honosak.[2]
A nemzetségből különösen az Actinidia deliciosa nemesített fajtáinak termései ismertek mint kivi, valamint a kúszó díszcserjeként ültetett és szintén ehető termésű mandzsu küllőfolyondár vagy törpe kivi (Actinidia kolomikta). Állítólag ez utóbbi növény szaga megbolondítja a macskákat és elpusztíthatják a fiatal növényeket.[3]
Leírás[szerkesztés]
A cserjék 6 m-es magasra nőnek, a kúszónövények a természetes környezetükben akár 30 m-re is felkúszhatnak a fák koronájába. Néhány kivételtől eltekintve lombhullató növények. A levelek egyszerűek, szórt állásúak, szélük fogazott vagy fűrészes. A virágok magányosak vagy hónaljból eredő bogernyőkben nyílnak, általában fehér színűek, 5 kicsi csésze- és sziromlevéllel. A legtöbb faj kétlaki (dioikus), de néhány faj egylaki. A termés sokmagvú bogyó, a legtöbb faj termése ehető.
Felhasználás[szerkesztés]
Az alább bemutatott 3 faj mindegyike kétlaki növény, tehát a terméshez szükséges, hogy legyen női- (termős) és hímivarú (porzós) egyed is a közelben.
A kopasz kivi (Actinidia arguta) 6–8 m magasra felfuttatható és több szép változata ismert. Őszi lombszínével is díszít; termései utóérlelés után kora ősszel fogyaszthatók. Kissé nedves, mészmentes talajban és napos fekvésben érzi jól magát, de télálló.[4]
A Actinidia deliciosa 10–15 m magasra is felkúszik, szintén kissé savanyú talajt, de védett, meleg fekvést igényel, hideg teleken visszafagy. Termése 4-6 heti utóérés után fogyasztható.[4]
A mandzsu küllőfolyondár (Actinidia kolomikta) támaszrendszer vagy fal mellett csavarodva kúszik, általában legfeljebb 5 méter magasra, azonban ha nincs támrendszer, 1–2 m magas cserje alakot vesz fel. A porzós egyedek levelei fehértarkák, lúgosabb talajban erőteljesebben. Termései 2 cm hosszúak, kora ősszel érnek. Teljesen télálló.[4][3]
Rendszerezés[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ (1994) „Fruits and Seeds of the Middle Eocene Nut Beds Flora, Clarno Formation, Oregon”. Palaeontographica Americana 58, 30–31. o.
- ↑ Xin-Wei Li & Jian-Qiang Li (2007). „Lectotypification of Actinidia”. Nordic Journal of Botany 25 (5–6), 294–295. o. DOI:10.1111/j.0107-055X.2008.00166.x.
- ↑ a b Verm
- ↑ a b c TothI
Források[szerkesztés]
- Actinidia. The Plant List. (Hozzáférés: 2015. január 13.)
- ↑ TothI: Tóth Imre: Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve. Rajz: Bódi Katalin, fotó: Honfi Péter, lektorálta: Kósa Géza. Budapest: Tarkavirág. 2012. 57–59. o. ISBN 978-963-08-4345-4
- ↑ Vörös: Vörös Éva.szerk.: Jakab László: Egzotikus gyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára, Doktori értekezések 1. sz. (ISSN 1416-0455), 14, 16, 20. o. (2006). ISBN 963 472 125 9
- ↑ Verm1: Nico Vermeulen: Fák és cserjék enciklopédiája. Budapest: Ventus Libro Kiadó. 2005. 114. o. ISBN 963 9546 50 X
- Actinidia Lindl. Plants of the World Online
További információk[szerkesztés]
- Képek: Actinidia kolomikta
- Terebess Hozzáférés: 2015. január 13.
- Flora of China Hozzáférés: 2015. január 14.
