Akháb
| Akháb | |
 | |
| Izraeli Királyság királya | |
| Uralkodási ideje | |
| Kr. e. 874 – Kr. e. 853 | |
| Elődje | Omri |
| Utódja | Akházjáhu |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Omrides |
| Született | i. e. 935 |
| Elhunyt | Kr. e. 845 Ramoth-Gilead |
| Nyughelye | Szamária |
| Édesapja | Omri |
| Házastársa | Jézabel |
| Gyermekei | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Akháb témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Akháb (néha Ahab vagy Acháb, héberül אַחְאָב, latin szövegekben Achab) Izrael királya, Omri fia és utódja (uralkodásának ideje vitatott, William F. Albright ezt a Kr. e. 869-850 évekre datálja, E. R. Thiele szerint Kr. e. 874–853, Michael D. Coogan szerint Kr. e. 871–852).[1] Jelentős politikus volt, akinek uralkodása alatt nagyarányú építkezések folytak, az ország katonailag és kereskedelmileg is sokat fejlődött.
Élete[szerkesztés]
Megszilárdította Izrael viszonyát a föníciaiakkal (a türoszi király lányát, Izebelt vagy Jezabelt feleségül vette), a délen fekvő Júdai Királysággal is szövetséget kötött és egyik lányát, Atáliát, Jósafát júdai király fiához, Jórámhoz adta nőül. A külpolitika területén legtöbbször a damaszkuszi királysággal került konfliktusba, de többnyire sikeresen visszaverte az országába betörő Hadad-Ezrá (más néven II. Ben-Hadad) arámi király seregeit, akit egy alkalommal foglyul is ejtett, és csak jelentős engedményekért cserében bocsátott szabadon (az izraeli kereskedők külön kereskedelmi negyedet kaptak Damaszkuszban, továbbá Hadad-Ezrá ekkor lemondott több határmenti városról). Kr. e. 854-ben egy arámiak ellen indított csatában megsebesült és meghalt. Halála után fia, Akházjáhu foglalta el a trónt. Amennyiben a Tel Dán-sztélé bizonytalan rekonstrukciójú szövege róla szól, akkor azt a sztélét az ő legyőzője állította.
A Biblia többnyire elítélően nyilatkozik róla (1Kir. 16-22 részek). Mivel (valószínűleg politikai okokból, a föníciaiakhoz fűződő kapcsolatai miatt) eltűrte és sok esetben támogatta az Izraelben egyre jobban terjedő Baál-kultuszt, és nem ragaszkodott a szigorú egyisten-hithez, ezért a bibliai Királyok könyve negatív színben tünteti fel az uralkodót; feleségét, Izebelt bedig a hagyományos Jahve-kultusz engesztelhetetlen ellenségeként mutatja be. A Biblia szerint az ő uralkodásának idejére tehető Illés próféta működése.[2]
