Akadálymentes turizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
An East German stamp showing disabled persons in a musium
Nehantic Trail - Rhododendron Sanctuary Trail entrance and Wheelchair-accessible sign
Az esélyegyenlőség egy már megoldott esete a mozgássegítő kisautó

Az akadálymentes turizmus egy folyamatos törekvés, mely arra irányul, hogy minden úti cél, idegenforgalmi termék és szolgáltatás elérhető legyen minden ember számára, függetlenül bármely fizikai korláttól, fogyatékosságtól vagy kortól. Ez a magán- és a köztulajdonban lévő turisztikai helyszínekre egyformán vonatkozik. A fejlesztések nemcsak az állandó fogyatékossággal élők számára előnyösek, hanem a babakocsival közlekedő szülők, az idősebb utasok, az ideiglenesen sérült (például törött lábbal érkező) látogatók és rokonaik, barátaik, kísérőik (segítőik) számára.

Áttekintés[szerkesztés]

2008-ban Európa lakosságából több, mint 50 millióan voltak fogyatékosok, világszerte pedig mintegy 600 millióan. Ha az akadálymentes turizmus fent említett előnyeit tekintjük, az mintegy 130 millió embert érint csak Európában.[1] A társadalmi hasznon kívül ez a piac új befektetési lehetőségeket és új szolgáltatási követelményeket támaszt, amelyeknek az átlagos utazási irodák, közlekedési vállalatok, és a turisztikai szektor egyéb kulcsképviselői ritkán tudnak megfelelni.

Az Európai Hálózat az Akadálymentes Turizmusért (European Network for Accessible Tourism, ENAT) összeállította az akadálymentes idegenforgalom megvalósításához szükséges követelményeket:[1]

  • úticélok határok nélkül: infrastruktúra
  • utazás: minden utas számára földön, vízen, levegőben
  • magas minőségű szolgáltatások: ehhez képzett személyzet
  • tevékenységek, látnivalók, kiállítási tárgyak: lehetővé téve, hogy mindenki részt vehessen a turizmusban
  • marketing, foglalási rendszerek, honlapok és szolgáltatások: mindenki számára elérhetőek legyenek (pl. akadálymentes honlapok)

Igények és szükségletek[szerkesztés]

A fogyatékos vendégek az alábbi problémákkal találják szembe magukat, amikor utazást szeretnének foglalni:

  • legfeljebb félig akadálymentes honlapok
  • nincs akadálymentes repülőtéri transzfer
  • nincsenek kerekesszékkel használható járművek
  • nincsen elég akadálymentes, illetve használható szálláshely
  • nincs szakképzett személyzet, aki tájékoztatni tudná a vendéget az akadálymentes lehetőségekről
  • nincs megbízható információ egy adott látványosság (templom, vár, kiállítás, stb) akadálymentes megközelíthetőségéről
  • nincsenek akadálymentes éttermek, bárok, stb.
  • nincsenek akadálymentes mosdók az éttermekben és a közterületeken
  • akadályozott az utcai közlekedés (járdán parkoló autók, stb)
  • nem állnak rendelkezésre segédeszközök (kerekesszékek, fürdőkád-ülőkék, vécémagasítók, elektromos robogók)

Rövid történet[szerkesztés]

Elsősorban európai és amerikai cégek foglalkoznak a kérdéssel. Világszerte egyre több vállalkozás létesül elsősorban a "szenior turizmus" révén növekvő igény kielégítésére, mivel a fejlett országokban magasabb a várható életkor. Portugália, Spanyolország, az Egyesült Királyság, Németország, Franciaország és néhány észak-európai állam egyre inkább felkészül a kerekesszékes vendégek fogadására, és az akadálymentes közlekedés biztosítására.

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Accessible tourism című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. a b ENAT - European Network for Accessible Tourism. (Hozzáférés: 2008. december 4.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]