Aino Kallas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aino Kallas
Született 1878. augusztus 2.[1][2][3][4][5]
Elhunyt 1956. november 9. (78 évesen)[1][2][3][4][5]
Helsinki
Álneve Aino Suonio
Állampolgársága
Házastársa Oskar Kallas
SzüleiMinna Krohn
Julius Krohn
Foglalkozása író
Iskolái Helsingin Suomalainen Yhteiskoulu
Kitüntetései Aleksis Kivi-díj (1942)
Sírhelye Hietaniemi temető

A Wikimédia Commons tartalmaz Aino Kallas témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Aino Kallas (Kiiskilä, ma Viborgszkij körzet, Oroszország, 1878. augusztus 2.Helsinki, 1956. november 9.) finnészt írónő.

Élete[szerkesztés]

Apja Julius Krohn országosan ismert finn tudós, a fennoman mozgalom híve volt. Testvérei Kaarle Leopold Krohn néprajztudós és Helmi Krohn írónő voltak.[6] Apja az elsők közt volt, akik finn nyelven írt költeményeket publikáltak. 1900-ban férjhez ment Oskar Kallas észt néprajztudóshoz és diplomatához. Szentpéterváron éltek, s öt gyermekük született. 1904-ben Tartuba költöztek, ahol Kallas érdeklődni kezdett új hazája történelme és kultúrája iránt. Csatlakozott a Noor-Eestitársasághoz, amely Észtország függetlensége mellett kampányolt. Munkáit továbbra is finn nyelven alkotta, de gyakran írt észt témákról is. 1922 és 1934 közt Londonban élt, mivel férje Észtország angliai nagykövete lett.[7] Az 1950-es években jelentette meg naplóit az 1897 és 1931 közti időszakról.

Novellái visszatérő témája az, amit ő maga "gyilkos Erosz"-nak nevezett, azaz a halálos végű, tragikus szerelem. Ez különösen Barbara von Tisenhusen (1923), Reigin Pappi (1926), és Sudenmorsian (1928) című regényekből álló trilógiájában figyelhető meg.[8] A Reigin Pappi és Barbara von Tisenhusen című köteteket 1927-ben angol nyelven is megjelentették, Eros the Slayer cím alatt. Leghíresebb könyvének, a Sudenmorsian-nak, a 17. századi Hiiumaa-n játszódó vérfarkastörténetnek nyelvezete gazdag, archaikus, színes próza. A három történet együtt 1975-ben jelent meg újra angolul, Three Novels címen. 1924-ben egy novellagyűjteménye is megjelent angolul, The White Ship címen, ehhez az előszót John Galsworthy írta. Kallast a Helsinkiben található Hotel Arthur állandó lakójaként ismerték, ma a szálló 543. számú szobáját szentelték neki.[9][10][11]

1938-ban az Észt Vöröskereszt érdemrendet, 1942-ben Aleksis Kivi-díjat kapott.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Eesti biograafiline andmebaas ISIK (észt nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. The marriage of Aino and Oskar Kallas Archiválva 2016. január 2-i dátummal a Wayback Machine-ben., Sirje Oleske, Estonian Literary Magazine, no 12, spring 2001, Retrieved 1 August 2016
  7. Sirje Olesk. The marriage of Aino and Oskar Kallas a Finnish bridge in reality, Estonian Literary Magazine, volume 12, 2001, ISSN 1406-0345 ELM. No 12. The marriage of Aino and Oskar Kallas. [2005. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. augusztus 10.)
  8. Chantal Bourgault Du Coudray, The Curse of the Werewolf : Fantasy, Horror and the Beast Within. London: I.B. Tauris, 2006. ISBN 9781429462655 (p. 112, 169)
  9. History – Hotel Arthur
  10. Aino Kallas Room – Hotel Arthur
  11. Restaurant Arthur – Hotel Arthur

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aino Kallas című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]