Ahmed Bahádur mogul sah

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ahmed Bahádur
This painting depicts Ahmad Shah (1748-54)..jpg

Mogul Birodalom uralkodója
Uralkodási ideje
1748 1754
Elődje Mohamed Naszír
Utódja II. Álamgír
Uralkodóház Timurid dynasty
Született 1725. december 23.
Delhi
Elhunyt 1775. január 1. (49 évesen)[1]
Delhi
Édesapja Muhammad Shah
Édesanyja Udhambai
Gyermekei Jahan Shah IV
A Wikimédia Commons tartalmaz Ahmed Bahádur témájú médiaállományokat.

Ahmed Bahádur sah (1725. december 23.1775. január 1.) – Mohemed sah fia volt és apját követte a trónon 22 évesen. Mikor hatalomra került, a birodalom összeomlóban volt. Azonkívül közigazgatási gyengesége hozzájárult III. Feroz Dzsung felemelkedéséhez. Egy jelentősen meggyengült birodalmat örökölt. Névlegesen 6 évig volt uralkodó, de minden ügyet a rivalizáló csoportokra hagyott. Trónjától III. Feroz Dzsung vezér fosztotta meg és később megvakítatta őt anyjával egyetemben. Élete hátralevő éveit börtönben töltötte és természetes halállal halt 1775. januárjában.

Korai élete – a dekkáni háborúk 1680 – 1707 alapozták meg a Mogul birodalom hanyatlását még születése előtt és neki csak az a feladata maradt, hogy bábáskodjon a birodalom végső összeomlása felett. Az 1737-es delhi csatát követően a birodalomnak nem maradt más területe, csak maga a Delhi régió. Személyes élete – mint fiatal hercegnek, gyengesége a női nem volt, ami tiltva volt neki apja felügyelete mellett. Írástudatlan volt és sosem vett részt katonai kiképzésben. Anyja, Kudszijja Begam támogatta, aki manipulálni kezdte a birodalmi udvart a Mohamed halálát követő szomorúságban. Képtelen volt azonban konszolidálni a birodalmat és fia uralkodása idején többet törődött háremével, mint uralkodói teendőivel. Ahmed sah felemelkedése – a lahori mogul alkirály halála után két fia, Jahja Bahádur kán és Miszan Sah Navaz kán, Multan emírje, az örökösödésért egymás torkának estek. Miután az idősebb fivér vereséget szenvedett, a fiatalabb kikiáltotta magát Pandzsáb mogul helytartójának. Ezt a gyengeséget a Durráni Ahmed sah azonnal kihasználta és 30 000 lovassal beavatkozott a konfliktusba. Az afgánok az Indus völgyébe vonultak, hogy megütközzenek a mogul seregekkel. A manipuri csatában 1748-ban Ahmed is részt vett és névlegesen győzedelmeskedett. Ezért kapta a Bahádur címet. Ebben a csatában esett el a mogul nagyvezér és ezután meghalt Mohammed sah is.

Külföldi kapcsolatok – 1751-ben Ahmed Bahádur sah megengedte a bennlakó oszmán delegációnak és nagykövetüknek, Hadzsi Juszuf Agának hogy visszatérjenek Isztambulba. Attól fogva azonban nem igyekezett újra felvenni a kapcsolatokat az oszmán szultánnal. Katonai újítások – a manipuri csata számottevő befolyással volt Ahmed Bahádur taktikai elképzeléseire. Mikor sah lett, bevezette és megszervezte a Purbija (rádzsput) tüzérségi egységet az 1751-54-es években, hogy távol tartsák a betörő afgánokat és a szikh lázadókat a birodalom északnyugati régióiban.

Az első szikandarabadi csata (1754) – III. Feroz Dzsung, akit Ahmed Bahádur választott nagyvezérnek, miután megtagadta az adófizetést, szövetségre lépett a marathákkal, akiket Malhar Rao Holkar vezetett és vereséget mértek a mogul seregekre. Az uralkodó Delhibe menekült, hátrahagyva anyját, feleségét és 8 000 kísérő nőt. III. Feroz Dzsung is elérte Delhit és anyjával együtt bebörtönözte az uralkodót.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)