Ahmed Bahádur mogul sah

Ahmed Bahádur
Mogul Birodalom uralkodója
Uralkodási ideje
1748 – 1754
Elődje	Mohamed Naszír
Utódja	II. Álamgír
Uralkodóház	Timurid dynasty
Született	1725. december 23. Delhi
Elhunyt	1775. január 1. (49 évesen) Delhi
Nyughelye	Delhi
Édesapja	Muhammad Shah
Édesanyja	Udhambai
Testvére(i)	Anwer Ali
Gyermekei	Jahan Shah IV
A Wikimédia Commons tartalmaz Ahmed Bahádur témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ahmed Bahádur sah (1725. december 23. – 1775. január 1.) – Mohemed sah fia volt és apját követte a trónon 22 évesen. Mikor hatalomra került, a birodalom összeomlóban volt. Azonkívül közigazgatási gyengesége hozzájárult III. Feroz Dzsung felemelkedéséhez. Egy jelentősen meggyengült birodalmat örökölt. Névlegesen 6 évig volt uralkodó, de minden ügyet a rivalizáló csoportokra hagyott. Trónjától III. Feroz Dzsung vezér fosztotta meg és később megvakítatta őt anyjával egyetemben. Élete hátralevő éveit börtönben töltötte és természetes halállal halt 1775 januárjában.

Korai élete – a dekkáni háborúk 1680 – 1707 alapozták meg a Mogul birodalom hanyatlását még születése előtt és neki csak az a feladata maradt, hogy bábáskodjon a birodalom végső összeomlása felett. Az 1737-es delhi csatát követően a birodalomnak nem maradt más területe, csak maga a Delhi régió. Személyes élete – mint fiatal hercegnek, gyengesége a női nem volt, ami tiltva volt neki apja felügyelete mellett. Írástudatlan volt és sosem vett részt katonai kiképzésben. Anyja, Kudszijja Begam támogatta, aki manipulálni kezdte a birodalmi udvart a Mohamed halálát követő szomorúságban. Képtelen volt azonban konszolidálni a birodalmat és fia uralkodása idején többet törődött háremével, mint uralkodói teendőivel. Ahmed sah felemelkedése – a lahori mogul alkirály halála után két fia, Jahja Bahádur kán és Miszan Sah Navaz kán, Multan emírje, az örökösödésért egymás torkának estek. Miután az idősebb fivér vereséget szenvedett, a fiatalabb kikiáltotta magát Pandzsáb mogul helytartójának. Ezt a gyengeséget a Durráni Ahmed sah azonnal kihasználta és 30 000 lovassal beavatkozott a konfliktusba. Az afgánok az Indus völgyébe vonultak, hogy megütközzenek a mogul seregekkel. A manipuri csatában 1748-ban Ahmed is részt vett és névlegesen győzedelmeskedett. Ezért kapta a Bahádur címet. Ebben a csatában esett el a mogul nagyvezér és ezután meghalt Mohammed sah is.

Külföldi kapcsolatok – 1751-ben Ahmed Bahádur sah megengedte a bennlakó oszmán delegációnak és nagykövetüknek, Hadzsi Juszuf Agának hogy visszatérjenek Isztambulba. Attól fogva azonban nem igyekezett újra felvenni a kapcsolatokat az oszmán szultánnal. Katonai újítások – a manipuri csata számottevő befolyással volt Ahmed Bahádur taktikai elképzeléseire. Mikor sah lett, bevezette és megszervezte a Purbija (rádzsput) tüzérségi egységet az 1751-54-es években, hogy távol tartsák a betörő afgánokat és a szikh lázadókat a birodalom északnyugati régióiban.

Az első szikandarabadi csata (1754) – III. Feroz Dzsung, akit Ahmed Bahádur választott nagyvezérnek, miután megtagadta az adófizetést, szövetségre lépett a marathákkal, akiket Malhar Rao Holkar vezetett és vereséget mértek a mogul seregekre. Az uralkodó Delhibe menekült, hátrahagyva anyját, feleségét és 8 000 kísérő nőt. III. Feroz Dzsung is elérte Delhit és anyjával együtt bebörtönözte az uralkodót.