Ahmad al-Manszúr marokkói szultán
| Ahmad al-Manszúr marokkói szultán | |
 | |
| Uralkodóház | Szaaditák |
| Született | 1549[1][2][3] Fez[3] |
| Elhunyt | 1603. augusztus 25. (53-54 évesen)[4] Fez |
| Nyughelye | Saadian Tombs |
| Édesapja | Mahàmmad |
| Édesanyja | Lalla Masuda |
| Testvére(i) | |
| Gyermekei | |
 | |
| Ahmad al-Manszúr marokkói szultán aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ahmad al-Manszúr marokkói szultán témájú médiaállományokat. | |
Ahmad al-Manszúr (Fez, 1549 – Fez, 1603. augusztus 25.) marokkói szultán 1578-tól haláláig.
Élete
[szerkesztés]I. Mohammed as-Shejk marokkói szultán fia volt. Mivel a hatalmi és trónharcokban fivérük, Abdullah al-Ghálib (ur. 1557–1574) ellen alulmaradtak, Ahmad al-Manszúrnak 1557-ben testvérével, Abú Merván Abd al-Malikkal együtt Isztanbulba kellett menekülnie az oszmánokhoz. Belépett az oszmán szolgálatba, és segítségükkel visszatérhetett Marokkóba. Ott ekkor már al-Ghálib fia, a gyenge II. Abu Abdullah (ur. 1574–1576) uralkodott, akit azonban Abú Merván Abd al-Malik(ur. 1576–1578) le tudott győzni; ő nevezte ki öccsét Fez helytartójává.
Amikor az elűzött II. Abu Abdullah 1578-ban a portugálok segítségével újra hatalomra akart törni, a fiatal I. Sebestyén portugál király vezette portugál hadsereget Ahmad al-Manszúr parancsnoksága alatt 1578. augusztus 4-én a „Három Király csatájában” Ksar el-Kebirnél észak-Marokkóban teljesen legyőzték. Mivel II. Abu Abdullah elesett, és Abu Marwan Abd al-Malik betegségben meghalt, Ahmad al-Manszúr lett Marokkó szultánja.
Ahmad al-Manszúr kezdetben elismerte az oszmánok fennhatóságát, hogy megszüntesse a török kalózok támadásait a marokkói partokon. Megkezdte egy erős hadsereg felállítását törökökből, kabylekből és moriszkókból, átszervezte az államigazgatást és rendbe tette az állami pénzügyeket. A gazdaság fellendítése érdekében bővítette az európai kereskedelmi kapcsolatokat, elsősorban Angliával. A transzszaharai kereskedelemből származó nyereség érdekében már 1584-ben marokkói ellenőrzés alá vonták a sivatagi Taghaza sóbányáit. Később hadjáratot indítottak a Szahara területén a Songhaik birodalmának legyőzésére és Timbuktu és Gao városainak elfoglalására a Niger folyó mentén (1590–1591). Bár a hadjárat során nagy zsákmányhoz jutott Marokkó, a Songhai-birodalom szétzúzása inkább hátráltatta a nyugat-szaharai kereskedelmet. A transzszaharai kereskedelem Tuniszba és Tripoliszba való áthelyezése jelentősen csökkentette Marokkó kereskedelmét a Szudánnal.
Uralma alatt az El-Badi-palota központi udvarát és épületeit Marrákesben később Mulai Ismail felhasználta új királyi városa, Meknes felépítéséhez. A tudomány és kultúra támogatása mellett jelentős építkezések zajlottak: például Taza erődjét bővítették, és Fès Borj Nord és Borj Sud erődítményeit is kiterjesztették. A Qasr al-Badi palotát Marrákesben állítólag firenzei építészek tervezték. Az El Mansouria kasbah az Atlanti-óceán partján szintén az ő kezdeményezésére épült. Udvarának legfontosabb tudósai közé tartoztak: a biográfus és panegirista Schihāb ad-Dīn Ibn al-Qādī († 1616), az író Abd al-Azīz al-Fīschtālī († 1631/32), aki egyszerre volt kancellár és udvari történetíró, valamint a vallástudós Muhammad ibn Qāsim al-Qassār († 1604), aki mufti és prédikátor volt a Fès-i Qarawiyīn-mecsetben. Mindhárman Ahmad al-Mansurt kalifaként és megújítóként ünnepelték műveikben.
Ahmad al-Manszúr 25 éves uralkodás után 1603. augusztus 25-én pestisjárvány idején hunyt el. Utódlás hiányában súlyos hatalmi harcok törtek ki fiai, Zaidan abu Maali, Abu Faris Abdallah és Muhammad al-Shaikh al-Ma’mun között, ami a dinasztia Fez-i és Marrákes-i ágra szakadásához vezetett. Az uralkodócsalád gyengülése anarchiát idézett elő az országban, ami utat nyitott a Dila-testvériség és az Alaviták felemelkedése előtt.
A Szaaditák családfája
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Ahmad al-Mansur című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Aḥmad Ibn-Muḥammad al-Maqqarī: Rauḍat al-ās al-ʿāṭirat al-anfās fī ḏikr man laqītuhū min aʿlām al-ḥaḍratain Marrākuš wa-Fās. Ed. Muḥammad Sālim Hāšim. Beirut 2012.
- Mercedes García-Arenal: Ahmad al-Mansur: the beginnings of modern Marocco. Oxford 2009.
- E. Lévi-Provençal: Art. „Aḥmad al-Manṣūr“ in The Encyclopaedia of Islam. New Edition Bd. I, S. 288b–289a.
- Nabil Mouline: „L'idéologie califale du sultan Aḥmad al-Manṣûr al-Dhahabî (1578–1603)“ in Studia Islamica 102/103 (2006) 91–156.
- Nabil Mouline: Le califat imaginaire d'Ahmad al-Mansûr: pouvoir et diplomatie au Maroc au XVIe siècle. Paris 2009.
- Stephan Ronart, Nandy Ronart: Lexikon der Arabischen Welt. Ein historisch-politisches Nachschlagewerk. Artemis Verlag, Zürich u. a. 1972, ISBN 3-7608-0138-2.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
- ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Gemeinsame Normdatei (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
- ↑ Faceted Application of Subject Terminology. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Dictionary of African Biography (angol nyelven). Oxford University Press, 2012
- ↑ https://pantheon.world/profile/person/Ahmad_al-Mansur. (Hozzáférés: 2017. október 9.)