Agyagfalvi gyűlés
Az 1848. október 16–18-án[1] a hargitai Agyagfalván megtartott székely nagygyűlésen mondta ki a mintegy 60 000 egybegyűlt, hogy kiállnak a magyar kormány és az Erdélyt Magyarországgal egyesítő törvény mellett. A békésen indult gyűlésen 17-én elterjedt a híre, miszerint a Partiumban román népfelkelők magyarokra támadtak, és ez arra sarkallta a jelenlévőket, hogy hadba szálljanak.[2] Az agyagfalvi gyűlés jelentette tehát a székely népfelkelés kezdetét, székelység csatlakozását az 1848–49-es szabadságharchoz.
Előzmények[szerkesztés]
A három nemzetiségű Erdélyben 1848 októberére igen feszültté vált a magyar szabadságharcot támogatók és az azzal szemben állók közötti ellentét. A szűkebb értelemben vett Magyarország és Erdély unióját ellenző erdélyi románok és szászok immár nyíltan fegyverkeztek, és mellettük állt a beszterce-naszódi határőrezred parancsnoka, Karl Urban. Velük szemben Erdélyben egyes városok magyar (valamint kisebb részben német és örmény) lakossága, a székelység és a vármegyék szórvány magyarsága állt. Az érzékeny egyensúlyt Puchner tábornok tartotta fenn, aki egyelőre nem fordult nyíltan a magyar kormány ellen.[2]
Ebben a helyzetben hívta össze Berzenczey László marosszéki képviselő a székelyek gyűlését október 16-ára. Az ősi (de már régen nem gyakorolt) szokást[3] felelevenítve a résztvevők fegyveresen jelentek meg a gyűlésen. Az összegyűltek között minden osztály képviseltette magát, a nemrég felszabadított volt jobbágyoktól kezdve a köznemeseken át a primorokig.[2] Megjelentek a székely ezredek is, amelyek Puchner engedélyével voltak jelen, bár az engedélyt a lázongó közhangulatra hivatkozva harcolták ki a székely ezredesek.[1]
A gyűlés határozatai[szerkesztés]
A gyűlésen résztvevők az egész székelység nevében felesküdtek a magyar kormányra. Kinyilvánították, hogy a székely nép hajlandó védelmére kelni akármelyik népnek, amelyiknek jogai sérülnek, ugyanakkor elvárják, hogy a románok és a szászok „a két magyar hazát egyesítő és a király által szentesített törvény előtt meghajoljanak.”[2]
A gyűlés meghívója hangsúlyozza az áprilisi törvények társadalmi egyenlőségre vonatkozó cikkelyei, így a jog előtti egyenlőség, a jobbágyfelszabadítás, a közteherviselés fontosságát. Ez azonban a gyűlés határozatai között a többi tennivaló mellett kevés szerepet kapott.[1]
Határoztak egyben a magyar honvédség mintájára székely hadsereg felállításáról, melynek parancsnokának Sombori Sándor huszárezredest nevezték ki. Elrendelték egyben a 19 és 25 év közötti ifjak általános hadkötelezettségét.[1]
A második napon híre jött, hogy a Partiumban román népfelkelők császári felbujtásra magyar falvakra támadtak. Erre válaszul a székelyek azonnal négy dandárt alakítottak, és táborba szálltak.[4] Eközben Puchner nyíltan a magyarok ellen fordult.[2]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
- Agyagfalva
- 1848–49-es forradalom és szabadságharc
- Erdélyi vérengzés (1848–49)
- Az erdélyi hadszíntér a Tavaszi hadjáratban
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Egyed: Az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlés
- ↑ a b c d e szerk. Hermann: Az 1848-49-es forradalom... 181-183.o
- ↑ A hagyomány szerint, ha Erdélyt külső ellenség fenyegette, a székelyek fegyveresen gyűltek össze, hogy késedelem nélkül hadba indulhassanak. lásd szerk. Hermann 182. o.
- ↑ A gyűlés mérsékelt résztvevői egy kisebb, rendezett hadtest kiküldését javasolták, azonban az általános lelkesedés és a közteherviselés elvének felemlegetése az összes résztvevő bevonásához vezetett. Lásd Egyed Ákos A székely katonai tábor szervezése fejezet
Források[szerkesztés]
- Egyed, Ákos. Az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlés [archivált változat]. Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 25. [archiválás ideje: 2009. április 6.]
- szerk.: Hermann Róbert: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc története. Videopont Kiadó, 181-183. o. (1996). ISBN 9638218 207
.svg){kind=small}
