Agostina Belli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Agostina Belli
Sara szerepében A nő illata c. filmben (1974)
Sara szerepében A nő illata c. filmben (1974)
Életrajzi adatok
Születési név Agostina Maria Magnoni
Művésznév Agostina Belli
Született 1947. április 13. (75 éves)[1][2][3]
Milánó[4]
Származás  Olaszország
Nemzetiség olasz
Házastársa Fred Robsahm
Élettárs Fred Robsahm (1972–1987)
Szülei Domenico Magnoni
Adele Margherita Dossena (†1970)
Pályafutása
Aktív évek 1968 – 2010
Híres szerepei Fehér telefonok
A nő illata

Agostina Belli IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Agostina Belli témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Agostina Belli, teljes születési nevén Agostina Maria Magnoni (Milánó, Lombardia, 1947. április 13.) olasz színésznő, fotómodell.

Élete[szerkesztés]

Származása, gyermekkora[szerkesztés]

Milánó Giambellino negyedében született, egyszerű családban. Apja Domenico Magnoni kisiparos, anyja Adele Margherita Dossena, aki kis panziót működtetett a Via Copernicón, a főpályaudvar közelében. Családi körben Mariuccának (kb. „Mariskának”) nevezték. Húgával, Armidával együtt nehéz szociális körülmények között nőtt fel.[5] Önállóságra törekvő, makacs lány volt. Tizenhárom évesen szülei elváltak, ő édesapját választotta, akihez egész későbbi életében szoros kapcsolat kötötte.[6] Titkárnőnek tanult, a milánói La Rinascente áruházlánc helyettes személyzeti vezetői beosztásáig vitte, de a hierarchiához nehezen alkalmazkodott, három év után felmondott. Könyvügynökként dolgozott,[5] hivatásos táncosnői karriert tervezett.[6]

Színésznői pályája[szerkesztés]

Első apró filmszerepét 1968-ban kapta, amikor Carlo Lizzani rendező Milánóban forgatta Banditák Milánóban c. bűnügyi filmjét. Statisztának jelentkezett. A rendező a szép újonclánynak egy kisebb szerepet adott, ő volt a túsz, akit Gian Maria Volonté és bankrabló bűntársai foglyul ejtenek. A jelmeztervező tanácsára jól eladható művésznevet választott magának. Agostina Belli lett. Új vezetéknevét Giuseppe Gioachino Belli (1791–1863) olasz költőtől kölcsönözte.[7]

Apró filmszerepekben dolgozott, amikor közlekedési balesetben megsérült, karrierje kishíján derékba tört. Nehéz lábadozás után állhatott újra munkába.[5] 1970 februárjában családi tragédia sokkolta: édesanyját, Margherita Dossenát máig tisztázatlan körülmények között meggyilkolták.[8][9][5]

Belli az Il piatto piange-ben (1974)

Számos mellékszerepet kapott a korabeli divatos kommersz filmekben, zenés komédiákban (musicarelli), és a sárgának (film giallo) nevezett olasz és spanyol gyártmányú thrillerekben, horrorokban.[10] A Richard Burton címszereplésével készült 1972-es Bluebeard (Kékszakáll) című horrorfilmben Belli csábító és érzéki lányt játszik, akit a szoknyavadász báró, első világháborús ászpilóta éppúgy megöl, mint többi áldozatát, Raquel Welchet, Virna Lisit, Nathalie Delont, Karin Schubertet. A szerep nemzetközi ismertséget hozott Bellinek, és megcsillantotta szexis értékeit, amelyeket későbbi erotikus szerepeiben bőségesen kamatoztatott. 1972-ben mutatták be Lucio Fulci rendező hosszú című Nonostante le apparenze… e purchè la nazione non lo sappia… all’onorevole piacciono le donne (magyarul kb. Minden látszat ellenére… és a nemzet tudomása nélkül… a Szenátor úr szereti a nőket…). Belli és Laura Antonelli apácákat játszottak benne. A belső politikai köröket, a maffiát és Vatikánt összekötő álszent szexuális szokások ábrázolása miatt a filmet a cenzúra betiltotta, és csak erős csonkítások után kerülhetett a mozikba.

Első fajsúlyos szerepét Belli 1972-ben, Lina Wertmüller rendező Mimi, a becsületében sértett vasmunkás című társadalmi drámájában kapta, ahol megmutathatta jellemábrázoló tehetségét is. 1973-ban Sergio Sollima rendező Revolver című bűnügyi filmjében Oliver Reed és Fabio Testi mellett domborított, Paola Pitagorával együtt.

1974-ben Dino Risi őt választotta a szépséges Sara szerepére, A nő illata c. filmjéhez, itt Vittorio Gassman mellett játszhatott. A szerepért Grolla d’oro-díjat kapott. Nagy sikert aratott Dino Risi 1976-os Fehér telefonok című szexkomédiájában is, ahol egy egyszerű származású, de éles eszű és mindenre kész vidéki munkáslány az olasz fasizmus éveiben egészen a legfelső körökig emelkedik, Mussolini szeretője lesz, a háború végén pedig ejti korábbi szeretőit, és egy gazdag német arisztokrata felesége lesz. Alakításáért David di Donatello-díjat kapott.[11] Az 1970-es években nagy népszerűségre tett szert más hasonló szexkomédiákban is. Ezek művészi értéke vitatott, de igen nagy közönségsikert arattak.[12]

Sikeres francia filmekben is megjelent, így 1975-ben Alain Robbe-Grillet rendező Le jeu avec le feu (Játék a tűzzel) c. drámájában Jean-Louis Trintignant, Philippe Noiret és Sylvia Kristel mellett. 1976-ban Claude Pinoteau Svihák-jában, Yves Montand és Claude Brasseur mellett szerepelt.

Az 1980-as évektől ritkábban jelent meg a filmvásznon.[12] Későbbi drámai szerepeiben színművészi tehetségét is meg tudta mutatni. Megjelent televíziós produkciókban is. Hosszabb időre eltűnt, majd az 1990-es évek elején visszatért néhány kommersz filmszerepre. 1996-ban egy évtizedre ismét visszavonult a filmezéstől.

2006-ben ismét visszatért a Kettőből egy c. filmben. 2007-ben megjelent a Natural Born Star c. dokumentumfilmben, amelyet ex-élettársáról, Fred Robshamről szólt, akitől Belli húsz évvel korábban vált el. 2010-ben részt vett a Vittorio racconta Gassman: Una vita da mattatore című dokumentumfilm készítésében, amely Vittorio Gassmanra emlékezett.

Magánélete[szerkesztés]

1972-ben, a Sepolta viva forgatásán megismerkedett Fred Robsahm (1943–2015) norvég színésszel. Másfél évtizeden át együtt éltek.[12] Robsahm mellett Belli rákapott a vitorlázásra és a pipázásra. [13] Valószínű, hogy össze is házasodtak, de ezt sohasem erősítették meg.[5] Az 1980-as években a férfinél HIV-fertőzést diagnosztizáltak, az együttélés (vagy házasság) 1987 körül felbomlott.[6]

Magánéletét Belli mindig gondosan óvta a sajtó érdeklődésétől. Eltűnéseinek és visszatéréseinek valódi motivációi sem ismertek.[5] Egyetlen alkalommal tudatta fájdalmát amiatt, hogy nem válhat anyává, és azt, hogy intenzív szellemi érdeklődést tanúsít a természetfeletti jelenségek, a parapszichológia és a keleti filozófiák iránt.[5] 2010-es információ szerint Róma közelében, a Braccianói-tó partján él új élettársával,[5] sok állattal körülvéve, gyermektelenül, idős édesapját gondozva.[6]

Főbb filmszerepei[szerkesztés]

  • 1968: Banditák Milánóban (Banditi a Milano); túszul ejtett lány
  • 1972: Mimi, a becsületében sértett vasmunkás (Mimì metallurgico ferito nell’onore), Rosalia Capuzzo in Mardocheo
  • 1972: Nonostante le apparenze… e purchè la nazione non lo sappia… all’onorevole piacciono le donne; Brünhilda nővér
  • 1972 : Az ördögök éjszakája (La notte dei diavoli); Sdenka
  • 1972: Bluebeard; Caroline
  • 1973: Revolver; Anna Cipriani
  • 1973: Sepolta viva; Christine
  • 1974: La governante; Jana
  • 1974: Il figlio della sepolta viva; Christine
  • 1974: Il piatto piange; Ines
  • 1974: A nő illata (Profumo di donna); Sara
  • 1975: Le jeu avec le feu; Maria szolgálaóleány
  • 1976: Fehér telefonok (Telefoni binachi); Marcella Valmarin / Alba Doris
  • 1976: A svihák (Le grand escogriffe); Amandine
  • 1977: Lila taxi (Un taxi mauve), Anne Taubelman
  • 1977: Kedves feleségem (Cara sposa); Adelina
  • 1977: Kettős gyilkosság (Doppio delitto); Teresa Colasanti
  • 1978: L’enfant de nuit; Claudia Lanza
  • 1982: La guérilléra; Caterina
  • 1984: Tiltott szerelem (Un amour interdit); Zaveria
  • 1988: Szemek a csillagok mögül (Fratello dello spazio); Jenny
  • 2006: Kettőből egy (Uno su due); Elena, Tresy anyja
  • 2007: Natural Born Star, dokumentumfilm, önmaga
  • 2008: Amore che vieni, amore che vai; Lina, Carlo anyja ű
  • 2010: Vittorio racconta Gassman: Una vita da mattatore; dokumentumfilm, önmaga

Elismerései[szerkesztés]

  • 1974: Maschera d’Argento, az A nő illata-beli szerepéért
  • 1974: Grolla d’oro, az A nő illata-beli szerepéért
  • 1975: Globo d’oro, az Il piatto piange-beli alakításáért
  • 1976: Speciális David di Donatello-díj a Fehér telefonokban nyújtott alakításáért
  • 1980: Sagittario d’Oro
  • 1986: Premio De Curtis
  • 1987: Premio Personalità Europea

Megjelent fotói[szerkesztés]

  • 1972: Playboy (olasz kiadás), márciusi szám
  • 1972: Playmen (olasz kiadás), decemberi szám, a Bluebeard film képeivel
  • 1973: Ciné-revue (Franciaország), április 5, és május 17-i számok címlapjai
  • 1973: Playmen (olasz kiadás), szeptemberi szám
  • 1975: Play Lady (Spanyolország), áprilisi szám
  • 1975: Ciné-revue (Franciaország), május 22-i szám, címlap
  • 1976: Playboy (olasz kiadás), márciusi szám, címlap
  • 1981: Skorpio (Olaszország), februári szám, címlap

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. OPAC SBN (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2021. május 20.)
  5. a b c d e f g h Biografia Agostina Belli. movieplayer.it
  6. a b c d Dominique Borde: Un parfum venu d’Italie (francia nyelven), 2008. július 16.
  7. Gianfranco Gramola: Interview. Agostina Belli (olasz nyelven). intervisteromane.net, 1995. április
  8. Agostina Belli. Biographie sur FilmCoop. filmscoop.wordpress.com, 2009. január 27.
  9. Il pease dei misteri. L’Italia vestita di giallo (olasz nyelven). misteriditalia.com. [2013. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 15.)
  10. Gianni Canova. Enciclopedia del cinema. Garzanti (2005) 
  11. I premi del cinema. Gremese Editore (1998). ISBN 8877422211 
  12. a b c Enrico Lancia, Roberto Poppi. Dizionario del cinema italiano, Le Attrici (olasz nyelven). Gremese Editore (2003). ISBN 888440214X 
  13. John-Arne Ø. Gundersen: En gang var Fred Robsahm (64) filmstjerne (norvég nyelven). dagbladet.no, 2007. október 8.

További információ[szerkesztés]