Afroázsiai vadmacska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Afroázsiai vadmacska
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Macskafélék (Felidae)
Alcsalád: Macskaformák (Felinae)
Nem: Felis
Faj: F. lybica
Tudományos név
Felis lybica
(Forster, 1770)
Szinonimák
  • Felis haussa
  • Felis ocreata
  • Felis silvestris gordoni
  • Felis silvestris lybica
Alfajok
Elterjedés
Felis lybica lybica - barna; F. l. cafra - kék; F. l. ornata - zöld
Felis lybica lybica - barna; F. l. cafra - kék; F. l. ornata - zöld
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Afroázsiai vadmacska témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Afroázsiai vadmacska témájú kategóriát.

Az afroázsiai vadmacska (Felis lybica)[1][2] az emlősök osztályába, a ragadozók rendjébe, a macskafélék családjába és a macskaformák alcsaládjába tartozó faj. Gyakran nevezik magyarul afrikai vadmacskának is, ami megtévesztő, hiszen a faj nemcsak Afrikában él.

Afrika és a Közel-Kelet sivatagos és szavannás területein fordul elő.

Jelentősen kisebb, mint az európai vadmacska (Felis silvestris silvestris) és rövidebb a szőre. A tudományos eredmények szerint a házi macska őse, mivel szelídebb, mint az európai faj, és éjszaka aktív.

Habár néhány szakértő azt feltételezi, hogy a macskák háziasításának ideje az i. e. 8. évezredre tehető, a legrégibb vitathatatlan bizonyítékok i. e. 4. évezred körüli egyiptomi ábrázolások. Azonban egy 2004-es ciprusi régészeti felfedezés erős bizonyíték, ha nem is a háziasításukra, de legalábbis a megszelídítésükre i. e. 7500 körül.[3]

Megjelenése[szerkesztés]

Az afroázsiai vadmacska szőrzete világos homokszürke, néha halványsárga vagy vöröses árnyalatú, de a hasán és a torkán majdnem fehéres. A füleken kis pamacsok vannak, vörösestől szürkés színűig terjednek, körülöttük hosszú, világossárga szőrök vannak. Az arc körüli csíkok sötét okkersárgától feketéig terjednek, kettő vízszintesen húzódik az állat arcán a külső szemzugtól az állkapocsig, egy kisebb csík pedig a belső szemzugtól az orrig, négy-hat másik pedig a torkon látható. Az elülső lábakon két sötét gyűrű, a hátsókon pedig csíkok vannak. Hátán sötét csík húzódik, oldalai világosabbak. Az oldalán lévő halvány függőleges csíkok gyakran foltokká olvadnak. Farka vége felé két-három gyűrű látható, a hegye fekete.[4][5] A hímek fej-törzshossza 47–59,7 centiméter, ehhez jön a 26,7–36,8 cm hosszú farkuk; a nőstények teste és feje együtt 40,6–55,8 centiméter, farkuk 24,1–33,7 cm-es.[6] A jemeni hímek fej-testhossza 46–57 cm, farkuk 25–32 cm; a nőstények valamivel kisebbek, 50–51 cm a fej-törzshosszuk, és 25–28 cm hosszú a farkuk. Mind a hímek, mind a nőstények súlya 3,2–4,5 kilogramm.[7]

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]

Az afroázsiai vadmacska Afrikában, az Arab-félsziget néhány pontján, és a Közel-Keleten egészen a Kaszpi-tengerig fordul elő.[8] Sokféle élőhelyen megél, különösen a dombos és hegyvidéki tájakon, például az Ahaggar-hegységben. A Szaharában és az ehhez hasonló sivatagokban sokkal kisebb egyedsűrűségben fordul elő. A Szaharától északra található területen Marokkótól Egyiptomig terjedt el, és a Szaharától délre fekvő trópusi és szubtrópusi füves területeken, szavannákon és cserjésekben él, egészen Mauritániától Afrika szarváig, beleértve Szomáliát, Eritreát, Etiópiát, Dzsibutit és Szudánt. Délebbre minden kelet- és dél-afrikai országban jelen van.[1] Afrikán és az Arab-félszigeten kívül Nyugat- és Közép-Ázsiában él az indiai Rádzsasztánig és a kínai Hszincsiangig.[2]

A szardíniai és korzikai vadmacskát korábban az alfajának tekintették Felis lybica sarda tudományos néven.[9] A zooarcheológiai kutatások eredményei azt mutatják, hogy a valószínűleg az első évezred elején betelepített és a Közel-Keletről származó házimacskák leszármazottjai, amelyek mára elvadultak.[10] A Szicílián élő macskákról kiderült, hogy európai vadmacskákról van szó.[10][11]

Szardíniai vadmacska

Életmódja[szerkesztés]

Az afroázsiai vadmacskák főleg éjszaka aktívak, és ekkor keresnek zsákmányt. Hallásuk segítségével pontosan meg tudják határozni a zsákmányt, amelyet úgy közelítenek meg, hogy türelmesen elékúsznak, és a növényzet segítségével rejtőznek el előlük. Ritkán isznak.[12] Elsősorban egerekre, patkányokra, madarakra, kis hüllőkre és rovarokra vadásznak.[13][14] Ha megfélemlítik, a macska felemeli a szőrét, hogy nagyobbnak tűnjön, és így megfélemlítse ellenfelét. Nappal általában a bokrok közé bújik, bár néha sötét felhős napokon nappal is aktív. Egy hím területe legfeljebb három nőstény területét fedheti át.[15]

A nőstény vemhességi ideje 56-60 napig tart.[16] Botswanában többnyire a meleg nedves évszakban jön világra egy-három kölyök;[13] öt kölyökből álló almokat is megfigyeltek. Szüléshez olyan védett helyeket használ, mint a sűrű fű, odú vagy üreges fa. A kölykök körülbelül 10-14 nap múlva nyitják ki a szemüket, és egy hónapos korukban már mozgékonyak. Három hónapos koruk körül kezdenek vadászati technikákat tanulni anyjuktól. Körülbelül hat hónapos korukban hagyják el anyjukat, és válnak önállóvá.[16]

A Vörös Listán a nem fenyegetett kategóriában szerepel.[1] Jelenleg az Alley Cat Rescue az egyetlen ismert szervezet, amelynek tevékenysége kifejezetten az afrikai és ázsiai vadmacskák populációjának megőrzését és a házimacskák által okozott génszennyezés csökkentésére irányul.[17]

Rendszertani helyzete[szerkesztés]

A Felis lybica tudományos nevet 1780-ban Johann Georg Forster javasolta a fajnak, egy a Berberföldi Gafszából származó példányra alapozva. Az állat házimacska méretű volt, de vöröses színű, rövid fekete pamacsok voltak a fülein és gyűrűs farka volt.[18]

Johann Friedrich Gmelin 1791-ben írta le a Felis ocreata-t James Bruce Észak-Etiópiából származó példány leírása alapján.[19] Az Oldfield Thomas és Martin Hinton által 1921-ben, egy koponyáról és homokszínű gereznáról leírt Felis haussa szintén a faj szinonimája; a koponya és a gerezna az Aïr hegységből szármatott, Zinder városától délre.[20] Az 1968-ban David Harrison által leírt Felis silvestris gordoni egy Ománból származó nőstény állat koponyáján és nagyon halványszürke gereznáján alapult.[21]

Ezek ellenére a fajt ezután sokáig a vadmacska (Felis silvestris) alfajaként kezelték Felis silvestris lybica néven. Az afroázsiai vadmacska az IUCN egy 2017-es rendszertani újradolgozásában "nyerte vissza" faji státuszát, és később felkerült a Vörös Listára is.[1][2][22]

Alfajai[szerkesztés]

2017 óta a fajnak a következő 3 alfaját ismerik el; ezeket korábban a vadmacska alfajaiként tartották számon:[2][22]

A DNS-elemzések alapján a mocsári macska (Felis chaus) volt az első Felis-faj, amely elvált a nem többi részétől, ezt követően a feketelábú macska (F. nigripes), a homoki macska (F. margarita), a kínai hegyimacska (F. bieti), az afroázsiai vadmacska, majd a vadmacska (F. silvestris) vált el egymástól.[23][24][24]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d https://www.iucnredlist.org/species/131299383/154907281
  2. a b c d https://repository.si.edu/bitstream/handle/10088/32616/A_revised_Felidae_Taxonomy_CatNews.pdf?sequence=1&isAllowed=y
  3. http://news.bbc.co.uk/2/hi/science/nature/3611453.stm
  4. Hufnagl, E.; Craig-Bennett, A. (1972). "African Wild Cat". Libyan Mammals. Cambridge, United Kingdom: Oleander Press. p. 42. ISBN 9780902675087
  5. Rosevear, D. R. (1974). "Felis lybica Forster". The carnivores of West Africa. London: Trustees of the British Museum (Natural History). pp. 384−395. ISBN 978-0565007232
  6. Pocock, R. I. (1944). "The races of the North African wild cat". Proceedings of the Zoological Society of London. 114 (1–2): 65–73.doi.:10.1111/j.1096-3642.1944.tb00212.x
  7. Al-Safadi, M. M.; Nader, I. A. (1990). "First record of the wild cat, Felis silvestris Schreber, 1777 from the Yemen Arab Republic (Carnivora: Felidae)". Mammalia. 54 (4): 621–626. doi.:10.1515/mamm.1990.54.4.621 86461554
  8. Nowell, K.; Jackson, P. (1996). "African Wildcat Felis silvestris, lybica group (Forster, 1770)"Wild Cats: status survey and conservation action plan Gland, Switzerland: IUCN/SSC Cat Specialist Group. pp. 32−35. Archived from the original Archiválva 2012. április 8-i dátummal a Wayback Machine-ben on 3 March 2016. Retrieved 23 September 2006.
  9. Pocock, R. I. (1951)."Felis lybica, Forster" . Catalogue of the Genus Felis. London: Trustees of the British Museum. pp. 50−133.
  10. a b Gippoliti, S. & Amori, G. (2006). "Ancient introductions of mammals in the Mediterranean Basin and their implications for conservation" Mammal Review. 36 (1): 37–48. doi.:10.1111/j.1365-2907.2006.00081.x
  11. Mattucci, F.; Oliveira, R.; Bizzarri, L.; Vercillo, F.; Anile, S.; Ragni, B.; Lapini, L.; Sforzi, A.; Alves, P. C.; Lyons, L. A. & Randi, E. (2013). "Genetic structure of wildcat (Felis silvestris) populations in Italy" Ecology and Evolution. 3 (8): 2443–2458. doi.:10.1002/ece3.569
  12. Dragesco-Joffe, A. (1993). "The African Wildcat, ancestor of the domestic cat". La vie sauvage du Sahara. Lausanne: Delachaux et Niestle. pp. 134−136.
  13. a b Smithers, R. H. N. (1971). The Mammals of Botswana. South Africa: University of Pretoria.
  14. Hufnagl, E.; Craig-Bennett, A. (1972). "African Wild Cat". Libyan Mammals. Cambridge, United Kingdom: Oleander Press. p. 42. ISBN 9780902675087
  15. Estes, R. D. (1999). The Safari Companion Russel Friedman Books. ISBN 978-1-890132-44-6
  16. a b Kingdon, J. (1988)."Wild Cat (Felis sylvestris)" . East African Mammals: An Atlas of Evolution in Africa, Volume 3, Part A: Carnivores. University of Chicago Press. pp. 312−317. ISBN 978-0-226-43721-7
  17. "Help save your kitty's heritage" Alley Cat Rescue. Retrieved 2019-09-23.
  18. Forster, G. R. (1780). "LIII. Der Karakal". Herrn von Büffons Naturgeschichte der vierfüssigen Thiere. Mit Vermehrungen, aus dem Französischen übersetzt. Sechster Band [Mr. von Büffon‘s Natural History of Quadrupeds. With additions, translated from French. Volume 6]. Berlin: Joachim Pauli. pp. 299–319.
  19. Gmelin, J. G. (1791). "Anmerkungen zu James Bruce Reise nach Abyssinien". Anhang zu James Bruce Reisen in das Innere von Africa, nach Abyssinien an die Quellen des Nils [Appendix to James Bruce‘s Travels into the Interior of Africa, to Abyssinia to the sources of the Nile]. Rinteln, Leipzig: Expedition der Theologischen Annalen, Johann Ambrosius Barth. pp. 1–38.
  20. Thomas O.; Hinton M. A. C. (1921). "Captain Angus Buchanan's Aïr Expedition. II. On the mammals (other than ruminants) obtained during the expedition to Aïr (Asben)" Novitates Zoologicae. 28 (1): 1–13.
  21. Harrison, D. L. (1968). "Felis silvestris gordoni". The mammals of Arabia: Carnivora, Hyracoidea, Artiodactyla. Volume 2. London: Ernest Benn Ltd. p. 283.
  22. a b https://www.researchgate.net/publication/316880566_A_revised_taxonomy_of_the_Felidae_The_final_report_of_the_Cat_Classification_Task_Force_of_the_IUCNSSC_Cat_Specialist_Group
  23. "The Late Miocene radiation of modern Felidae: A genetic assessment"
  24. a b Li, G.; Davis, B. W.; Eizirik, E. & Murphy, W. J. (2016). "Phylogenomic evidence for ancient hybridization in the genomes of living cats (Felidae)" Genome Research. 26 (1): 1–11. doi.:10.1101/gr.186668.114 4691742