Adzsmán
| Adzsmán | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Egyesült Arab Emírségek | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 490 035 fő (2017)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 14 m | ||
| Időzóna | UTC+04:00 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 25° 23′ 58″, k. h. 55° 28′ 47″25.399444°N 55.479722°EKoordináták: é. sz. 25° 23′ 58″, k. h. 55° 28′ 47″25.399444°N 55.479722°E | |||
 | |||
 | |||
| Adzsmán weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Adzsmán témájú médiaállományokat. | |||
Adzsmán (arabul: عجمان 'Aǧmān; öböl-arab: عيمان ʿYmān, elterjedt angol átírással Ajman) az Egyesült Arab Emírségek ötödik legnagyobb és ötödik legnépesebb városa Dubaj, Abu-Dzabi, Sardzsa és El-Ajn után. A ország legkisebb emírségének, az Adzsmán Emírségnek a fővárosa, és a Dubaj–Sardzsa–Adzsmán nagyvárosi terület részét képezi. Nyugaton a Perzsa-öböl határolja, szárazföldön pedig Sardzsa Emírség veszi körül.[2] 16 kilométernyi homokos tengerpartja népszerű üdülőhellyé teszi.[3]
Etimológia
[szerkesztés]Az Adzsmán név az arab عَجْمان (ʕajmān) szóból származik, amely az عَجَم (ʕajam, „idegen, külföldi”) szóhoz kapcsolódik, mivel a területet egykor perzsák lakták.[4][5]
Története
[szerkesztés]Al-Bu-Karaiban Nuaimi uralma Adzsmánban 1816-ban kezdődött, amikor Rasid bin Humajid al-Nuaimi és ötven követője egy rövid konfliktus során elfoglalta Adzsmán part menti települését az al-Bu-Sámis Nuaimi törzs tagjaitól.[6] Az adzsmáni erőd azonban csak 1816-ban vagy 1817-ben esett el, és jutott végleg Rasid követőinek kezére, és uralkodását a szomszédos Sardzsa és Rász el-Haima hatalmas sejkje, Szultan bin Sakr Al-Kászimi is elismerte.
1820. január 8-án, miután Sir W.G. Keir vezette brit erők kifosztották Rasz Al-Kajmátt, Szultan bin-Szakr 1820. február 4-én aláírta az Egyesült Királysággal a Tengerészeti Általános Szerződést, amelyet március 15-én Rasid bin Humajid is aláírt a Falaja-erődben.[7]
Egy 1822-es brit tengeri felmérés szerint Adzsmán a partvidék egyik legjobb, kikötésre alkalmas öblével rendelkezett, és egy kis város volt, egyetlen erődített épülettel, a uralkodó házával. A későbbi Szerződéses Sejkségek partvidékén fekvő sok más part menti városhoz hasonlóan a lakosság száma az évszaktól függően változott – a gyöngyhalászati szezonban (április–szeptember) 1400–1700 férfi élt ott a „Mahamé” törzsből, akik közül sokan a datolyaszüret idején Al-Buraimibe vándoroltak. A felmérés megjegyzi, hogy Adzsmán uralkodója, Rasid bin Ahmed függetlennek tekintette uralmát a Sardzsa Emirátustól, de Sardzsa nem osztotta ezt a nézetet, annak ellenére, hogy nem volt tényleges hatalma Adzsmán felett. A felmérés megjegyezte, hogy a város lakói „többnyire szigorú vahhábiták” voltak, és rögzítette a Fászt romos falu jelenlétét Adzsmán városától délre a parton, amely ma Sardzsa város Fiszt nevű külvárosa.
1831-ben Adzsmán sejkje elfogadta Maszkat imámjának támogatását, hogy Sardzsa szultánjával, Szultan-bin-Szakrral együtt harcoljon Szohar ellen, de a szultán veresége után Szohar mellé állt. Távollétében Abu-Dzabi Bani Jasz törzseinek egy része kifosztotta Adzsmán városát és datolyaültetvényeit. Megtorlásul az adzsmáni erők „merész pusztításokat” követtek el Szohar és Maszkat városaiban. Amikor felkérték, hogy tegyen jogorvoslatot „alattvalója” cselekedeteiért, Szultan-bin-Szakr tagadta, hogy bármilyen hatalma lenne Adzsmán felett, és 1832-ben Brit Királyi Haditengerészet erőit küldtek oda, hogy jogorvoslatot szerezzenek a keleti part városai ellen elkövetett támadásokért. A Sardzsa, Adzsmán és Dubaj, valamint Abu-Dzabi közötti konfliktus lezárásaként Adzsmán (a többi féllel együtt) 1835-ben önállóan aláírta a tengeri szerződést.[8]
1840-ben Humaid bin Obeid bin Subt Al-Hírából a Bani Najem törzs támogatásával betört Adzsmánba. Bár eleinte vonakodott Humejd-bin-Rasid segítségére sietni, Sardzsa szultánja, Szultan-bin-Szuggur elküldte fiát, Szuggurt, aki a dubaji Maktummal együtt kiűzte a betolakodókat, és megtorlásul kifosztotta Al-Híra városát.
1843-ban újabb tengeri szerződést írtak alá a z emírek és a britek között, majd 1853. május 4-én „örökös békeszerződést” kötöttek a part menti sejkek, a szerződés másolata az Adzsmán Múzeumban látható. Egy újabb, 1892-es szerződés kötötte össze a Szerződéses Sejkségeket Nagy-Britanniával.[9]
A 20. századra J. G. Lorimernek az öböl menti államok partvidékéről készített felmérése szerint Adzsmán egy kisváros, mintegy 750 lakossal (összehasonlításképpen Dubaj lakossága akkoriban több mint 10 000 fő volt).[10] 1971. december 2-án Adzsmán, Sejk-Rasid bin Humajd Al Nuaimi vezetésével, csatlakozott az Egyesült Arab Emírségekhez.
Népesség
[szerkesztés]A városban él az emírség lakosságának több mint 90%-a. A terület közvetlenül Sardzsa városába nyúlik a part mentén délnyugatra, amely viszont Dubajjal szomszédos, így egy folytonos városi területet alkotva. Az Adzsmán Emírség népességét 2024-ben 582 852 főre becsülik, magának a városának a népességét pedig 565 767 főre, ami az elmúlt évtizedek jelentős növekedési pályáját tükrözi. 1950-ben a népesség mindössze 231 fő volt, ami jól mutatja az emírség gyors urbanizációját és fejlődését.[11]
Galéria
[szerkesztés]-
A város látképe a magasból nézve -
Az emír palotája -
A jelenleg múzeumként szolgáló egykori erőd -
Al-Marsza Adzsmán -
Part menti mecset
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ كتاب التعداد العام للسكان 2017 pp. 44
- ↑ Adzsmán, az öböl-világ apró gyöngyszeme (magyar nyelven). Az Utazó Magazin, 2019. július 30. (Hozzáférés: 2025. november 25.)
- ↑ A magyar utazókat is elcsábítaná Ajman, a legkisebb emirátus. turizmus.com. (Hozzáférés: 2025. november 26.)
- ↑ William Lancaster – Fidelity Lancaster: Honour is in Contentment: Life Before Oil in Ras Al-Khaimah (UAE) and Some Neighbouring Regions. 2011. ISBN 978-3-11-022339-2 Hozzáférés: 2025. november 25.
- ↑ Gwillim Law: Administrative Subdivisions of Countries: A Comprehensive World Reference, 1900 through 1998. 2010. 382. o. ISBN 978-0-7864-6097-7 Hozzáférés: 2025. november 25.
- ↑ History of Ajman (angol nyelven). visit-ajman.ae. [2025. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. november 25.)
- ↑ Onley, James (2009). „Britain and the Gulf Shaikhdoms, 1820-1971: The Politics of Protection”. SSRN Electronic Journal. DOI:10.2139/ssrn.2825942. ISSN 1556-5068. (Hozzáférés: 2025. november 25.)
- ↑ Schofield, R (1990). Islands and Maritime Boundaries of the Gulf 1798–1960. UK: Archive Editions. pp. 134–135. ISBN 9781852072759.
- ↑ „Ajman | History, Population, & Facts | Britannica”, Encyclopedia Britannica. [2025. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. november 25.) (angol nyelvű)
- ↑ Lorimer, John G (1908). Gazetteer of the Persian Gulf Oman & Central Arabia. Bombay: Government of India. pp. 1433–1451.
- ↑ Wayback Machine. scc.ajman.ae. [2025. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. november 25.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ajman című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
