Adolf Anderssen
| Adolf Anderssen | |
![](https://hu.wikipedia.org/wiki/Fájl:Anderssen,_Adolf_"-5"_-_DPLA_-_9ca464339f18b3d8be87fccc68c3ee73_(cropped).jpg) | |
| Személyes adatok | |
| Teljes név | Karl Ernst Adolf Anderssen |
| Születési dátum | 1818. július 6. |
| Születési hely | Breslau Poroszország |
| Halálozási dátum | 1879. március 13. (60 évesen) |
| Halálozási hely | Breslau |
| Állampolgárság | német |
| Szülei | Elisabeth Caroline Schenck August Heinrich Anderssen |
| Iskolái | Wrocławi Egyetem |
| Versenyzői adatok | |
| Cím | sakkmester[1] |
| Legmagasabb Élő-pontszám | 2744 (1870. augusztus)[2] |
| Legmagasabb ranglista | 1. (7 különböző hónapban 1861. december és 1870. augusztus között)[3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Adolf Anderssen témájú médiaállományokat. | |
Karl Ernst Adolf Anderssen (Breslau, Poroszország, 1818. július 6. – 1879. március 13. Breslau) német sakkmester volt, a 19. század egyik legjobbja a sakkban, akit a modern sakkozás első nagy alakjai közt tartanak számon.
Anderssent 1851 és 1858, illetve 1861 és 1866 közt a világ legjobbjának tartották. Néha nem hivatalos világbajnokként is emlegetik, bár az első nem hivatalos világbajnoki címet a legtöbb vélemény szerint Paul Morphy vívta ki, aki Anderssennél is jobbnak bizonyult. 1858-ban Anderssen páros mérkőzésen kikapott Morphytól, majd 1866-ban a korszak másik kiemelkedő sakkozójától, Wilhelm Steinitztől. Anderssen három nagy sakktornán lett győztes: 1851-ben és 1862-ben Londonban és 1870-ben Baden-Badenben.
Háttere
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Breslauban született, az akkor Poroszországhoz tartozó Sziléziában. Élete jó részét itt töltötte. Sohasem házasodott meg, megözvegyült édesanyjával és pártában maradt lánytestvérével élt.
A breslaui állami gimnáziumban végzett, majd az egyetemen matematikát és filozófiát tanult. Miután végzett, a Friedrich gimnáziumban kapott tanári állást, később ugyanott matematika professzor lett. Csendes, állandó, fegyelmezett középosztálybeli életet élt. A hivatása a matematika tanítása, hobbija és szenvedélye a sakkozás volt.
Kilencéves korában apja tanította sakkozni. A játék stratégiáját emlékezése szerint William Lewis La Bourdonnais és McDonnell 50 játszmája című (1835) könyvéből tanulta. Nem volt sakkcsodagyerek. Fejlődése tervezett volt és 1840-re, huszonegy éves korára még nem haladta meg az olyan német mesterek szintjét, mint Ludwig Bledow, von der Lasa vagy Wilhelm Hanstein. Először azzal érdemelte ki a közfigyelmet, hogy 1842-ben sakkproblémákról szóló írásokat közölt. 1846-ban a Schachzeitung („Sakkújság”, a későbbi Deutsche Scahchzeitung, „Német sakkújság”) szerkesztője lett.
Sakk-karrierje
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]London, 1851
1848-ban Anderssen döntetlent ért el a profi játékos Daniel Harrwitz ellen. E játszma és hírneve alapján meghívták, hogy képviselje Németországot a világ első nemzetközi sakkversenyén Londonban, 1851-ben. Habozott elfogadni a meghívást mert pénztárcájához mérten a költségek magasra rúgtak.
Howard Staunton azonban felajánlotta, hogy ha szükséges, saját zsebéből állja Anderssen utazási költségeit, ha Anderssen nem nyeri el a torna díját. E nagylelkű ajánlat hatására Anderssen mégis Londonba utazott. A tornán legyőzte Lionel Kieserizkyt, Szén Józsefet, magát Stauntont, Marmaduke Wywillt, és ezzel megnyerte a versenyt.
Az 1851-es tornát sokan világbajnokságként aposztrofálják, bár ekkor még nem volt használatban ez a szó, mivel az első világbajnokságot 1886-ban rendezték. Mindazonáltal győzelmével Anderssen a világ legjobb sakkozójának hírnevét szerezte meg.
Két játszmája különös megbecsülést szerzett a számára, amelyeket jelentős áldozatokat vállalva nyert meg. Az egyik 1851-ben Lionel Kieseritzky elleni partiban feláldozta az egyik futóját, mindkét bástyáját, végül még a vezért is. A másik játszmát a következő évben Berlinben vívta Jean Dufresne ellen. Ebben az áldozat az előzőnél szerényebb volt, de még így is magába foglalta a vezért és még egy figurát. E két játszma azon kevés sakkjátszma közé tartozik, amelyeket külön néven ismer a sakktörténet: a Dufresne elleni „az örökzöld játszma”, a Kieseritzky elleni partit „a halhatatlan játszma” néven emlegetik.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Abban az időszakban ez a mai nagymesteri címnek felelt meg
- ↑ A chessmetrics szerinti legmagasabb pontszáma "Chessmetric Player Profile: Adolf Anderssen" (angol nyelven). chessmetrics.com. Hozzáférés: 2014. július 8.
- ↑ "Chessmetric Player Profile: Adolf Anderssen/Ratings only" (angol nyelven). chessmetrics.com. Hozzáférés: 2014. július 8.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Adolf Anderssen című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Hooper, David; Whyld, Kenneth (1992). The Oxford Companion to Chess (second ed.). Oxford University Press. ISBN 0-19-280049-3.
- World Chess Champions by Edward G. Winter, editor. 1981 ISBN 0-08-024094-1
- Elo, Arpad (1978). "The Rating of Chessplayers, Past and Present". Arco. ISBN 0-668-04721-6.
{{cite journal}}: Cite journal requires|journal=(súgó) - The World's Great Chess Games by Reuben Fine; Dover; 1983. ISBN 0-486-24512-8
- Gottschall, Hermann von (1912, reprint edition 2006). "Adolf Anderssen, der Altmeister deutscher Schachspielkunst". Elibron Classics. ISBN 0-543-77333-7.
{{cite journal}}: Check date values in:|year=(súgó); Cite journal requires|journal=(súgó)CS1 karbantartás: year (link) classical standard biography on Anderssen (only in German) - Kasparov, Garry (2003). "My Great Predecessors, part I". Everyman Chess. ISBN 1-85744-330-6.
{{cite journal}}: Cite journal requires|journal=(súgó) Some material on Anderssen in the first chapter.
