Adler Simon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Adler Simon
Született1861. november 30.[1]
Miskolc
Elhunyt1930. december 17. (69 évesen)[1]
Budapest I. kerülete
Állampolgárságamagyar
HázastársaSchlesinger Sarolta
(h. 1891–1930)
SzüleiAdler Sámuel
Weisz Rozália
Foglalkozásagyógypedagógus
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (16B-4-42)
SablonWikidataSegítség

Adler Simon (Miskolc, 1861. november 30.[2]Budapest, 1930. december 17.)[3][4] gyógypedagógus.

Élete[szerkesztés]

Adler Sámuel kereskedő és Weisz Rozália gyermekeként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a Budapesti Izraelita Tanítóképzőben tanult, ahol 1881-ben tanítói oklevelet szerzett. 1881 és 1907 között az Izraelita Siketnémák Országos Intézetének tanítójaként dolgozott, majd 1907-től 1930 szeptemberéig a Wechselmann-féle Vakok Intézetének igazgatója volt. A 20. század elejének egyik jelentős gyógypedagógusaként először foglalkozott Magyarországon vak és siketnémák oktatásával. Írásai megjelentek a Népnevelők Lapjában, a Kalauzban, az Izraelita Tanügyi Értesítőben, a Magyar Hírlapban és az Egyenlőségben. Az Országos Izraelita Tanítóegyesületnek alelnöke volt.

A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték végső nyugalomra (16B-4-42).[4]

Emlékét a Dohány utcai zsinagóga sírkertjében emléktábla őrzi.

Családja[szerkesztés]

Felesége Schlesinger Sarolta (1871–1945) volt, Schlesinger Sándor könyvelő és Abeles Hermina lánya, akivel 1891. november 29-én Budapesten kötött házasságot.[5]

Gyermeke

  • Adler Hermin (1894–?). Férje Ehrenthal Jenő (1886–?) hitközségi főpénztáros.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A vak siketnémák tanításáról (A Gyermek, 1911)
  • Wie sollen wir für die Zukunft unserer Kriegsblinden sorgen? Fejér Gyulával (Budapest, 1915)

Műfordítása

  • Juan Pablo Bonet: A betűknek elemeikre való felbontása és a némák beszédre való tanításának művészete (Budapest, 1907)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]