Adelheid francia királyi hercegnő
| Madame Adélaïde | |
 | |
| Uralkodóház | Bourbon |
| Született | 1732. március 23. Versailles, Franciaország |
| Elhunyt | 1800. február 27. (67 évesen) Trieszt, Ausztria |
| Nyughelye | Saint-Denis-székesegyház 1817. január 20. |
| Édesapja | XV. Lajos francia király |
| Édesanyja | Leszczyńska Mária |
| Vallása | római katolikus |
 | |
| Madame Adélaïde aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Madame Adélaïde témájú médiaállományokat. | |
Mária Adelheid (ismertebb francia névváltozatán: Madame Adélaïde; Versailles, Franciaország, 1732. március 23. – Trieszt, Ausztria, 1800. február 27.), francia királyi hercegnő, XV. Lajos és Leszczyńska Mária hatodik gyermeke és negyedik hajadon leánya. Gyermekkorában udvari megszólítása Madame Quatrième volt, születési sorrendje alapján.
Mária Adelheid – több nővéréhez hasonlóan – sosem kötött házasságot. Testvérével, Viktória hercegnővel apjuk halálát követően is a versailles-i királyi udvarában élt, ahol később unokaöccsük, XVI. Lajos uralkodása alatt is megtartották pozícióikat. Politikai és udvari nézeteit tekintve erősen konzervatív álláspontot képviselt, és közismerten ellenséges viszony fűzte a király feleségéhez, Marie Antoinette királynéhoz.
A francia forradalom kitörésekor a hercegnő és húga elhagyták az országot. Először Rómába mentek, ahol az emigráns francia arisztokrácia több tagja is menedékre lelt. Azonban az Első Francia Köztársaság csapatainak 1796-os itáliai hadjárata következtében kénytelenek voltak továbbmenekülni a Nápolyi Királyságba. Mivel a köztársasági csapatok 1799-re Nápolyt is fenyegették, a hercegnők végül Triesztben, a Habsburg Birodalomban telepedtek le. Mária Adelheid itt hunyt el 1800. február 27-én. Haláláig ő volt XV. Lajos utolsó élő gyermeke.
Életrajza
[szerkesztés]Ifjúkora Versailles-ban
[szerkesztés]
Mária Adelheid hercegnő (franciául: Marie Adélaïde) 1732. március 23-án született a versailles-i kastélyban, Franciaországban. Ő volt XV. Lajos francia király és Leszczyńska Mária hatodik gyermeke, egyben negyedik leánya. Nevét apai nagyanyja, Mária Adelheid dauphine után kapta. Keresztelőjére 1737. április 27-én került sor. Keresztszülei a Nagy Condé két unokája: Charolais grófja és Mademoiselle de Charolais lettek.
A francia királyi családban elfoglalt helye révén „Madame Quatrième”, azaz „Negyedik kisasszony” néven szólították nővére, Mária Lujza 1733-ban bekövetkezett haláláig. Ezt követően „Madame Troisième”, vagyis „Harmadik kisasszony” néven ismerték. Később mégis „Madame Adélaïde”-ként, vagy olyakor csak „Madame”-ként szólították. Húgaival ellentétben a hercegnő Versaillesban tölthette gyermekkorát, nem kellett a Fontevraud apátságban tanulnia.
Madame Adélaïde több féltől is kapott házassági ajánlatot, köztük unokatestvérétől, Condé hercegétől, valamint Ferenc Xavér hercegtől, III. Ágost lengyel király fiától. A hercegnő azonban visszautasította a megkereséseket és élete hátralévő részében sem kötött házasságot senkivel. Ő volt édesapja, XV. Lajos király legkedvesebb gyermeke. Élénk személyiségével anyjuk 1768-as halála után egyfajta családfőként funkcionált testvérei között – ez alól csak legifjabb húga, Madame Louise volt kivétel, aki a legfüggetlenebb személyiség volt a király gyermekei közül.
Forradalom és száműzetés
[szerkesztés]
A francia forradalom kitörésével húgával a király mellett találták magukat. Az 1789. október 5. és 6. között zajló „asszonyok menete” után a királyi családdal együtt a versailles-i kastélyból átköltöztek Párizsba a forradalmárok felügyelete alatt, bár ők maguk inkább a Bellevue-kastélyban tartózkodtak Meudon közelében, nem pedig a Tuileriák palotájában a királlyal és annak közvetlen családjával.
A katolikus egyház ellen hozott új törvények miatt a mélyen vallásos hercegnők úgy döntöttek, hogy elhagyják az országot és Rómába mennek. Annak ellenére, hogy ezt az elhatározásukat abban az időben hozták meg, amikor még eltűrt volt az emigráció az országból, döntésük heves ellenállást váltott ki a Nemzetgyűlés tagjai között. Úgy vélték, hogy távozásuk a királyi család több tagját is az ország elhagyására fogja ösztönözni, így a hercegnők emigrálásának gondolata csak tovább erősítette a forradalmárok monarchia-ellenességét.
A távozó hölgyeket Arnay-le-Duc városánál a forradalmi erők feltartóztatták, útjukat csak azt követően folytathatták, hogy a Nemzetgyűlés tagjai tárgyalták helyzetüket. A hercegnőkért Mirabeau gróf személyesen állt ki, aki gúnyosan megjegyezte a képviselőknek: „maguk több órán át tanácskoznak két hölgy távozásán, akik szívesebben imádkoznak Rómában, mint Párizsban”. Végül a Savoyai Hercegségen át – ami unokahúguk, Madame Clotilde új hazája volt a savoyai trónörökös, Károly Emánuel feleségeként – elérték a pápai államot.
.jpg){kind=link}
Száműzetésük első éveit itt töltötték, így a forradalom legmegrázóbb eseményeiről Rómbában értesültek: a varenne-i szökési kísérlet kudarcáról, a monarchia eltörléséről, valamint unokaöccsük, XVI. Lajos kivégzéséről, továbbá Marie Antoinette, és legifjabb unokahúguk, Madame Élisabeth tragikus haláláról. Mélyen megrendítette őket a hazájukban zajló erőszak és a királyi család sorsa.
Bonaparte Napóleon felemelkedése sem nyújtott számukra megnyugvást: a tábornok gyors katonai sikerei miatt elhagyni kényszerültek Rómát, és a Nápolyi Királyságba menekültek, ahol IV. Ferdinánd és felesége, Mária Karolina uralkodtak – utóbbi Marie Antoinette legkedvesebb nővére volt, és tudván húga és a francia hercegnők közti feszült viszonyról, nem volt barátságos a nővérekkel. A hercegnők azonban csak rövid ideig tartózkodtak Nápolyban, mivel 1798-ban a francia csapatok előrenyomulása újabb menekülésre késztette őket. Előbb Korfuba, majd végül Triesztbe, a Habsburg Birodalomba mentek, ahol végleg letelepedtek.
1799. június 7-én Madame Victoire mellrák következtében elhunyt. Madame Adélaïde, akit a hosszú menekülés és előrehaladott kora egyaránt megviselt, ezután magára maradt hűséges kísérőjével, a Roquefeuil márkinővel, aki lemondott vagyonáról és társadalmi helyzetéről, hogy az emigrációban is mellettük maradhasson. A hercegnő maga végül 1800. február 27-én halt meg Triesztben, hatvanhét esztendős korában. Tizenöt évvel később, a Bourbon-restauráció idején, XVIII. Lajos parancsára földi maradványaikat hazaszállították a visszaállított Francia Királyságba, és a Saint-Denis-székesegyházban helyezték örök nyugalomra családja mellé.
Források és jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Adélaïde de France (1732-1800) című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.