Adamiták

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Adamiták alatt két különböző vallási szekta értendő, az egyik az i.sz. II. században, a másik 1400 körül keletkezett.

A „régi” adamiták (nevük az ősi Ádámra utal) egy a II-IV. században élő gnosztikus felekezet. Állítólagos szerzője Prodicus, Carpocrates tanítványa Kr. u. 120-ban. Vallásuk nevét részben az Ádám mint egyik legfőbb „Aeon” (szellem) iránt érzett tiszteletüktől vették, részben onnan, hogy a paradicsomi ártatlanságot vissza akarván állítani, minden nemi közeledést tiltottak tanításukban. A házasságot eltörölték, vagyon- és nőközösséget hirdettek, a kultikus rendezvényeiken meztelenül vettek részt, emiatt kicsapongásokkal vádolták őket. Az adamitákat név szerint említi Szent Epiphaniosz és Hippói Szent Ágoston, valamint Alexandriai Kelemen; a gyakorlatuk leírása is tőlük ismert.

Az újkori adamiták avagy neo-adamiták egy manicheus szekta, amelyet állítólag egy Picard nevű francia alapított 1400-ban. A szekta Hollandiában, Franciaországban és különösen Csehországban volt elterjedt. Az új-adamiták kommunisztikus közösségben éltek, a szociális és vallásos meztelenséget és a szabad szerelmet gyakorolták, elvetették a magántulajdont. Hitük szerint keresztség sincs, viszont a lélek nem halhatatlan. Marokan nevű megváltóban hittek, aki nagy hadsereggel jön, és az összes embert, az adamitákat kivéve, legyilkolja. Jan Žižka, a huszita vezér majdnem teljesen kipusztította a szektát 1421-ben.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Konstantin von Höfler, Geschichtsquellen Böhmens, I, 414, 431.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]