Adamit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Adamit
Adamite-104087.jpg
Általános adatok
Kémiai név cink-arzenát-hidroxid
Képlet Zn2(AsO4)(OH)
Kristályrendszerrombos
Ásványrendszertani besorolás
OsztályOxidásványok
AlosztályArzenitek és rokonaik
Azonosítás
Megjelenés nyúlt, sugaras, kéregszerű, izometrikus, rozettaszerű
Szín halványsárga, mézsárga, barnássárga, vöröses, ritkán fehér vagy kék
Fény üveg
Átlátszóság áttetsző vagy átlátszó
Keménység 3,5
Hasadás
Törés egyenetlen, félkagylós
Oldhatóság híg savakban oldódik
A Wikimédia Commons tartalmaz Adamit témájú médiaállományokat.


Az adamit egy cink-arzenát-hidroxid ásvány, melynek képlete: Zn2(AsO4)(OH). Zöld színezők előfordulhatnak, és az ásványi szerkezetben vannak rézpótlók is. A cinkolivenit egy nemrégiben felfedezett ásvány, amely CuZn(AsO4)(OH) képletű köztes ásvány. A szerkezetben a mangán, a kobalt és a nikkel szintén helyettesíti a terméket. Az adamitot egy francia mineralógus, Gilbert-Joseph Adam (1795–1881) nevezte el.

Összetétel[szerkesztés]

Kémiai összetétel:

  • Zn = 56,78%
  • As = 26,13%
  • H = 0,35%
  • O = 27,90%

Az adamit kristályok esetében a legjellemzőbb a halványsárga szín. A színtelen, átlátszó minták igen ritkák. A kristályokat gyakran többféle színárnyalatok festik meg, mivel összetételükben különböző szennyeződések vannak jelen.

Az adamit kristályok hossza ritkán meghaladja az egy centimétert, de néhány közülük - például a Mapimí-medence területéről, mely Mexikó északi részén található - 2,5 centiméternél is hosszabb lehet.

Lelőhelye[szerkesztés]

A csodálatosan szép sárga-világos és mész-zöld színű kristályok, valamint a fluoreszkálás képessége miatt az adamit az ásványgyűjtők egyik nagy kedvence. Másodlagossága miatt kisebb mennyiségben fordul elő az ércek üledékes területein. Először 1866-ban az Atacama sivatagban (Chile) bukkantak rá.

Ismert lelőhelyei fellelhetőek Oroszországban (Dalnyegorszk), Algériában, Mexikóban (Mapimí), Törökországban, Görögországban és Franciaországban, valamint Németországban a Fekete-erdőben.

Képek[szerkesztés]


Forrás[szerkesztés]

  • Koch Sándor – Sztrókay Kálmán: Ásványtan I–II. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 1994. ISBN 963-18-5971-1  
  • Bognár László: Ásványhatározó. Budapest: Gondolat. 1987. ISBN 963-281-818-0  
  • Chris Pellant: Kőzetek és ásványok. Budapest: (kiadó nélkül). 2002. ISBN 963-9090-72-7