Activating Bodhichitta and a Meditation on Compassion

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Activating Bodhichitta and a Meditation on Compassion
Szerző Tendzin Gyaco
Nyelv angol
Téma buddhizmus
Kiadás
Kiadó Library of Tibetan Works and Archives
Kiadás dátuma 2006
Média típusa könyv
Oldalak száma 78
ISBN8186470522

Az Activating Bodhichitta and a Meditation on Compassion (Eredeti címe: Aryasurya's Aspiration and a Meditation on Compassion, magyarul: A bódhicsitta aktiválása és egy meditáció az együttérzésről) című könyvben négy szöveg szerepel az együttérzésről: Egy bodhiszattva imája Árjaszúra indiai buddhista mestertől, egy ehhez szóló szövegmagyarázat a 2. dalai lámától, az Inseparability of the Spiritual Master and Avalokiteshvara, illetve az együttérzés aktiválásáról szóló beszéd a jelenlegi, 14. dalai lámától (Tendzin Gyaco).

Magyar nyelvű fordítása nem jelent meg.

Tartalma[szerkesztés]

Nincs erőteljesebb és örömtelibb tudat mint a bódhicsitta tudat. Ez az, amikor saját vágyaink elérését mások vágyainak megvalósításán keresztül képzeljük el. Az akadályok leküzdéséhez leghatékonyabb módszere a bódhicsitta, amely egyedülálló módszer a tudat felébresztéséhez. A mahájána buddhizmusban használatos módszer lényege, hogy magunk helyett mások szenvedéstől való megszabadítása jelenti a fáradozás értelmét. A bodhiszattva addig elodázza a teljes buddhaság elérésének állapotát, amíg akár egy szenvedő érző lény is létezik, ezáltal a bodhiszattva is a szamszára újjászületésekből és halálokból álló körfogatában van. A bódhicsitta tudatállapot elérése rendkívül nehéz ugyan, mégis a gyakorlónak törekednie kell arra, hogy elérje azt. A buddhizmusban rendkívül értékesnek tekintett emberi lét lehetőséget nyújt erre.

A spirituális gyakorlat kezdeti szakaszában a gyakorló azon meditál, hogy elforduljon a jelenlegi élethez való ragaszkodástól, majd a következő élettől, így fokozatosan megteremtve a táptalajt a teljes felébredéshez. Ha a gyakorló motivációja a bódhicsitta és ekképpen meditál az állandótlanság, a halál, a lemondás, stb felett, akkor hatalmas mértékben lecsökkenti a megvilágosodáshoz vezető út hosszúságát.

A mahájána buddhizmusban a gyakorló legelőször menedéket vesz a három drágaságban, a buddhában, a dharmában és a szanghában, ezután aktiválja a megvilágosodni induló tudatot. Ez nem csupán szavak ismételgetését jelenti (mantra), hanem a jelentések beépítését a tudatba. Az imák jelentésének megértése jelenti a legjobb eredményeket. A bódhicsitta tudat azon szintje, amelyen a gyakorló csak kíván és imádkozik, még nem elegendő, kitartóan kell gyakorolni a bódhicsitta tudat aktiválásához. Segítséget nyújtanak ehhez az olyan művek, mint Nágárdzsuna Drágakőfüzér című műve, amely elmagyarázza a bodhiszattva gyakorlatokat és az üresség nézetét.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]