Aceszulfám-K

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aceszulfám-K
AcesulfameK.svg
Az Aceszulfám Kálium sója
Acesulfame-k-ball-and-stick.png
Az aceszulfám kálium pálcika-modellje
IUPAC-név kálium-6-metil-2,2-dioxo-2H-1,2λ6,3-oxatiazin-4-olát
Más nevek Acesulfame K

Ace K

Kémiai azonosítók
CAS-szám 55589-62-3
PubChem 23683747
ChemSpider 55940
EINECS-szám 259-715-3
SMILES
[K+].C\C1=C\C(=O)[N-]S(=O)(=O)O1
InChI
1/C4H5NO4S.K/c1-3-2-4(6)5-10(7,8)9-3;/h2H,1H3,(H,5,6);/q;+1/p-1
StdInChIKey WBZFUFAFFUEMEI-UHFFFAOYSA-M
UNII 23OV73Q5G9
ChEMBL 1351474
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C4H4KNO4S
Moláris tömeg 201,24 g/mol
Megjelenés fehér kristályos por
Sűrűség 1,81 g/cm3
Olvadáspont 225 °C
Oldhatóság (vízben) 270 g/l 20 °C-on
Veszélyek
NFPA 704
NFPA 704.svg
1
1
0
 
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)


Az aceszulfám-K az egyik legismertebb mesterséges édesítőszer. Fehér, kristályos por, melynek az összegképlete: C4H4KNO4S. 1967-ben fedezte fel egy német vegyész, Karl Clauss. A Szulfámsav származékaiból nyerik kémiai reakcióval.

A háztartásokban alkalmazott cukornál 200-szor édesebb. Alkalmazzák cukormentes gyümölcs- és zöldségkonzerveknél, lekvároknál, dzsemeknél, csokoládéknál, rágógumiknál, alkohol- és cukormentes italoknál, snackeknél, mustároknál, szószoknál. Ezen kívül szájvizekben, fogkrémekben és gyógyszerekben is megtalálható.

Összegképlete: C4H4KNO4S

Élelmiszer-adalékanyag kódja: E 950

Elfogadható napi beviteli mennyisége (ADI): 9,0 mg/kg.

Tulajdonságok[szerkesztés]

Az aceszulfám-K 200-szor édesebb, mint a cukor. Ugyanolyan édes, mint az aszpartám, 2/3-annyira, mint a szaharin és 1/3-annyira, mint a szukralóz. A szaharinhoz hasonlóan enyhe kesernyés utóíze van, különösen nagy koncentrációban. Kraft Foods szabadalmaztatta, nátrium-ferulátos elegyét, (Ferulasav nátrium-sója), hogy elnyomja az utóízét. Az Aceszulfám-K édesítőszert gyakran keverik más édesítőszerekkel, általában aszpartámmal vagy szukralózzal, de asztali édesítőszerként is forgalomban van. Ez olyan hatást eredményez, ahol az egyes komponensek elnyomják egymás utóízét, és sokkal édesebb keveréket kapunk, mint az alkotórészek külön-külön.

Ellentétben az aszpartámmal, az aceszulfám-K stabil marad melegítés hatására, még enyhe bázikus vagy savas közegben is. Hosszabb tárolás alatt sem bomlik el. Szénsavas üdítőitalokban szinte mindig keverik más édesítőszerekkel. Használják édesítőszerként proteinkeverékekben és gyógyszerkészítményekben is, különösen rágható vagy folyékony készítményekben, ahol a hatóanyagnak erőteljes íze van. Cukortartalmú rágógumikban az aceszulfám K-t ízfokozóként is alkalmazzák.

Felfedezése[szerkesztés]

Az aceszulfám-K-t véletlenül fedezték fel, egy hasonló vegyülettel (5,6-dimetil-1,2,3-oxatiazin-4(3H)-on-2,2-dioxid) 1967-ben. Felfedezője Karl Clauss és Harald Jensen volt, akik a Hoechst AG nevű cégnél dolgoztak.[1][2] Clauss, miután véletlenül belenyúlt az anyagba, amivel éppen dolgozott, megnyalta az ujját, hogy felvegyen egy darab papírt.[3] Későbbi kutatásai kimutatták, hogy hasonló vegyületek ugyanezzel az alapvázzal különböző mértékben édesek. A 6-Metil-1,2,3-oxatiazin-4(3H)-on-2,2-dioxidot az ízkaraktere miatt választották további kutatásra, és mert viszonylag könnyen volt szintetizálható. Ezután kapta generikus nevét: Aceszulfám-K a World Health Organization-tól 1978-ban.[1]

  1. ^ a b O'Brien-Nabors, L.. Alternative Sweeteners. New York, NY: Marcel Dekker, 13. o. (2001). ISBN 0-8247-0437-1 
  2. Williams, R. J.; Goldberg, I.. Biotechnology and Food Ingredients. New York: Van Nostrand Reinhold (1991). ISBN 0-442-00272-6 
  3. Newton, D. E.. Food Chemistry (New Chemistry). New York: Infobase Publishing, 69. o. (2007). ISBN 0-8160-5277-8