Acanthostega

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Acanthostega
Evolúciós időszak: Késő devon
Az Acanthostega gunnari rekonstruált rajza
Az Acanthostega gunnari rekonstruált rajza
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Család: Acanthostegidae
Nem: Acanthostega
Faj: A. gunnari
Tudományos név
Acanthostega gunnari
Jarvik, 1952
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Acanthostega témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Acanthostega témájú kategóriát.

Az Acanthostega kihalt négylábú nemzetség, egyike az első gerinceseknek, amelyeknek felismerhető végtagjai voltak.

A késő devon famenni korszakában jelent meg, mintegy 365 millió évvel ezelőtt. Anatómiailag átmenetet képezett a bojtosúszójú halak és az első szárazföldi életmódra képes négylábúak között.[1]

Leírása[szerkesztés]

Acanthostega gunnari koponyája.

Hossza mintegy 60 centiméter lehetett. Fosszíliái folyóüledékekből kerültek elő.

Mindkét első végtagján nyolc, a hátsókon legalább nyolc ujja volt, amelyeket hártya kötött össze. Nem volt csuklója és általában kevéssé alkalmazkodott a szárazföldre való kijáráshoz. Válla, első végtagja erősen halszerű volt. Hosszú, uszonnyal ellátott farka volt.[2]

Első végtagjai nem hajlottak könyökben, ezért nem tudta súlyt cipelő pozícióba állítani őket, sokkal alkalmasabbak voltak az evezésre vagy a vízinövények megragadására. Tüdeje volt, a bordái azonban túl rövidek voltak ahhoz, hogy a vízen kívül megtartsák a mellüreget. Ugyanakkor volt kopoltyújuk is, amelyek a halakéhoz hasonlóan fedettek voltak, nem úgy, mint a szinte teljesen vízi életmódhoz szokott mai kétéltűek némelyikének külső kopoltyúja.[1]

Mindezek miatt, a paleontológusok úgy vélik, sekély, vízinövények beszőtte mocsarakban élhetett és a lábai más okból fejlődtek ki, nem azért, hogy a szárazföldön járjon velük. Jennifer A. Clack interpretációja szerint az Acanthostega elsődlegesen vízi élőlény volt, halaktól származott, amelyek soha nem hagyták el a vizet, és a négylábúak a vízben fejlesztettek ki olyan tulajdonságokat, amelyek később a szárazföldi életben hasznosnak bizonyultak, nem pedig úgy, hogy kikúsztak a partra és így fejlődtek ki a lábaik, ahogyan azt korábban gondolták.

Ez volt az az időszak, amikor nagy tömegben megjelentek a lombhullató növények és a sekély, oxigénszegény vizekbe hulló lomb olyan élőhelyeket hozott létre, amelyben a nagyobb halak már nem boldogultak.

Felfedezése[szerkesztés]

Fosszíliái jól megőrződtek. A fosszíliát, amelynek alapján felismerték a nem jelentőségét, Jennifer A. Clack találta Grönland keleti részében 1987-ben. (A koponya egyes darabjait már 1933-ban megtalálta Gunnar Säve-Söderbergh és Erik Jarvik.)

Rokon fajok[szerkesztés]

A gerincesek késő devon idején történt specializálódása folyamán a pelagikus bojtosúszójú halak, mint az Eusthenopteron több különböző környezethez adaptálódtak:
  • A Panderichthys a sáros, sekély vizekhez
  • A Tiktaalikot végtagszerű uszonyai kivihették a szárazföldre
  • A korai négylábúak a növényzet benőtte mocsarakban, mint:
    • az Acanthostega
    • vagy a végtagokkal rendelkező Ichthyostega
  • A leszármazottak közé tartoznak az olyan bojtosúszós halak, mint a Cœlacanthus fajok


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Jennifer A. Clack, Scientific American, Getting a Leg Up on Land Nov. 21, 2005.
  2. "Acanthostega gunneri," Devonian Times.