Abd ar-Rahmán marokkói szultán
| Abd ar-Rahmán | |
 | |
| Marokkó szultánja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1822. november 30. – 1859. augusztus 28. | |
| Elődje | Szulejmán |
| Utódja | IV. Mohamed |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Alavita-ház |
| Született | 1778. november 28. Fez |
| Elhunyt | 1859. augusztus 28. (80 évesen) Meknesz |
| Édesapja | Mulay Hisham |
| Gyermekei | Mohámmed IV de Marruecos |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Abd ar-Rahmán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Abd ar-Rahmán (1778. november 18.[1] – 1859. augusztus 28.,[2] Meknesz[2]) marokkói szultán 1822-től haláláig.
Nagybátyját, Szulejmánt követte 1822-ben Marokkó trónján. Ráttermett adminisztrátorként vezette országát, és számos közhasznú létesmény építtetése fűződik a nevéhez.[3] Hosszú uralkodása alatt nem volt képes a független marokkói törzseket hódolatra kényszeríteni.[2] Ennek ellenére több felkeléssel kellett megküzdenie lázadók részéről (1824, 1828, 1831, 1843, 1849).[2][3]
Nagyobb veszélyt jelentettek hatalmára az európai hatalmakkal való konfliktusai. Mint a korábbi marokkói szultánok, Abd ar-Rahmán is elfogadhatónak tartotta a kalózkodás támogatását pénzbevételi forrás céljából. Az elfogott európai hajók miatt az angolok Tangert vették blokád alá, az osztrákok Arzila, Larache és Tetuán kikötőjét kezdték el bombázni (1828).[2][3] 1851-ben Salé kikötőt támadták meg európaiak a kalózkodás miatt.[3]
A szultán támogatta az algériai Abd el-Káder francia ellenes harcaiban, emiatt azonban maga is háborúba keveredett a nagyhatalommal. Az 1844 októberi tengeri egyezmény keretében a Abd ar-Rahmán végül kénytelen volt elismerni az algériai francia uralmat.[1][2][3] Az is igaz viszont, hogy a szultán több sikeres kereskedelmi szerződés kötött európaiakkal, országának függetlenségét pedig sikerült megőriznie közel 40 évig tartó kormányzása alatt.[3]
81. életévében hunyt el 1859-ben. A trónon fia, IV. Mohamed követte.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Pallas, i. h.
- ↑ a b c d e f Magyar nagylexikon, i. m., I. köt., 27. o.
- ↑ a b c d e f Uralkodók és dinasztiák, i. m., 11. o.
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Abd ur Rámán (3), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2016. február 7.
- Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7
- Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
| Előző uralkodó: Szulejmán |
|
Következő uralkodó: IV. Mohamed |
