Abartach

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Abartach, úgy is, mint Abarta (a mutatványos), az ír mitológia egy alakja, Danu népéből való. Ismerték még Giolla Deacairként (Hitvány Szolga) is. Alakja a Fionn-ciklus egyik történetében bukkan fel.

E történet szerint Abarta rávette a Fianna 14 emberét arra, hogy szálljanak fel egy varázslatos szürke lóra, amiről azonban később nem tudtak leszállni. Ez a ló aztán elvitte őket az egyik túlvilágba, ahonnan Fionn mac Cumhaill mentette ki őket.

Abartát összekapcsolhatták Apollón egy szolgálójával is, aki állítólag megajándékozta őt egy arany nyíllal (értsd: napsugárral), amivel eltűnhetett és megjelenhetett másutt, láthatatlanná válhatott és jósolhatott. Későbbi („tisztább”) mítoszokban aztán az arany nyilat varázslatos lóra változtatták.

Etimológia[szerkesztés]

Ez az istennév vélhetőleg a Proto-kelta nyelv Adbero-tekos szavából ered; szó szeirnt „szolgálat-nemzőt” jelent, ami egy szitokszó lehetett a „feladatvégrehajtás” fogalmára (lásd [1], [2], [3]). Ennek a proto-kelta istennévnek a Romano-Brit alakja vélhetőleg *Abertecos lehetett (lásd [4], [5], [6] és [7]).