Aacheni békeszerződés (812)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Aacheni szerződés szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az aacheni békeszerződés 812-ben I. Mihály bizánci császár és I. Károly frank császár között jött létre.

Nagy Károly császárrá koronázását 800-ban Bizánc nem ismerte el, ennek következtében növekedett a feszültség a két birodalom között. Ez végül 806-tól nyílt háborúskodásba torkollott. Az akkor még Bizánchoz tartozó Velencét 810-ben Nagy Károly fia, Pipin itáliai király és Alsó-Itália alkirálya elfoglalták.
Mivel Bizáncnak időközben a bolgárokkal is meggyűlt a baja, I. Niképhorosz bizánci császár megkezdte a béketárgyalásokat, melyeket halála után I. Mihály folytatott. A szerződés szerint Nagy Károly visszaszolgáltatta Bizáncnak Veneto (Venetien) tartományt és így Velencét, Dalmáciát és az Isztriai-félszigetet.

Bizánc képviselője, Angelo Partecipazio lett a dux, ő volt az első tulajdonképpeni velencei dózse. I. Mihály elismerte Nagy Károlyt imperatornak (görögül bazileusznak), nem ismerte el viszont az Imperator Romanorum (görögül Bazileus Rhomaion) címet. Nagy Károly így egy körülírást választott: Romanum gubernans imperium (latinul a római birodalmat kormányzó). Ezzel gyakorlatilag Kelet-Róma elismerte a frank császárságot és a nyílt konfliktus befejeződött - de a bizalmatlanság továbbra is megmaradt. Fontos az is, hogy Bizánc a címeket nem mint intézményt ismerte el, hanem Nagy Károly személyéhez kötötte.

Forrás[szerkesztés]

  • Siegfried Epperlein: Karl der Große. Eine Biographie. (9. Kiadás) Deutscher Verlag der Wissenschaften, Berlin 1982.
  • Martin Vogt(Szerk.): Deutsche Geschichte. Fischer, Frankfurt am Main 2002.