Ugrás a tartalomhoz

A párizsi tolvaj

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A párizsi tolvaj
(Le voleur)
1967-es francia–olasz film
Alternatív cím: A tolvaj[1]
RendezőLouis Malle
ProducerGeorges Laurent
J.F. Malle
Alain Quefféléan
Műfaj
Forgatókönyvíró
Főszerepben
ZeneHenri Lanoë
OperatőrHenri Decaë
VágóHenri Lanoë
DíszlettervezőJacques Saulnier
Gyártás
Gyártó
  • Nouvelles Éditions de Films
  • Les Productions Artistes Associés
  • Compagnia Cinematografica Champion
Ország
Nyelvfrancia
Forgatási helyszín
Játékidő120 perc
Képarány2,35:1
Forgalmazás
ForgalmazóLes Artistes Associés
Bemutató
  • francia 1967. feb. 22.
  • USA 1967. aug. 23.
  • NSZK 1967. okt. 6.
Korhatár12 II. kategória (F/8080/J)
További információk

A párizsi tolvaj (Le voleur) egy 1967-ben bemutatott francia–olasz bűnügyi filmdráma, Louis Malle rendezésében, Jean-Paul Belmondo és Geneviève Bujold főszereplésével. A forgatókönyv Georges Darien francia író Le voleur című 1897-es bűnügyi regénye alapján készült. A mellékszerepekben is több jól ismert francia színész látható (Marie Dubois, Charles Denner, Marlène Jobert, Julien Guiomar, Bernadette Lafont).

A történet középpontjában egy párizsi fiatalember áll, aki első, romantikus okból elkövetett betörése után hivatásos tolvajjá fejlődik, az álszent „úri társadalomban” cinkosokra és bűntársakra talál. Képet ad a 19. század végi francia társadalom nagypolgári erkölcseiről, a politika, a törvények és a vallás működéséről, háttérben a kialakuló anarchizmussal. 1967-ben bemutatták a Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál programjában is.[2]

Cselekmény

[szerkesztés]

Georges Randal árva fiúként nőtt fel, szülei örökségét nagybátyja, Urbain Randal kezeli. Unokanővérével, Charlotte-tal gyermekkoruk óta szerelmesek egymásba. A történet az 1890-es években indul, amikor Georges 21 évesen, iskolái és katonai szolgálata után visszatér Párizsba, és azzal szembesül, hogy fényesen élő nagybátyja az utolsó fillérig elkártyázta az ő szüleitől ráhagyott örökségét. Georges megkéri Charlotte kezét, Urbain elutasítja, mondván, szegény emberhez nem adhatja a lányát. A gazdagok felé kapaszkodó nagybácsi odaígéri Charlotte-ot az arisztokrata Montareuil család félhülye fiának. Az eljegyzési vacsorán Georges elcsábítja a szobalányt, és ellopja a Montareuil család vagyont érő ékszereit. Nagybátyja felbontja Charlotte eljegyzését, hiszen a vőlegény immár szegény. Charlotte ösztönösen rájön, hogy George a tolvaj, de nem árulja el szerelmét. Az ékszerek nem kerülnek elő, a rablásért Montareuil asszony eltitkolt szeretőjét ítélik el, ártatlanul.

Első zsákmányával Georges Brüsszelbe tart. A Montareuil-ház előző esti vendégei közül a vonaton viszontlátja Felix La Margelle atyát, aki maga is tolvaj, egy brüsszeli bűnöző banda szellemi vezére. Bemutatja Georges-ot „Mocsok” Roger-nak, egy nagy múltú professzionális betörőnek, aki kitanítja George-ot a betöréses lopás művészi szintű szakmai ismereteibe. Kezdésnek rögtön feltörik és kifosztják egy brüsszeli vállalkozó páncélszekrényét, akivel még a vonaton ismerkedtek meg.

Tapasztalata, jó szimata és elszántsága révén George hamarosan komoly tekintélyt szerez a kétes hírű párizsi alvilágban. Első rablását még személyes bosszúból követte el, közben azonban ráérzett a mások házában való rombolás és fosztogatás szépségére, a rablás közben érzett művészi szabadságra, és már nem is akar más módon élni. La Margelle atya, a tolvajlás ideológusa szilárd erkölcsi alapot ad George bűnelkövetési szenvedélyéhez: Minden embert vagy „polgár” vagy „tolvaj” kategóriába sorol, közülük a tolvaj az értékesebb fajta, a maga útján járó, bátor harcos, aki egyben a társadalmi igazságtalanságok kiegyenlítóje, a javak egyenlőtlen elosztásának enyhítője.

La Margelle atya barátai révén Georges bekerül a burzsoá miliőbe, ahol az elegáns és finomkodó felszín alatt az úri emberek szintén egymás kifosztásán munkálkodnak. Georges, aki elsajátította mindkét társadalmi csoport viselkedésének szabályait, keresett „úri betörővé” válik. La Margelle atyának, a banda vezetőjének gazdag üzletemberek adják a tippeket, hogyan lehet kifosztani üzlettársukat. Mellőzött feleségek keresik fel Georges-ot, hogy rabolja ki gazdag férjük páncélszekrényét. A tipp fejében az asszonyok a zsákmány egyharmadát kapják a maguk zsebébe. A rablásokból származó ékszereket, műtárgyakat Georges-ék Londonban értékesítik.

„Mocsok” Roger nővére, Broussaille bordélyházat üzemeltet Párizsban. A lányok adják-veszik a hasznos tippeket, cserélgetik a pénzes öregurakat, akiktől gazdag ajándékokat remélhetnek. Roger társa, Jean-François Cannonier megszökik a börtönből, és Georges intése ellenére visszatér Párizsba. Cannonier be akarja szervezni George-ot a szocialista és anarchista mozgalomba, de Georges távol tartja magát a politikától. Ketten közösen kifosztják az anarchista kongresszusnak otthont adó szálloda trezorját. A körözött Cannoniert egy titkosrendőr felismeri és agyonlövi.

A Cannonier helyére lépő Georges feltöri és kifosztja a dúsgazdag Delpiels bankár páncélszekrényét. Delpiels felesége, Geneviève rajtakapja, de a zsákmányolt készpénzre sóvárogva elhagyja férjét és a tolvaj szeretője lesz. Egy fogadáson Urbain nagybácsi ajánlatot tesz Geneviève-nek, hogy ráhagyja a vagyonát, ha a szeretője lesz. Georges felbiztatja Geneviève-et, költözzön az öreghez és szerezze meg vagyonát kettejük számára. Közben Georges feleségül veszi régi szerelmét, Charlotte-ot. Urbain bácsi kitagadja őket, mindenét Geneviève-re hagyja. Amikor az öreg halála közelít, Georges és Charlotte kiutasítják Geneviève-et a házból. Georges a haldokló szeme láttára saját kezűleg új végrendeletet hamisít, amelyben önmagát és Charlotte-ot jelöli meg általános örökösként. Kisemmizett szeretőjét, Geneviève-et La Margelle atya segítségével átpasszolja egy másik gazdag, kéjsóvár öregúrnak.

Georges elért mindent: feleségül vette szerelmét, Charlotte-ot, visszaszerezte szülei ellopott örökségét, elvette nagybátyja vagyonát. Őt magát, az úriember-betörőt befogadta a nagypolgárság és a pénzarisztokrácia, akiknek rendszeres kifosztásából gazdagon élhet feleségével nagybátyja egykori házában, műkincsekkel körülvéve. Charlotte kéri, hagyjon fel a lopással, ahogy minden barátja megtette már, de Georges bevallja neki, hogy számára ez lehetetlen: kényszert érez a bűnre, az izgalomra, hogy esetleg elkaphatják. Enélkül az ürességgel kell szembenéznie. A záró képeken George elegáns úri öltözetben ismét betör egy úri kastélyba, a zsákmánnyal a hajnali vonatra ül és magányosan utazik hazafelé, Párizsba.

Főbb szereplők

[szerkesztés]
Szerep Színész[3] Magyar hangja
(1. szinkron (2000)[4] 		Magyar hangja
(2. szinkron (2008)[5] 		Magyar hangja
(3. szinkron (2008)[6]
Georges Randal, a tolvaj Jean-Paul Belmondo Gáti Oszkár Nagy Ervin Kálid Artúr
Charlotte Randal, Georges unokanővére Geneviève Bujold Zakariás Éva Gubás Gabi Vadász Bea
Geneviève Delpiels, bankárfeleség Marie Dubois Antal Olga Ruttkay Laura Pálfi Kata
Felix La Margelle atya Julien Guiomar Koroknay Géza N/A Kőszegi Ákos
„Mocsok” Roger Paul Le Person Rosta Sándor N/A Scherer Péter
Urbain Randal, Georges nagybátyja Christian Lude Fülöp Zsigmond N/A Cs. Németh Lajos
Ida Françoise Fabian N/A N/A N/A
Broussaille, „Mocsok” Roger nővére Marlène Jobert N/A N/A N/A
Marguerite, szobalány Montareuil-éknél Bernadette Lafont N/A N/A N/A
Jean-François Cannonier Charles Denner N/A N/A Borbiczki Ferenc

Forgatási helyszínek

[szerkesztés]
A Monte Cristo-kastély Le Port-Marlyban

Érdekességek

[szerkesztés]
  • Louis Malle rendező szabadon kezelte Georges Darien francia író 19. század végén írt Le voleur (A tolvaj) című regényét. Darien erős ellenzője volt kora parlamentarizmusának, klerikalizmusának, militarizmusának, gyarmatosításának és a 19. század végi könyörtelen kapitalizmusnak is. (Életművének elemzői szerint Randall személyében önéletrajzi vonások is lehetnek). A rendező a regény szellemiségét úgy adaptálta, hogy önmagát a saját erejéből felemelkedő úri betörő, Georges Randal személyiségével azonosította, és az álszent, konzervatív burzsoázia ellen lázadó, de annak szerves részévé váló, annak fosztogatásából élő tolvaj hitvallását a saját személyes lázadásával rokonítja. Malle maga beszélt gondolkodásuk közös pontjairól: hasonló társadalmi rétegből való származás, lázadás a konzervatív burzsoázia életmódja ellen, vágyakozás annak megtörésére, lerombolására. A párizsi tolvaj nem egyszerű kalandfilm, hanem társadalomkritikus reflexió a pénz uralmára.[7]
  • Jean-Paul Belmondo az általa játszott karaktert így jellemezte: [Randal] „elkeseredettségből vált tolvajjá, aztán örömszerzésből az maradt”. A film egy jelenetében Randal egy részletet idéz Alphonse Daudet: Levelek a malomból című elbeszéléskötetéből.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A tolvaj, 1967 (magyar nyelven). MAFAB.hu
  2. ↑ JP: Le Voleur (1967) - JPBox-Office. jpbox-office.com
  3. ↑ Szereposztás az IMDb.com szerint
  4. ↑ A párizsi tolvaj (Le voleur, 1967) 1. szinkron (2000), megrendelő TV2. az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  5. ↑ A párizsi tolvaj (Le voleur, 1967) 2. szinkron (2008), Syncton Stúdió, megrendelő Fantasy Film. az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  6. ↑ A párizsi tolvaj (Le voleur, 1967) 3. szinkron (2008), Mafilm Audio Kft., megrendelő MTV Rt. az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
  7. ↑ Jean-Paul Le Goff (1967. 08-09). „„Le Voleur”” (francia nyelven). Téléciné / Fédération des Loisirs et Culture Cinématographique (FLECC) No. 471, Paris 1967 (134), 5-15. o. 

További információ

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_párizsi_tolvaj&oldid=28436948”